Ihaj fuhun, avagy teltházas fergeteges - Dresch Mihály-Lukács Miklós duókoncert a Mohában
A hetedik Moha jazzt én kértem Fodor Pétertől, mert reménykedtem, hogy Dresch Mihály március 15-ére megkapja a bőven kiérdemelt Kossuth-díjat. Ismerve Misi szerénységét, ő nem bánja. (Azt viszont már csak én teszem hozzá, a pénztárcája igen…)
Szóval eljött április 13-a péntek este 7 óra, oszt a közönség csak nagyon lassan gyülekezett. Viszont fél nyolcra totál teltház lett, így Misiékkel úgy döntöttünk, elkezdjük. Illetve ezt ők gondolták, de én megelőztem őket és odapördültem a mikrofonhoz. Mivel a jazz improvizatív műfaj, így én nem papírról szoktam olvasni a szövegeket, hanem ami ott éppen akkor kipattan a fejemből, mondom a közönség szemébe.
Nagyon örültem, hogy rég nem látott – harmincegynéhány éve még jazz-zel is foglalkozó- ismerősöm, Kőbányai János rám kérdezett „Megismersz Robi?”. Igaz, most éppen leborotválta szakállát, azért csak megismertem. Elmesélte, hogy 10 éve Izraelben él, majd bemutatta onnan hozott feleségét is. Azt is elmondta, hogy nem messze a Mohától van budapesti lakása, és amikor meglátta, hogy én leszek a házigazda, ráadásul Dresch Misi játszik, tudta, ott a helye. De volt a „nézőtéren” francia (Laurent barátom) és kanadai magyar felesége, valamint több asztalnál is angolul beszélgettek. Erre angolul köszöntem be, hogy ők is értsék, mi következik, erre valaki beszólt a nézőtérről: „Magyarul nem tudsz?”. Tehát nagyon kötetlen hangulatban indult a koncert.
Dresch Misi szinte végig fuhunon játszott (a társtulajdonos Kardos Attila akkor épp nem fotózott...), mert a tavaly novemberben megjelent CD-jének is „Fuhun” a címe. Bemutatta, hogy az erdélyi hegyi pásztorok használta furulyából is lehet „jazzhangszert” fabrikálni. Ő például szaxofonbillentyűket tett rá és elnevezte ezt az öszvér hangszert fuhunnak. Én tudtam, mert ismerem őket, hogy a cimbalmos Lukács Mikivel milyen lélegzetelállító produkcióra képesek, de a közönség kisebb részének tátva maradt a szája.
Sajnos, ismét jöttek olyanok is, akiket konkrétan zavart a zene és megpróbálták túlkiabálni. Őket több tiszteletre utasítottam, így aztán a második részben senki sem mert beszélni, vagy csak suttogva.
A második rész előtt feleségem unszolására előbb Dresch Mihályt kérdeztem, hogyan készítette hangszerét, majd barátját, Lukács Miklóst faggattam instrumentuma eredetéről.
Végül egy ráadás csak kiköveteltek vastapssal és számomra is kellemes meglepetésként hatott Duke Ellington „In a Sentimental Mood”-ja fuhunon és cimbalmon.
Misi - szopránszaxofon, Miki - cimbalom
Legközelebb május 11-én lesz Moha jazz. Akkor a friss jazz Kossuth-díjas Vukán György fog zongorázni.
