A Jazzmozdony nagyszabású ünnepi koncertje a harmadik évfordulón a Budapest Jazz Clubban február 16-án

2012. február 18., Csécsi Attila

2009 februárja óta a Jazzmozdony szerelvényei már 52 alkalommal zakatoltak. Kezdetben a Magyar Vendéglátóipari Múzeum százhatvan főt befogadó színpadán. De a tavalyi Óbudára költözésük után a hatvanfős szűkebb tér miatt új helyszínt kellett keresni a nagy sikerű jazz koncertsorozatnak. A választás a Budapest Jazz Clubra esett és ez igen eredményes volt, mert azóta is növekvő látogatásnak örvendhetnek a rendezők a most ötödik alkalommal itt rendezett koncerten is. A három év alatt ezen a két helyszínen kívül egy-egy alkalommal a Román Kulturális Intézet is adott helyet a Jazzmozdonynak, de volt egy nagy sikerű nemzetközi gála koncert is az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Bartha Csaba a Román Kulturális Intézet igazgatóhelyettese által nagy lelkesedéssel szervezett koncert sorozat deklarált célja, hogy a jazz zene közös improvizációs nyelvén hozza közelebb a két egymás mellett élő nemzet jazz-muzsikusait és jazz-kedvelő közönségét. A sorozat művészeti vezetője Gyárfás István nagy gonddal válogatja össze a résztvevő, nem csak román és magyar, de sok esetben más nemzetek (szlovák, észt, német, stb.) zenészeiből összeálló együtteseket. Eddig hetvenhét jazz-zenész mutatkozhatott be a sikeres sorozatban.

Az ünnepélyes koncert kezdés előtt színpadra lépett a Román Kulturális Intézet igazgatónője, Dr. Brindusa Armanca  és igazgató- helyettese, Bartha Csaba kétnyelvű bevezetőjükben köszönetet mondtak az eddig résztvevő muzsikusoknak, a szponzoroknak, segítőknek (többek között a Jazzma.hu munkatársainak is) támogatásaikért. Maguk közé invitálták a Jazzmozdony "masinisztáját", Gyárfás Istvánt és a közönséggel együtt egy pohár pezsgővel köszöntötték a jeles évfordulót.

Bartha Csaba ezután bemutatta a Jazzmozdony vagonjaiban helyet foglaló muzsikusokat. Majd felhívta a figyelmet ehhez az ünnepi évfordulóhoz kapcsolódó másnapi (február 17-i) két programra. A Szegeden rendezendő koncertre, ugyanezekkel a résztvevőkkel, valamint a Román Kulturális Intézetben rendezendő könyv bemutatóra, amit a nemrég sajnálatosan elhunyt, kitűnő romániai magyar jazz-muzsikus, Kamocsa Béláról írott, magyar nyelven is most megjelent, könyvvel kapcsolatban tartanak. Elmondta még, hogy a következő havi Jazzmozdony koncert március 29-én lesz itt a BJC-ben román, észt és magyar résztvevőkkel.

Ezen az ünnepi esten Maria Raducanu énekelt, aki 1967-ben Husi-ban született, kezdetben hegedű, gitár szakra járt. Elvégezte a Bukaresti Egyetem Bölcsész Karát. 1984 és 1993 között különböző hazai fesztiválokon és versenyeken, mint énekes és zeneszerző, vett részt. Ezután külföldi sikeres turnék következtek többek között az USA-ban, Franciaországban, Németországban, Angliában, Lengyelországban, Csehországban. Eddig nyolc albuma jelent meg 2003-tól, a ""Viata Lumi", a "Rosa Das Rosas" sőt még John Zorn - Marc Ribot "Ziori" című CD-jén is szerepelt, hogy csak néhányat említsünk.

