TOMMY VIG 2015! THE TIME MACHINE
Sok mindenről írtam már az általam szeretett műfajjal kapcsolatban – és mindezt a legjobb szándékkal. Miután a hazai jazzvilág eléggé belterjes és ráadásul indokolatlanul hiperérzékeny, bizony joggal ódzkodik mindenki (aki egyáltalán hajlandó tollat /vagy klaviatúrát/ ragadni) attól, hogy kritikát írjon hazai lemezről. (Még jól emlékszem arra, hogy amikor az egyik élvonalbeli zenészünk CD-jéről neki nem tetsző kritika jelent meg, az illető közölte, hogy nemcsak beszünteti a lapba való írást, de kézbe sem veszi többé. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy pár évvel később ugyanezen lap kitüntetését elfogadja… És itt nem a JazzMa.hu-ról van szó!)
Az biztos, hogy Vig Tommynak a már 2015-re datált lemeze rendhagyó a javából. Már csak azért is, mert a címoldalon Tommy alábbi üzenete olvasható: „Ha kedveled a fúziót, az etnót, a rockot, a világ/zenét/ vagy a popzene más típusait, ne vásárold meg ezt a CD-t, mert mi csakis a komoly jazz és a kortárs klasszikus zene koncepcióját kombináljuk némi invenciózus új harmóniákkal és hangokkal, amelyek maximum a lakosság 0,01 %-át érdeklik. Köszönjük!” Hát az biztos, hogy én még nem találkoztam ilyen kínálóval egy lemezborítón, pedig átment a kezemen párezer hanghordozó az elmúlt évtizedek alatt… Tommy viszont jól ismert szókimondásáról, ami nem mindenkinek tetszik. Az ő zenei karrierjének ismeretében elmondhatjuk, hogy megengedheti magának azt, amit mifelénk sokféle ok miatt évtizedekig akár a művészetek terén sem volt tanácsos megkockáztatni. Nos, aki találkozott Tommy-nak David Murray-vel készített „Welcome to Hungary!” c. lemezével, annak kísérő füzetében olvashat az ő „széles körben népszerűtlen filozófiájáról”, ahogyan saját szavaival aposztrofálja a füzet felét kitevő írását. Ebben sok mindenről kifejti sajátos, bár igencsak megfontolandó nézeteit a zene kommercializálódásától kezdve a hazai jazz szkéné állapotáig. Nem csoda, ha ezek a gondolatok divatos szóval „kiverték a biztosítékot” a hazai jazz néhány önjelölt korifeusánál. Felvetődik a kérdés, hogy az un. „rendszerváltás” óta eltelt negyedszázad(!) sem volt elég az „Aczél-korszak” 3 t-jének felszámolásához? Vig Tommy hazatelepülése 2006-ban azon a naiv szándékon alapult, hogy ő is részt vehet a művészet világának megreformálásban. Nem rajta múlt, hogy ez csak részben sikerült…
Mielőtt végre a tárgyra térnék, a rendhagyó momentumok felsorolásában még utalnék arra, hogy ez az első olyan CD, amelyről két kritika is napvilágot lát honlapunkon. A fiatal klasszikus zenész, az ütőhangszeres Fábry Boglárka meglehetősen rövid írása (megjelent 2014. nov. 23-án) után főszerkesztőnk indokoltnak látta egy hosszabb elemzés publikálását is. (Azért ezt az „újévi kirándulásomat” tekintsék rendhagyónak, mert jómagam a jövőben is elsősorban koncert beszámolókkal óhajtok hozzájárulni a március 1-én 4-ik évét betöltő honlapunk aktivitásához.)
Nos, Tommy új lemezén alapként egy 15 évvel ezelőtt felvett zenei anyag található, amelyet a meglehetősen ismert és nagyra értékelt zongorista Roger Kellaway (1939), a fiatalon elhunyt David Carpenter (1959-2008) bőgős és a kvartett legfiatalabb tagja, Roger Lee (1976) dobos kíséretével még Amerikában rögzített. Hogy a kiváló vibrafonos és dobos Tommy milyen nagy jelentőséget tulajdonít művészi tevékenységében a komponálásnak és a hangszerelésnek, azt jól illusztrálja az a tény, hogy neve után a következő felsorolás olvasható: „composer/arranger/ vibes”. Természetes tehát, hogy mind a 9 darabnak Tommy a szerzője, sőt az itt bonus track-ként aposztrofált, az említett „Welcome”-on is publikált „Sahara”-t is ő jegyzi. Ami pedig kiváló hangszerelési tehetségét illeti, elővettem a Down Beat egy 1965-ös számát, ahol a 19 tagú Vig Big Band-nek a Las Vegas-i Sahara hotelben (na miért is szimpatizál Tommy az óriási sivataggal?) adott koncertjéről olvasható Harvey Siders igen elismerő kritikája. Ebből az is kiderül, hogy egy szám kivételével valamennyinek Tommy volt a szerzője és hangszerelője is! Siders „intelligent arrangements”-ről szól, nem is beszélve a következő elismerésről: „well-balanced, fiercely swinging scores that always reveal harmonic logic and, whenever possible, musical humor.” (Érdekes véletlen, hogy ugyanebben a számban terjedelmes cikk található „The Kaleidoscopic Talents of Roger Kellaway” címmel a neves zongoristáról, akit akkoriban még valószínűleg nem is ismert Tommy.)
A teljesen egységes zenei matéria, amit Tommy amerikai kvartettjével (Kellaway, Carpenter és Lee társaságában) játszik, minden vonatkozásban a leghitelesebb modern mainstream jazz. Ezt az alapanyagot „díszítette fel” három hazai zenész közreműködésével, a mindig újat kereső Tommy: Fritz Józsi (1978) klarinéton, Schreck Feri (1969) harsonán és basszusharsonán, valamint Zana Zoli (1976) baritonszaxofonon játszik. (Tommy szellemesen a „The Time Travellers” nevet adta a szeptetté növekedett együttesnek.) Nagyon érdekes időutazás és szenzációs zenei bravúr az ílymódon megszületett muzsika, amely – tudomásom szerint – példa nélküli a hazai jazz világában. Tommy mesteri hangszerelései nagyban színesítik a felvételeket, erről azért merek érdemben nyilatkozni, mert a számok némelyike az eredeti kvartett felvételben is lemezre került, így módomban állt azok összevetése a hazai stúdióban „feldíszitett” új változatokkal. Különösen tetszik mindkét „letétben” a feleségének, Miának írt „Just for You” című meseszép ballada. A Changes c. szám pedig minden bizonnyal Tommy kedvence, mert már a big band repertoárján is szerepelt.
Az már csak hab a tortán, hogy mind Tommy, mind pedig a három magyar „sideman” első helyezést ért el honlapunk szavazólistáján! Gratulálunk és Boldog Jazz Évet kívánunk a műfaj elkötelezett híveinek!!!
And on top of it, nagyon büszke vagyok arra, hogy én írhattam a JazzMa.hu második ötszázas etapjának első lemezkritikáját… Mert ha valaki időközben elfelejtette volna, ez lapunk három és háromnegyed éves történetének 501-ik Lemezpolc-os terméke. Ezt csináálja valaki utánunk…
