Eppur si muove

Három hete jártam legutóbb az iF kávézóban. Szombat este volt akkor is, a Violon d’Agnes koncertjére igyekeztem.

Tegnap ismét szombat volt, és ugyanúgy Bárkay Ágnes együttese várta az érdeklődőket a budapesti jazzélet egyik központjában. Közben menthetetlenül ősz lett, üresen álltak a Ráday utca még kint maradt asztalai, az emberek szapora léptekkel mentek be a kávézókba, éttermekbe. Az iF-ben kiállított képek is újak lettek, sokkal színesebbek, vidámabbak, mint amiket utoljára láttam. A kinti hideg után jól esett a meleg színek, fények látványa.

Az együttes tagjai ugyanazok voltak, mint a múltkori alkalommal: Bárkay Ágnes hegedült, Horváth „Tojás” Gábor zongorázott, Eged Márton basszusgitározott és Varga Bendegúz dobolt. Még a számok között is szerepeltek olyanok, amiket már hallottam. De az összkép mégis újdonságként hatott.

A műsor – talán a választott dalok, talán a feldolgozásuk stílusa miatt – sokkal egységesebb arcot mutatott, a könnyed, latinos hangulatú számok szép ívet rajzoltak. A basszusgitár és a dob is több szólót vállalt ezen az estén, és mindenki lényegesen több virtuóz elemet használt, mint legutóbb. Az egyéni teljesítményeken túl az egymásra figyelés, a kamarazenélés is nagymértékben jellemezte a zenészeket. Az iF zsúfolásig telt a koncertre, és a rajongók lelkesen üdvözölték a kiváló előadást. Igazán sikeres, fergeteges hangulatú, értékes produkció szem- és fültanúi lehettünk.

A múltkori beszámolóm a hegedű, mint jazzhangszer védelmében is írtam. A mai koncert még határozottabban bizonyította az állítás igazát. A hegedű jazzhangszer. Galileit 359 év után mentették fel az inkvizíció vádjai alól.