A fiatal Constanca-i születésű Sebastian Burneci trombitán játszott. Hat éves kora óta folytatott klasszikus és jazz tanulmányokat zongorán és trombitán. 2001-től Bukarestben klasszikus trombita tanulmányokat folytatott. Játszott a Rádió Zenekarban, az Állami Filharmonikusoknál klasszikusokat, de az Állami Rádió Big Bandjében jazzt is. 2006-ban a konzervatórium elvégzése után Amszterdamba költözött, azóta is ott él. Játszott Peter Herbolzheimer Ifjúsági Zenekarában. A groningeni konzervatórium hallgatója volt. 2007-ben Brian Lynch kurzusán vett részt. Különböző svéd együttesekben szerepelt.

Magyar részről három közismert remek jazz muzsikus alkotta az ünnepi együttest. Gitározott a Jazzmozdony zenei masinisztája, Gyárfás István. Bőgőzött a számtalan együttesből ismert "veterán", Horváth Balázs. A dobokon pedig az ugyancsak több sikeres hazai csapatból jól ismert, kitűnő zenész és tanár, Baló István játszott.

A koncertet két quartetben előadott darab nyitotta. (ezúttal elmaradt a már hagyományos nyitó darab, a "Take The A-Train") Az első egy Horace Silver szerzemény, a "Strollin'", a másik Oliver Nelson "Stolen Moments"  Sebastian Burneci az első darabban még kicsit megilletődötten fújta a trombitáját, de a másodikban már felszabadultan, csillogó felső hangokkal mutatkozott be. Gyafi itt beszólította Maria Raducanu énekesnőt, aki mindjárt kezdésnek elénekelte a quartet kíséretében Richard Oschanitzky "Bun In Vinu" című szerzeményét.

Ebben a törékenynek látszó láng vörös hajú énekesnőben valami őserő szabadult fel, amikor is kicsit érdes hangon román nyelven előadta ezt a dalt, aminek az aszimetrikus, 7/4-es ritmusa egy fergeteges dobszólóra adott alkalmat Baló Istvánnak. Ezután a "The Meaning of the Blues" következett az énekesnő és a bőgő játékos, Horváth Balázs duójával, akikhez a dob is csatlakozott később, finom érzékeny kísérettel és Maria is érzékenyebb, finomabb hangokra váltott. A következő szám egy szép gitár bevezetővel indult, "Two Sleepy People" volt a címe és az énekesnő  Karády Katalin "Hanvadó cigerettavég" című dalát idézte fel vele.   A szünet előtt ismét egy Richard Oschanitzky  dal, a "Crazy Bride".szólalt meg román nyelven az énekesnő szuggesztív előadásában, amiből nem hiányoztak a lírai részek és a fájdalmas felsikoltások sem.

A második részt egy trombitás bravúrszámmal kezdte a quartet. Roy Hargrove "Strasburg/St. Denis" című darabját játszották. Ez alkalmat adott a trombitás Sebastian Burneci-nek a klasszikus vénája csillogtatására, mert könnyedén táncolt a szuper magas hangokon. Az énekesnő ismét bejött és trió kísérettel megnyerően elénekelte Bill Evans "Waltz for Debby" című lágy "keringőjét", amiben egy kitartott hangokból álló improvizált részt is belecsempészett. Ezt egy Jobim szerzemény, a "Por Toda A Minha Vida" követte. az énekesnő és a gitár duójának előadásában szabadon, tempó nélkül előadva. A  következő Monk szerzeményre csatlakozott a trombitás is a csapathoz és ő vezette be a "Blue Monk"-ot, Maria pedig angolul énekelte, Gyafi egy húzós remek szólóval támasztotta alá a jól ismert standard-et, amit a közönség nagy ovációja követett. Ezt  ismét egy Richard Oschanitzky dal, az "Iubirea Noastra-Io Vioara" követte, ami egy lágy melankolikus dallam az énekesnő érzékeny előadásában. Egy szép trombitaszóló is emelte a sikerét. Befejezésül a szerelmeseknek szerettek volna kedvezni a keddi Valentin nap alkalmából és előadta az együttes a szépséges "My Funny Valentine" című örökzöldet.

Ezzel a kedves dallal ért véget az 5. Jazzmozdony harmadik éves, jubileumi koncertje, a mára már saját közönséget vonzó sorozat, a lelkesen kitartó és a zenészeket hálásan ünneplő hallgatósága előtt.