JazzMa

Friss Hírek

Cseh Péter: In Between2021. január 07.
Stanley Clarke (1951-)2021. január 04.

Hírek

Jim Hall – Salvai Ádám jazzgitárosokról szóló sorozata – 12. rész

Eredeti elképzeléseimhez képest egy kicsit nem várt változtatás után döntöttem úgy végül, hogy a mai írásom főszereplője Jim Hall lesz. A múlt gitárosai közül mindenképp az egyik legjelentősebb a szememben, egy kicsit mégis úgy érzem, hogy talán időnként nem kezeljük helyén az ő személyét.

jim-hall.jpg


James Stanley Hall 1930. december 4-én látta meg a napvilágot a New York állambeli Buffalo-ban. Zenész családba született.

10 évesen kapta az első hangszerét és 13 éves korában hallotta Charlie Christian-t, ami végleg eldöntötte, hogy merre halad majd tovább. Fiatalként a legnagyobb inspirációi a tenorszaxofonosok voltak, mint például Lester Young, vagy Coleman Hawkins; Christian és Barney Kessel mellett tehát ők voltak a legkomolyabb hatással rá.

Pályafutása során rengeteg ismert zenésszel dolgozott együtt, számos albumon szerepel vendégzenészként, vagy éppen zenekarvezetőként. Az 1950-es évek végétől haláláig 35 lemezt jegyzett a saját neve alatt, vagy épp olyan korszakalkotó zsenikkel, mint Bill Evans, Ron Carter, Paul Desmond, vagy Pat Metheny, aki tinédzserként Hall tanítványa volt.

A nevéhez köthető további 15 élő album, itt is nem akármilyen nevekkel találkozhatunk: Charlie Haden, Wayne Shorter, Red Mitchell, vagy Joe Lovano. Számos zenei anyag van, melyeken vendégzenészként fedezhető fel és az ott található nevek összessége is kiad egy igen illusztris társaságot.

Hall mindig törekedett a fejlődésre és minden egyes újabb albummal egy másik oldalát mutatta meg a hallgatóságnak. Rendkívül fontosnak tartotta (és nem véletlenül), hogy gitárosként ne csak azt szólaltassa meg, amire ráállnak az ujjai, hanem hallja azt, amit játszani akar. Többek között ez a hozzáállása, szemléletmódja tette naggyá őt. Megszólalása is egyedi, egyértelműen ki lehet hallani, ha ő van rajta egy lemezen. Hangszíne rendkívül kellemes, gazdag, mély, érzelmes. Nincsenek rá külön jellemző frázisok – sokkal inkább az improvizációinak, játékának összessége, azoknak a felépítése, összeállítása az, amiben egy másik szintet képvisel. Mivel törekedett a spontaneitásra és a többi zenésszel való kommunikációra, ezért az élő felvételeket, eseményeket kedvelte jobban.

Számomra a Ron Carter-rel készített felvételei mellett nagyon tetszettek a Bill Evans-szal létrejött közös munkái, valamint a Paul Desmond-dal való együttműködést is mindenképp megemlíteném. A teljes jazz ismereteim egyik kiemelkedő pontja az 1975-ös „Concierto” című lemez. A Hall mellett felvonuló névsor egész elképesztő: Paul Desmond  altszaxofonon, Chet Baker trombitán, Ron Carter nagybőgőn, Steve Gadd a doboknál, és Roland Hanna a zongorán hallható. Ha erre az albumra esik a zenehallgatásaim során a választásom és az időm megengedi, teljesen át tudok szellemülni. Igazi mestermű, egy csodálatos alkotás ez ettől a különleges felállástól.

Természetesen a Pat Metheny-vel fellelhető közös felvételeik is rendkívül fontosak számomra. Gitározást tekintve nálam ennek a két névnek bérelt helye van a legjelentősebbek között.

Jim Hall viszonylag későn –közel 80 évesen- jutott el először (egyben utoljára!) Magyarországra: 2010. április 8-án saját triójával lépett fel a Trafóban.

Vissza a hírekhez