A Hammond orgonából sosem elég, avagy a Larry Goldings-Peter Bernstein-Bill Stewart Trio a Müpa-ban
A hétfő és kedd este a budapesti jazzkedvelők célállomása a Müpa volt, hiszen mindkét este világsztár kategóriába sorolt művészek léptek fel. A hétfő esti Cécile McLorin Salvant & Sullivan Fortner Duo műsora végül inkább egy kellemes dalestre sikeredett, ahol a jazz csak (zongora)nyomokban volt fellelhető. Kedden viszont azt kaptuk, amit vártunk: egy modern mainstream zenét egyéni felfogásban játszó, összeszokott Hammond orgona triót, azaz a Larry Goldings-Peter Bernstein-Bill Stewart Trio-t.
Csalóka, ha a Hammond orgona triót olvasva Joey DeFrancesco, vagy Dr. Lonnie Smith féle triókra gondolunk, hiszen azok amolyan „one man show”-ként működnek, a kísérő zenészek a zenekarvezető árnyékában maradnak. A Müpa-ban fellépő trió tagjai viszont egyenrangú zenészek, egyformán magasszintű kvalitással és külön-külön is kiemelkedő nemzetközi elismertséggel, mind a szakma, mind a közönség részéről. Bill Stewart tavasszal játszott a BJC-ben John Scofield zenekarával, Peter Bernstein pedig pár éve a Müpa-ban Sonny Rollins gitárosa volt.
Egyébként egy régóta, mintegy 30 éve működő zenekarról van szó, amely a múlt évben jelentette meg tizenkettedik albumát, ezen túl pedig még kölcsönösen is játszanak az egyes tagok saját néven kiadott lemezein.
Az előzetesek szerint a koncert a tavalyi „Toy Tunes” címen kiadott lemezük magyarországi bemutatója lett volna. Azért írom ezt feltételesen, mert a lemezről végül csak három szám hangzott el, a többi szerzemény egyéb lemezeik anyagát képezte.
Akit részletesebben érdekel ez a lemez, annak tudom ajánlani az AllAboutJazz hírportálon megjelent kritikát. Egyébként a kritikustól a lemez 4 csillagos értékelést kapott.
https://www.allaboutjazz.com/toy-tunes-larry-goldings-pirouet-records-review-by-dan-bilawsky.php
A program hét számból állt és a végén kaptunk még két ráadást, bár Golding – aki végig jó humorral konferált – az első ráadás előtt még azt ígérte, hogy nem lesz több. Az egyes számok 10 perc körüli hosszúságúak voltak, az egész koncert a ráadásokkal együtt másfél óra volt.
A következő szerzemények alkották a trió műsorát ezen az estén:
1. Mixed Message (Larry Goldings)
2. Don't Ever Call Me Again (Bill Stewart) – a „Toy Tunes” lemezről
3. I'm in the Mood for Love (Jimmy McHugh) – egy standard a „Toy Tunes” lemezről
4. Luiza (Antonio Carlos Jobim) – egy bossa nova
5. Toy Tune (Wayne Shorter) – a „Toy Tunes” lemezről
6. Pegasus (Larry Goldings)
7. Blues (Peter Bernstein)
Az első ráadás egy Irving Berlin kompozíció volt, a második ráadás címét pedig Goldings már nem is konferálta.
Jó műsor volt, soha rosszabbat! Külön öröm, hogy alig egy hónap alatt sikerült három nagyon kiváló Hammond orgonistát élőben meghallgatni; először Gerard Gibbs a BJC-ben a James Carter Trio tagjaként, majd a lengyel Kajetan Galas szintén a BJC-ben az Organism Trio vendégeként, és most Larry Goldings-ot.
