Keresés

Hírek


ADYTON Együttlét – 6. (utolsó) nap

A nagymarosi Szabados György szellemiségében fogant „tábor” első napjáról az egyik főszervező, Molnár Csaba küldött imént rövid beszámolót, amit Ekési Orsolya fotóival ékesítek! – A szerk.

2015.08.29.

Szombat

Elérkezett az utolsó nap. Sűrű tennivalók sora tornyosult előttünk.

A délelőtti műhelymunkák szünetében újabb össznépi fotózásra gyűltünk össze. Szerettük volna, hogy mindenki rajta legyen a képen. Azok is, akik nem zenéltek, viszont apait-anyait beleadtak, hogy együtt legyünk. Vártuk, hogy milyen évszám íródik ki a terembura égi vásznára a legközelebbi ADYTON Együttlét idejét jelezvén.


01-csoportkep.jpg

Bal szélen állva Murányi Zoltán és felesége Judit, akik a Sigil odaadó gazdái és segítőkész partnereink voltak. A kutyust ölében tartó Miklós Szilveszter mögött áll Ordódy Judit, mindenkori pénzügyi kalamajkáink elsimítója, és Medgyesi Gabi szerkesztő, filmrendező, a minőség angyalkája. Tőlük jobbra ül Szabados Györgyné, Jutka asszony fővédnökünk. Varázs kalapjában végre látható fotográfusunk, Ekési Orsi is.

Köszönjük nektek!


02-szilveszter-interjut-ad.JPG

Szilveszter interjút ad


Ebéd után két TV stáb is csőretöltve várt minket. Interjúk sokasága készült nagy elánnal. Nagyon szerettük volna megnézni a Peter Kowald-ról szóló filmet, de mozizásunk elmaradt. A forgatások már csak ilyenek. Ha megjelennek, a filmesek azonnal átveszik az irányítást.  Így hát lett ürügy, hogy 2016-ban is legyen ADYTON. Ugyanis a Kowald film kihagyhatatlan!  "Hehehe" - by Kurt Vonnegut.

Rohamosan közeledett a vacsora idő, utána pedig a koncert-tér berendezése.


03-pisti-sopor-02.JPG

Grencsó Pisti szerette felsöpörni a "színpadot". "Nagy élet a kis színpadon" - mondta egyik söprése alkalmával a tőle megszokott humorral. Én csak zen-söprésnek neveztem ebbéli ténykedéseit. A kávézó terében belőttük a projectort, ami az első naptól született fotókat festette a hófehér falra. (Mindig nézte valaki, ha arra jártam…)

Elkezdődött a lázas egyeztetés a hetet és a teljes együttlétet záró koncertről. A kisebb formációk a saját kompozícióikat véglegesítették, Grencsó tanár úr (e megszólítás egyáltalán nem volt használatos, de itt most tiszteletteljes incselkedésből jó lesz) határozott kézzel és gondolatmenettel építette föl az est szerkezetét.


04-grencso-eligazit.JPG


A koncert a szokott időben 19:30-kor kezdődött...volna, ha nem esik ki fáradó agyamból, hogy a hivatalos programban a Templomkertbe írtuk ki az eseményt. Közben a Sigil udvarán minden ülőhely elfogyott. Állóhely még csak-csak. Valaki jött a hírrel, hogy ne kezdjünk, mert a templom előtt sokan várnak. Gyors üzenet robogott értük két lábon.

Amíg megérkeztek, volt időnk a filmesek reflektorai mögé nézve  végigpásztázni a "nézőteret". Hű, ez tele van rendesen!

Miután a templomosok csapata is elfoglalta helyét egy kis házi meglepetés ceremóniával kezdtük a koncertet.

Grencsó Pisti összefoglalta ez egyhetes együttlétet. Megemlítette, hogy teljes egészében sikerült azt a nyitott, inspiráló, szabad alkotói légkört megteremteni és végig tartani, ami csak a legmerészebb álmainkban szerepelt. Alapos és hatásos volt a kollektíva tanárainak és a meghívott tanárok munkája. Példa értékű volt a "tanulók" részvétele és fejlődése.

Majd átadta a szót, én pedig egyesével átnyújtottam mindenkinek szerény ajándékainkat. És ha már feljöttek a "színpadra" a szólítottak, akkor helyet is foglaltak hangszereiknél. Az utolsó kézfogás után meg is telt a koncert-tér, indulhatott az első nagyzenekari kompozíció, melyet több is követett még.

