Wallace Roney halálára
Wallace Roney trombitás COVID-19 komplikációkból eredően 59 éves korában 2020. március 31-én elhunyt.
Amikor tegnap megláttam Roney halálhírét az első, ami eszembe jutott, az a 2013. július 20-i koncert volt. XII. Gyulai Vár Jazz Fesztivál, a fellépő a „Miles Smiles Band”. Larry Coryell, Victor Bailey, Wallace Roney, Alphonse Mouzon… tegnap óta már egyikük sincs az élők sorában. Egyik legjobb koncert volt, amit valaha láttam. Akinek köszönhettük, a zseniális szervező Gedeon József néhány éve szintén távozott közülünk…
„Játssz a trombitádon, és ne hagyd senkinek, hogy megmondja, mit kell csinálnod, hogyan játssz, hogyan gondolkozz… mert veled fognak játszani ahelyett, hogy Te játszanál nekik” – ez volt Miles Davis tanácsa 1983-ban, amikor is a két zenész – egy pályája elején járó tehetség és egy legenda – először találkozott egy koncert után a Bottom Line Club öltözőjében.
A beszélgetés új fejezetet nyitott Roney pályafutásában. Davis ajánlására Tony Williams dobos bevette zenekarába az ifjú trombitást, aki a „Foreign Intrigue” című Blue Note kiadványon be is mutatkozott a nagyközönségnek. 1987-ben elkészítette első saját lemezét („Verses”). 1985-től folyamatosan tanult Miles Davis-nél, azon kevesek közé tartozott, akiket a veterán trombitás barátai közé sorolt.
Az igazi fordulópont 1991-ben érkezett el, a Montreux-i Jazz Fesztivál egyik fellépője a Quincy Jones által vezetett, és hangszerelt nagyzenekar volt, amely a „Sketches of Spain” és „Porgy and Bess” lemezek „újraértelmezésével” lépett fel. Miles Davis már úgy érezte, hogy egy ekkora anyagot – megromlott egészségi állapota miatt - nem tud egyedül eljátszani, ezért ragaszkodott hozzá, hogy vele együtt Roney is ott legyen a színpadon átsegítvén őt a technikailag nehezebb részeken. A legendás trombitás néhány hónap múlva elhunyt, a kritikusok, a zenészek és a zenehallgatók jelentős része utólag úgy vélte, hogy Miles Davis gyakorlatilag átadta a váltóbotot egy arra érdemes kiszemeltnek.
1994-ben „A Tribute to Miles” címmel jelent meg egy lemez, amelyen Herbie Hancok kezdeményezésére a ’60-as évekbeli Miles Davis Quintet újra összeállva tisztelgett a legendás trombitás emléke előtt. Kézenfekvő volt, hogy Davis egykori zenésztársai mellett Roney lett a szólista. Ez a CD egyben Wallace Roney pályafutásának egyetlen megkapott Grammy díját is eredményezte. A megjelenés előtt a zenekar hosszú koncert körúton vett részt, amelynek során 1992. november 18-án Budapesten a BS-ben is felléptek.
1995-ben feleségül vette Geri Allen zongoristanőt, aki szerepelt is néhány következő albumán. Három gyermekük született, majd 2008-ban elváltak, Allen pedig három éve, hosszú betegség után elhunyt. Roney újra nősült, Dawn Felice Jones az özvegye.
Az utóbbi húsz évben váltakozó színvonalú lemezeket készített, amelyeken mind a régi harcostársak, mind pedig a jazz újhullámos zenészei megtalálhatóak. Találkozhatunk Buster Williams, Lenny White, Gary Bartz, Adam Holzman, Patrice Rushen és rendszeresen testvére, Antoine Roney szaxofonos nevével, vagy az újak közül Rashaan Carter, Aruán Ortiz, Kush Abadey, Ben Solomon jelenlétével.
Wallace Roney zenésztársai szerint is nehezen kezelhető ember volt, hangulati hullámzásai kapcsolódtak egészségi problémáihoz, és valószínűleg a különböző stimuláló szerek használatához. Utóbbi időben több koncertje elmaradt, és a fellépései sem sikeredtek tökéletesre. Mindezek mellett egy fantasztikus zenész távozott el, akinek ránk hagyott felvételei a jazz kincsestárába tartoznak.
