Az utca napos oldalán - A Csapó Krisztián-Korb Attila Quintet koncertje Veresegyházon

Szőveg: V-éb, fotók: Veréb József és Lethenyei László.

Városunk, Veresegyház különleges helyzetben van, az elmúlt években ugrásszerűen nőtt meg a lakosság, főleg családos, értelmiségi, Budapestről az agglomerációba vágyó tömegekkel. Ezzel együtt fejlődött az infrastruktúra és a kulturális élet is, így lett folyamatosan teltházzal működő színház, nyári szabadtéri fesztivál és egyebek mellett egyre jobban pezsgő jazzélet is, köszönhetően a Joan Kávéháza vezetőségének.

Az igény egyértelmű, a múlt pénteki koncertre is minden jegy elkelt és a közönség szenzációs zenei élményben részesülhetett. Arra, hogy mitől volt annyira különleges ez a felállás, még kitérek, de elsőként álljon itt egy kijelentés, mely az est végén a tulajdonostól hangzott el a vastapsot megszakítva: “Ez volt a kávéház történetének legsikeresebb koncertje, a közönség és a zenészek most igazán egymásra találtak”.

Ez pedig különösen annak tükrében megtisztelő, hogy a három őszi koncertből álló (és az NKA által támogatott) koncertsorozat első alkalmán nem más, mint a legendás Szakcsi-Lakatos Béla nagyszerű produkcióját hallhatta a közönség.

Na de vissza a Csapó-Korb Quintet koncertjére. A fiatal zenészek két amerikai harsonás, J.J. Johnson és Kai Winding nyomdokain jártak, de játszottak témákat Frank Rosolino, vagy épp Carl Fontana repertoárjából is.

https://www.facebook.com/1616214948633857/videos/2794929710563928/

A koncert különlegességét a felállás adta, ritkán hallható olyan jazz quintet, ahol két pozanos áll a csapat élén. Csapó és Korb kiválóan kiegészítette egymást, volt olyan dal, ahol a ritmusszekció magára is hagyta a két fúvóst, akik élvezetes zenei diskurzust folytattak hangszereiken.

Mint azt megtudhattuk, Korb Attila 2008-ban megnyerte a Bartók Rádió Zsoldos Ernő Jazz Harsona Tehetségkutató Versenyét és a Zeneakadémián karvezetést is tanult. Ő hallhatóan a jazz tradicionálisabb stílusait kedveli jobban, díszítései és hangszíne is ezt a korszakot idézik. Zeneisége egészen kivételes, ahogy ő is elmondta, a harsona hangja az emberi hanghoz a legközelebbi hangszer, engem kifejezetten éneklésre emlékeztetett a játéka.

Nem kevésbé volt színvonalas Csapó Krisztián játéka, aki szintén sok érzelemdús gondolatot osztott meg hangszerén. Az est egyik fénypontja volt, amikor egyedül adta elő a “Tangerine” című jazz standard-et a swing világból egy kicsit a latin felé kikacsintva. A technikája és az egyedi hangja őt is az ország legjobbjai közé emeli.

A harsonások krémje mellett persze a ritmusszekció is nagy tehetségekből állt: Tálas Áron zongorázott, ifj. Tóth István (aki egyébként gitáros, de a bőgőzése alapján ezt nem gondolná az ember) bőgőzőtt és Hidász Tamás dobolt.

A feltöltődött közönség ráadást követelt, amit meg is kapott, Korb Attila elénekelte az “On the Sunny Side of the Street” című örökzöldet, amiben harsonás társa is inkább a hangszálait használta és egy scat szólóval lepte meg a hallgatókat. Minden a helyén volt ezen az estén és lelkünkben mi is átlépdeltünk az utca napos oldalára.