JazzMa

Friss Hírek

Miles, Ron: I Am a Man2018. január 17.
Rafael Márió: My Hope2018. január 16.
JazzUp – Nagy Emma2018. január 14.
Obara, Maciej: Unloved2018. január 14.
Üveghegyen innen s túl2018. január 12.

Lemezpolc kritika:
Pulcinella - 3/4 d’once

Pulcinella: 3/4 d’once 2017. december 16., Bereczki Bálint

pulcinella-34-donce.jpg

Pulcinella - 3/4 d’once (BMG Records)


Kevésbé megszokott dolog a jazz zenekarok névválasztási szokásaiban az, hogy a banda „saját nevet” kap, és nem a leader-ről keresztelik el. Általában akkor következik be, amikor nem lehet egyértelműen meghatározni a vezető és a sideman-ek pozícióit, vagy abban az esetben, ha a banda tudatosan sugallni akar valamit a névvel, azaz szavakkal kifejezni muzsikájuk eszenciáját. Az utóbbi állítás egyértelműen igaz a korongon hallható kvartettre: a „Pulcinella” ugyanis egy régi színházi karakter, egy komédiás bohóc, akinek mindig van új trükk a tarsolyában. A francia (Toulouse-ban alakult) zenekar muzsikája teljesen összecseng a névvel: expresszív, sokszor humoros miniatűrök, modern kompozíciós technikákkal megalkotva, árnyalt hangulatábrázolásokkal, friss és izgalmas improvizációkkal, filmzeneszerűen. Nekik is mindig van egy új trükk a tarsolyukban. A „3/4 d’once” című legújabb korongjuk az idei BMC-s koncertjeik lenyomata.

Nem meglepő, ha egy francia zenekar a harmonikát választja akkordhangszernek, főleg, ha bizonyos jellemző zenei sajátosságot szeretne kiemelni. A Pulcinella esetében azonban szó sincsen sanzonosságról, a hangszer ki tud lépni megszokott szerepeiből Florian Demonsant-nak köszönhetően. Ez már a nyitó, csiripelő, aszimmetrikus ritmusú dalból („TPDC”) egyértelműen kihallatszik, zaklatott összjátékuk a fuvolával jól bevezeti a lemez hangulatát. Ferdinand Doumerc szaxofonos a második trekkben mutatkozik be („Elle aimait l’été”), nem szaporítja túl a hangjegyek számát, de melodikus dallamalkotásai, néhol balkáni népi fúvósokat idéző soundja különlegessé teszik játékát, ami a szükséges pontokon Pharoah Sanders-es sikolyokkal fokozza az extázist. A „Melchizedec” című szám basszusa (Jean-Marc Serpin bőgős jóvoltából) olyan, mint egy kommersz diszkószám a hetvenes évekből, erre a húzós groove-ra reflektál Pierre Pollet dobos humoros ötleteivel. A címadó dal elszállós harmonika-szaxofon bevezetője után egy tántorgós, darabos téma születik, ami egy elsöprő katarzisban nyer értelmet, majd finoman nyugszik le. Hallhatunk még a lemezen játékos keringőt free harmonikaszólóval („Devant ta porte”), valamint kollektív szabad összjátékot („Les paris sont ouverts”), és egy baljós absztrakt balladát is („La fille de l’ombre”).

A Pulcinella anyaga egységes és kísérletező, bátran ajánlható a kortárs free áramlatok kedvelőinek, élőben leginkább. Három és fél csillag.


01.

TPDC 

5:15

02.

Elle aimait l’été / She Liked Summer

8:49


03.

Melchizedec 

6:13

04.

3/4 d’once / Three Quarters of an Ounce

6:24


05.

Devant ta porte / Outside Your Door 

5:37

06.

Les paris sont ouverts / All Bets Are Off

7:07


07.

Mélatonine / Melatonin 

5:36

08.

La fille de l’ombre / Shadow Girl

3:51






Ferdinand Doumerc – szaxofon, fuvola
Florian Demonsant – harmonika
Jean-Marc Serpin – bőgő
Pierre Pollet – dob


Vissza a lemezhez