Aztán következtek a kisebb formációk. Az egyik legforróbb muzsika egy népdal feldolgozás volt. Ördög Gábor és Kisgyörgy Ilka mondott és énekelt versek, szövegek szövedékét jelenítette meg, tette hallhatóvá. A határokat feszegető kísérlet, mint eddig is, jól sikerült. A szövegek egy része Ördög Gábor, Beatvacsora című kötetéből származott, melynek társszerzője Sánta István Csaba fotográfus. Ő most nem tudott eljönni, mert bokros (jazz)teendői Amerikában tartották. Ugyanis 2013-tól jazzfotósként a Jazz Journalists Association of America tagja. Reméljük jövőre nálunk is fog kattogtatni, Orsinkkal együtt.


beatvacsora-01.jpg


beatvacsora-02.jpg


Valamikor a koncert közepén a négytagú kollektíva maga maradt a színpadon és olyan emelkedettséggel játszotta el Szabados György „Fohász” című kompozícióját, mint még soha. Az utolsó hang szertefoszlása után olyan sűrű csönd ült ránk, hogy érezni lehetett: valami olyan történt, ami összekötötte az eget és a földet.

A kisebb-nagyobb formációk pedig egymás után egy vagy több tanár beszállásával vagy teljesen önállóan játszották az egyre izgalmasabb és változatos hangulatú szabad zenei kompozícióikat. Mindegyiken érződött a kicsiszolódott arányérzék, a rendkívüli egymásra figyelés. Jó volt zeneileg is meghallani a tanultakat. Olyanokat, hogy "azonnal reagálj, ha valaki formálni kezdi az éppen valahová tartó zenét, ne maradj ki belőle, menj vele, illeszkedj hozzá", vagy fordítva "azonnal vedd észre, ha rajtad a sor és formálhatod a  muzsikát, mert rajtad van a többiek fókusza".

Erről jut eszembe, hogy a legelső zeneszám úgy kezdődött, hogy Grencsó leült a zenekarral szemben és váratlanul - a kiszámíthatatlan hosszúságú csendeket megszakítva - egyszercsak rámutatott valakire, akinek csak egy hangot kellett játszania. De hogy mikor és hányszor és kire és milyen sűrűn mutat, azt nem tudhatta senki. Viszont egyetlen egy pici késést leszámítva senki soha nem tévesztett, nem "aludt el". A történés egyre növekvő feszültséget épített fel a nézőtéren is. Így történhetett meg, hogy itt-ott a humor is eljutott a nézőkig, onnan meg nevetés kíséretében vissza a zenészekhez.

A szokásokhoz híven a koncert után még jóval éjfél utánig ültünk körben és beszélgettünk. Most viszont először az együttlét folyamán Grencsó István vitte a szót. Útravalókat gyűjtött össze zenéről, zenélésről, belső tartásról, nehézségekről, saját hangról, tiszteletről, figyelemről, az alkotás szabadságáról és ezeket adta tovább. A hallgatóság pedig nem csak befogadó, hanem tovább gondoló, reflektáló is volt. Ahogy kell.

A nézők között ott ült Turi Gábor jazz szakíró, akivel a koncert befejeztével volt időnk szót váltani. Ő említette, hogy az 1996-tól létező, New York-i avant- és free jazz Vision Festival részese lehetett 2002-ben. Akkor a büfében Peter Kowald kente szakmányban a "zsíroskenyeret". A nézőszám 180 főt számlált. Ehhez képest, a mi első ADYTON Együttlétünk zárókoncertjén a 74 fő nem is olyan rossz.

Másnap érkeztek olyan váratlan jó hírek, hogy például három pianínót is felajánlottak a lakosok (más-más családok) a jövő nyári táborra. És még több más szívetmelengető dolog is, melyek egy része már más művészeti ágak közreműködésének szelét hozták felénk...

Még mellékelek néhány comment nélküli fotót, csak úgy.


hetfo-sigil-gyulekezes-01.JPG

Hétfői Sigil gyülekező 1


hetfo-sigil-gyulekezes-03.jpg

Hétfői Sigil gyülekező 2


orsi-pihen.JPG

Orsi rápihen


bogo-muhely-01.JPG

Bőgőműhely 1


bogo-muhely-02.JPG

Bőgőműhely 2


bogo-muhely-szabo-kristof-magyarkuti-balazs-2.JPG

Bőgőműhely 3


Kedves olvasó, igyekeztem objektív és tárgyszerű lenni, de engem is magával ragadtak az események. Így hát nézd el nekem, hogy csak késéssel tudtam eljuttatni ezeket a kis szösszeneteket az együttlétről, nézd el, ha nem voltam képes bizonyos - szavakkal nem leírható - dolgokat átadni. Remélem, hogy a hangulatból, a szellemiségből és a minőségből azért sikerült valamicskét átcsepegtetnem Neked.

Sokat forgattunk a "tábor" alatt. Ezekből hosszabb-rövidebb híranyagokat, dokumentumokat, koncertfilmeket készítünk. Amint ezekből látható lesz valami valahol, időben értesítünk, ha lehet itt a JazzMa-n.

Ezúton köszönjük Maloschik Robinak, hogy helyet adott és figyelmet szentelt nekünk.


Vissza a hírekhez