Lamantin, vagy amit akartok - „A jó zene az jó zene, bármilyen hangszeren játszod”
Miért viseli egy gitár-bőgő-dob felállású trió a zongoraszék nevet? És hogy fér össze Bartók Béla a torzított gitárral? A Piano Bench (Alex Baboian gitáros, Dylan Coleman bőgős és Juhász Márton dobos) koncertje választ adott ezekre a kérdésekre. (Azt már csak én teszem hozzá, tavaly együtt végeztek a bostoni Berklee College of Music-ban! – A szerk.)
A formáció európai turnéjának utolsóelőtti állomása volt a szombathelyi Lamantin Jazz Fesztivál. (Utoljára a BMC-ben lépnek fel június 27-én.) A komolyzenét is kedvelő fiatal muzsikusok a huszadik századi zongorairodalom kimeríthetetlen kútjából vettek inspirációt és alapanyagot műsorukhoz: Charles Ives, Alekszander Szkrjabin, Eric Satie, és Bartók Béla művei szolgáltak a számok alapjául. Ezek az eredeti formájukban nagyon különböző darabok a trió feldolgozásában egységes műsorrá álltak össze a sajátos harmónia- és hangzásvilág által. Úgy gondolják, a jó zene mindenképpen működik, és meg is mutatták, hogy ez így van. Bartók Román népi táncainak első darabját torzított gitárszólókkal, meghökkentő ritmikai fordulatokkal, karakteresen átharmonizálva adták elő, amit a közönség hangos ovációval fogadott. A trió ráadásként, egyben a jam session megnyitásaként a „Toxy” című standardet játszották el, bizonyítva, hogy a mainstream jazz világában is kitűnően megállják a helyüket.
A fiúk a bányában dolgoznak...
...a közönség pedig feszülten figyeli őket
