JazzMa

Friss Hírek

Névnaposok – József2024. március 19.
Kis hírek – friss hírek2024. március 19.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.
A Morgan Workshop sztori2024. március 06.

Hírek

Katarzis minden ellenére (Per Mathisen–Gary Novak Project feat. Nagy Jancsa János & Mike Gotthard & Mogyoró Kornél - BJC) – CAFe Budapest 2019

Október 16-án nagyszerű teltházas koncert volt a Budapest Jazz lubban. Per Mathisen a viking Jaco Pastorius és a zseniális dobos Gary Novak projektjében a magyar jazzélet három kiválósága bizonyíthatta világszínvonalú tudását. Per Mathisen egy hete töltötte be 50. évét, ahogy Gary Novak is 1969-ben született. Mindketten világsztárok és a legnagyobb nevekkel játszottak és játszanak. Az amerikai, de magyar felmenőkkel is rendelkező Gary Novak Chick Corea Elektric Band-jében robbant be a köztudatba. Sok dobos példaképe. Elegáns, rendkívül sokszínű, virtuóz, gazdag hangfüggönyt létrehozni képes technikája és szimpatikus egyénisége miatt. Mathisen Norvégiában született nagymúltú értelmiségi családba és testvéreivel együtt rendkívül képzett muzsikusok. A Berklee-t is megjárta tanulmányai során, és elsősorban Jaco Pastorius zenei világát folytatja nagyon magas színvonalon. Jelenleg is futó trió formációjában Gary Husband és Ulf Wakenius a partnerei. Bőgőn is sokat játszik, de védjegye a bund nélküli, fretless basszugitár, ami képes a bőgő lágyságát és hajlékony hangjait megidézni. Ketten valóban egy rettenetes tempót diktálni képes ritmusszekciót alkottak.

logo-cafe-budapest-2019.png


-dsc0003.jpg


-dsc0012.jpg


A szerdai koncert minden bevezető nélkül egy virtuóz szólódarabbal indult. Pastorius tette szólóhangszerré a basszusgitárt, elsősorban balladáival, valamint sajátos hangzásával és üveghangjaival. Ezt a zenei örökséget hallhattuk Mathisen nyitó számában a „Pavane”-ben és szólóiban, groove-jaiban is. Novak pedig szédületes swingeléssel húzta a nóták tempóját, hihetetlen fokozásokkal. Olyan erőbedobással játszott, hogy még a szemüvege is lerepült, amit csak az aktuális szám vége után talált meg.

A műsor két részből állt egy szünettel megszakítva. Az első részben a hangosítással és a dobokkal is akadt egy kis gond, de ezek eltörpültek amellett, hogy a repülőn elvesztek Mathisen effektpedáljai és Gary Novak cintányérjai. Pedig védjegye az énekkel kombinált basszushangszín is, hasonlóan a Tátrai Tibortól ismert szájgitározáshoz. Ezt rendkívül egyszerűen és humorosan adta a nézők tudtára, mintegy mellékesen Per Mathisen. Azt tanácsolta maguknak és a nézőknek is, hogy éljék az álmaikat, apróságokkal ne foglalkozzanak. Egyébként is úgy érezhettük magunkat közvetlenségük és szerénységük miatt, mintha egy lakáskoncerten lennénk, és csak jókedvükben villantanának fantasztikus zenei darabokat. A legdöbbenetesebb az volt, amikor Novak leszerelte a pergődobját miután megmutatta egy-két ütéssel Mathisen-nek, hogy milyen borzasztó lett a hangja a fém rezgők leszakadása miatt. Kisétált a feje fölé emelt pergővel, majd visszatért egy másikkal, és maga szerelte fel az állványra.

