„Hendrix 77” – emlékezés Halper László zenekarával a BJC-ben

November 27-én (tehát ma!) lenne 77 éves a rock gitározás egyértelműen legnagyobb hatású alakja Jimi Hendrix, aki már sajnos 49 évvel ezelőtt, 1970. szeptember 18-án elhunyt. Gitárjátékával, szerzeményeivel maradandót alkotott, hatása meghaladja a rock zene kereteit, a jazzben is sok különböző formáció vállalkozik számainak előadására.

A magyar színtéren az egyik ilyen zenekar a Halper László vezette Halper-Hendrix Experiment, amely az utóbbi években rendszeresen koncerttel emlékezik meg a legenda születésnapjáról a Budapest Jazz Club-ban. Mivel én is azon átlagmagyarok közé tartozom, akinek nem adatott meg élőben látni, hallani egy Jimi Hendrix koncertet, igyekszem legalább a munkásságát ápoló zenekarok koncertjeit minél többször meghallgatni.

A Halper-Hendrix Experiment különböző létszámmal szokott fellépni, a gitár-basszusgitár-dob hármas mellett egy-két-három fúvóssal egészült ki a zenekar, továbbá időnként énekes is csatlakozik hozzájuk.

Hétfő este mindenki jelent volt, így a Halper László – gitár, Kosztyu Zsolt – basszusgitár, Hajas László – dob, Kollmann Gábor – altszaxofon, Csejtei Ákos – tenorszaxofon, Fekete István – trombita és Ric Toldon – ének felállásban játszották az első részt a második számtól, mivel az első egy zenekari feldolgozás volt.

Aztán jött a „Foxy Lady”, a „Purple Haze” és a többi örökbecsű Jimi Hendrix darab. A programot csak azért nem részletezem tovább, mert a JazzMa.hu már többször is beszámolt a zenekar Hendrix koncertjeiről, sőt a múlt év június 26-i, azonos összeállításban játszott koncertjük CD-n is megjelent.

A szünetben történt egy sajnálatos eset, Ric Toldon rosszul lett, így a második szettben – az utolsó szám kivételével – a Hendrix számok zenekari feldolgozásait hallhattuk. A szokásos záró számban, a „Red House”-ban Halper László vállalta az énekes szerepet is.

Itt és most nem térnék ki Halper László és a ritmusszekció – egyébként minden igényt kielégítő játékára –, hanem inkább a fúvósszekciót dicsérném. Mind kórusban, mind egyénileg kiemelkedő játékot produkáltak. Ez már a koncert első, énekes részében is feltűnt, a második részben pedig egyenesen fenomenálisak voltak. Hendrix zenéjét egyébként többen is adaptálták fúvósokra, pélédául a Gil Evans Orchestra, a World Saxophone Quartet (akik már a gitárt is mellőzték).

A hétfői koncert is megmutatta, hogy még az ilyen maga nemében tökéletes gitárközpontú zenét is mennyire fel tudnak dobni a fúvósok.

Jobbulást Ric!