A Trio Kolta romániai turnéja
A tavasz óta szerveződő koncertkörút rengeteg változtatás után október közepén indult. A közel fél év alatt felmerülő dátumok, helyszínek során kiderült, hogy nem tudok eredeti felállásban turnéra indulni. Együttesünk, a Trio Kolta Márkosi András dobos és Máthé László bőgős zenésztársaimból áll David Yengibarian harmonikás gyakori vendégszereplésével. Ezúttal más megoldásban kellett gondolkoznom, így jutottam el Dráb Károly basszusgitáros barátomhoz és Varga Szabolcs doboshoz. Berki Szofi színművész pedig már a turné előtt is énekelt a zenekarban nagy sikerrel a Budapest Jazz Clubban. Néhány próba után ebben a felállásban indultunk el. Társaimat jól választottam meg, hamar összekovácsolódtunk, nagyon jól kijöttünk egymással.
Október 17. – Kolozsvár
A reggeli órákban indultunk. Helyi idő szerint délután négy órára érkeztünk Kolozsvárra. Szállásunk és egyben fellépésünk helyszíne a Vallásszabadság Háza volt. A kb. 150 fő befogadására alkalmas koncertterem csodálatosan szép, igényes és rendezett volt. Gyorsan elfoglaltuk szobáinkat, majd egy rövid pihenő után lesétáltunk a hangbeállásra. Inspiráló környezetben zenélhettünk. A festményekkel teli bársonykék falak, csodálatosan megmunkált fabútorokkal lenyűgöző hátteret nyújtottak zenénkhez. A kolozsvári közönség érdeklődve fogadta műsorunkat. Utána sokáig beszélgettünk velük. Bár nagyon fáradtak voltunk az egész napos utazás miatt, örömmel fogadtuk szervezőnk vacsora meghívását. Hosszas és tartalmas beszélgetés után sétáltunk egyet. A Vallásszabadság Háza a történelmi belvárosban helyezkedik el, így azonnal a csodálatosan kivilágított kolozsvári éjszakában találtuk magunkat. Lenyűgöző volt Mátyás király szülőháza előtt állni és nagyon tetszett a sok kis söröző, kifőzde, a szűk utcák hangulata.
Október 18.– Bukarest
Korán reggel indultunk Kolozsvárról. Az Olt vidékén buszoztunk órák hosszat. Simon Laci sofőrünk kitűnően ismeri a környéket, tudta, hol és mikor érdemes megállni.
Az egyre magasabb hegyek közt az Olt mentén kanyarogva, kilenc órás út után, késő délután érkeztünk Románia fővárosába. Bukarestben az első magyar jazz fesztivál fellépőinek egyike voltunk. Szállásunk a Balassi Intézetben volt, csodálatos nyugalomban. A koncert teltházas volt, körülbelül 200-250 vendég jött el meghallgatni bennünket. A szünetben egy bukaresti magyar rádió riportere készített velünk interjút. A La Mama nevű helyszínen újságírók, kritikusok is jelen voltak, hallgatták zenénket.
Éhesek Bukarestben sem maradtunk, vendéglátóink tejben-vajban fürösztöttek bennünket.
Késő este sétáltunk egy nagyot a belvárosban. Bukarest hatalmas város és a hetvenes éveket idéző külvárosi lakótelep világa után meglepően igényes terek, szökőkutak kápráztattak el minket. A diadalív sem maradhatott ki látnivalóink közül. Sokat azonban nem időzhettünk, másnap újból hosszú út várt ránk.
Október 19. – Székelyudvarhely
Újabb nyolcórás utazást követően érkeztünk a székelyudvarhelyi Páva Hotelbe. Az impozáns helyszín koncertterme huszadik század eleji belső kialakítása, hangulata nagyon motiváló volt. A terem itt is megtelt. A vendéglátásra, szállásra, ahogy Kolozsváron és Bukarestben, úgy itt sem lehetett panaszunk. Fáradtak voltunk a tartalmas napok és a sok utazás után, mégis azt gondolom, hogy mostanra értünk össze leginkább. Nagyon tanulságos volt három egymást követő estén át koncertezni. Hamar kiderült, milyen változtatásokat érdemes átgondolni műsorunkban, az új elképzeléseket pedig másnap mindig ki is próbálhattuk.
Október 20-án reggel indultunk haza Budapestre. Farkaslaka, Korond, Parajd, a Tordai-hasadék és Bánffyhunyad érintésével este hétórakor értünk haza.
A három nap alatt háromszáz ember hallott minket, akik korábban nem ismerték együttesünket.
Kapcsolatépítés szempontjából is sikerrel zárult a turné, megismertünk több ottani szervezőt és rengeteg barátra leltünk. Utazási élménynek sem volt utolsó a négy nap, melyre mindig is emlékezni fogunk.
Nagyon köszönjük a Lacibusznak, és a Nemzeti Kulturális Alap támogatását!