Innentől a koncert még jobb lett, folyamatos humorizálás mellet a zenében nem ismertek tréfát. A hangosítás is összeállt, pedig nem volt könnyű dolga a hangmérnöknek. Jellemző a csapatra, hogy Mathisen darabjai mellett Mogyoró Kornél, Nagy Jancsa János és Gotthárd Mihály egy-egy szerzeményét is játszották. A Mogyoró Kornél gyönyörű steel drum-szólójával kezdődő „Bizsu” című szám láthatóan elnyerte Mathisen és Novak tetszését, és a koncerten a közönség felé talán legszebben szóló Gotthárd gitárjátéka nem kevésbé. Nagy János szólói pedig a kortárs zene bonyolult és szinte lejátszhatatlan fordulatait mutatták meg a nézőknek, és az ámuló világsztároknak is. A két puritán és eszköztelen zseni élvezte a három rendkívül tehetséges és szerény magyar zenész virtuozitását, zenei leleményeit és görcs nélküli örömzenélését. Kornél irtózatos hangszerparkja remekül szolgálta a sodró zenefolyamot és a lírai balladákat egyaránt, zenei ötleteivel egzotikus hangszerei és zajkeltő kütyüjei segítségével. Számomra a legnagyobb élmény a Mathisen zenei világának ikonjaként is tekinthető „New York Lights” című lírai kompozíció volt, amiben mindenki hatalmas szólót adott elő. A gyönyörű, északi, Garbarek dallamvilágát is idéző, talán a norvég folklórban gyökerező téma csak az öt zseniális zenész tudása és ízlése, művészi nagysága miatt nem fordult át a giccs térfelére. Nagy Jancsa talán ebben a népdal egyszerűségű gyönyörű vezérmotívumból építkező dalban játszotta a koncert legelvontabb, ritmikailag és zeneileg is katartikus szólóját. Mike Gotthard pedig finom effekthasználattal és a fúziós gitárjáték magyar mesteréhez méltó szólóval járult hozzá az est sikeréhez. Ebben a számban súlyos csendek is voltak, csak Mathisen finom játéka volt hallható az alig érintett húrok búgásával, sírásával, hajlításaival. Egy pisszenés nélkül, visszafojtott lélegzettel hallgatta mindenki a zenészeket, a szólókat követő taps is visszafogott volt, mert nem illett volna széttapsolni az ihletett darabot.

A zárószám egy Bill Evans feldolgozás volt. Ez az utolsó félóra már tényleg a jazz legfelszabadultabb arcát mutatta. A minőségi szólókkal egymást inspiráló zenészek nem fogták vissza magukat, tudásuk legjavát mutatták egymásnak és a hálás közönségnek is. Mathisen több nóta előtt is megkérdezte, hogy gyorsan, vagy lassan játsszák. A közönség természetesen gyorsabbat kért, majd a visszatapsolás után már gyorsabbat is. Meg is kaptuk, Mathisen tompa géppuskasorozatai, Gary Novak tempója és tömény ritmusszőnyege megemelte a BJC épületét, Mike szólói leszakították a fejünkét és a szívünket, de nem a hangerő miatt, Jancsa a lelkünket és értelmünket is megmozgatta, Mogyoró Kornél pedig vidámságot, humort és váratlan, ritkán hallható hangokat szórt a zenetorta tetejére. Swing és funk is lüktetett az elveszett effektek nélkül is fantasztikus minőségben. A szerencsétlen előzmények így fordultak egy nem mindennapi, rutinból előidézhetetlen katartikus zenei élménnyé. Köszönet az öt remek zenésznek és a szervezőknek, házigazdáknak. A szünetben egyébként a nézőtér hátsó sorában egy fiatal dobos, Oláh Gábor megreparálta a beteg pergőt, de nem lett rá szükség, mert a cseredarab úgy látszik jól szolgálta mesterét.


-dsc0014-1.jpg


-dsc0037.jpg


-dsc0094-2.jpg


-dsc0097-1.jpg


-dsc0125-2.jpg


-dsc0146-1.jpg


-dsc0149-1.jpg


-dsc0159-2.jpg


-dsc0165-1.jpg


-dsc0172.jpg


-dsc0182.jpg


-dsc0202.jpg


-dsc0220.jpg


-dsc0221-1.jpg


-dsc0312.jpg


-dsc0326.jpg


-dsc0329.jpg


-dsc0336.jpg


-dsc0337-1.jpg


-dsc0340-3.jpg

Vissza a hírekhez