JazzMa

Friss Hírek

PARÁDÉS VISSZATÉRÉS2018. szeptember 17.
KÁOSZT IGÉRT, BÉKÉT HOZOTT2018. szeptember 14.
GITÁRFENOMÉN A BJC-BEN2018. szeptember 13.
Jazz az árkádok alatt2018. szeptember 10.
Neumann Balázs: Faith2018. szeptember 10.
Bende Zsolt: Cycle of Change2018. szeptember 05.
SZÜLETÉSNAPI JAZZÜNNEP 2018. szeptember 04.
BALÁZS JÓZSI 402018. augusztus 28.
A CSÜTÖRTÖKI HÁZIGAZDA2018. augusztus 25.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Lemezpolc kritika:
Redman, Joshua - Still Dreaming

Redman, Joshua: Still Dreaming 2018. május 31., Gáspár Károly

joshua-redman-still-dreaming.jpg

Joshua Redman - Still Dreaming (Nonesuch/MagNeoton)


„Ornettelogy”

Joshua Redman (1969) korunk egyik legmeghatározóbb jazz művésze. Édesapja -Dewey Redman (1931-2006)- nyomdokain lépkedve a tenorszaxofont választotta hangszeréül, és már egészen fiatalon bizonyította, hogy jócskán kapott tehetséget, tudást Ő is a Teremtőtől.

Új albumára (azt hiszem, elég gyorsak voltunk, hisz a CD május 25-én jelent meg!), a „Still Dreaming”-re egy szupercsapatot verbuvált össze, hiszen Ron Miles (1963) trombitál, Scott Colley (1963) bőgőzik, és Brian Blade (1970) dobol!

A korong -legalábbis, meglátásom szerint- elsősorban a free jazz egyik atyja, Ornette Coleman (1930-2015) előtt tiszteleg. A dalok stílusa, és a felállás erre utal, hiszen a zseniális Coleman sokat játszott hasonló felállásban, Don Cherry (trombita), Charlie Haden (bőgő) és Ed Blackwell (dob) társaságában.

A CD-n 8 szerzeményt hallhatunk: négy Redman és két Colley kompozíció mellett, egy-egy Ornette Coleman és Charlie Haden munka csendül fel. Itt jegyzem meg, hogy a CD japán kiadású változatán van egy „bonus track” („Facts”), mely szintén Joshua nevéhez fűződik. A japánok mindig kapnak „ajcsit”, ha jazz lemezről van szó; és ez tény...!

Adódik a kérdés: ezúttal free jazz lemezt készített Joshua Redman? Nos, a vonulat hatása igen erősen megjelenik, de ahogy Coleman korai anyagai ma már gyakorlatilag modern mainstream-nek nevezhetőek (én így gondolom, vitatkozni persze lehet ezen állításommal), így a „Still Dreaming”-et is free jazz-modern mainstream kombóként jellemezném, ami megszólalásában, szellemiségében fel/megidézi az egykori Ornette Coleman Quartet világát.

Úgy érzem, egyfajta küldetése, missziója van a friss albumnak, hiszen az „elpoposodó” jazz korszakában, rendkívül fontos felhívni a figyelmet a műfaj igazi értékeire! Hogy nem pózolni kell felmenni a színpadra, hanem MUZSIKÁLNI, hogy nem „slágergyártás” okán kell stúdióba vonulni, hanem ÉRTÉKET RÖGZÍTENI, hogy nem negyedórás témákat kell írni, „ohne” improvizáció, hanem a melódia után, a jazz nyelvén kell elkezdeni beszélni, azaz IMPROVIZÁLNI KELL!

Persze senki ne gondolja, hogy Redman „ornetteskedik”, Ron Miles „cherryskedik”, és így tovább! Mindenki hozza a megszokott, fantasztikus formáját, finoman belecsempészve játékába a nagy elődök stílusjegyeit, „tribute” gyanánt.

A „Still Dreaming” azon kevés albumok közé tartozik, mely a XXI-ik században, 2018-ban büszkén vállalja, hogy színtiszta jazz! Ezért (is) hallani kell!


Joshua Redman: Still Dreaming (Nonesuch 2018)

1. New Year

2. Unanimity

3. Haze and Aspirations

4. It’s Not the Same

5. Blues for Charlie

6. Playing

7. Comme il faut

8. The Rest


Joshua Redman - tenorszaxofon

Ron Miles - trombita

Scott Colley - bőgő

Brian Blade - dob



Vissza a lemezhez