Keresés

Hírek


OLD SOUNDS - Binder Károly az Opus Jazz Clubban

2016. november 15-én a FAZIOLI Estek keretén belül Binder Károly, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszék-vezető tanára szólózongora koncertet adott. Írásom címét a művész korábbi CD- és kottakiadványaiból ("New Sounds") kölcsönöztem - egy kicsit másképp. Nem véletlenül...

Volt egyszer egy "Binder Quintet feat. John Tchicai" című lemez (Krém, SLPX 17759) 1983-ból, amelynek még ráírták a borítójára, hogy "sztereó és mono hangszedővel is lejátszható"... Erről a bakelitről meglehetősen "új hangok" szóltak, a sztárvendég-altszaxofonos mellett a következő ötössel: Dresch Mihály - tenorszaxofon, szájharmonika; Friedrich Károly - harsona, szájharmonika; Binder Károly - zongora; Benkő Róbert – bőgő, Baló István - dob.

A magyar jazz egyik értékes lemezének tartom a mai napig is. Abban az időben (a 80-as évek elején) rendszeresen "találkoztam" Binderrel - a SOTE Jazz Klub egyik rendezője voltam. Aztán főleg a sorozatban megjelenő kiadványai mutatták számomra, hogy mennyire aktív muzsikus és zeneszerző: jóval több, mint száz zongora, kamara és zenekari darabot; film és színházi zenét komponált és adott elő. Köztük több szóló felvételt is. Különösen kedvelem a két duót Juhász Gáborral: "Little Song" - 1992 és "Christmas Song" - 1993.
Viszont "élőben" alig láttam - valahogy így alakult. Most itt az alkalom, hogy "megvizsgáljuk": "új hangokat" hallunk-e?
Barátságtalan, hideg kedd este - ilyenkor a legjobb egy jazz klubban, például az Opus-ban. Kár, hogy nem sokan gondolták így...
A szólózongora műfaja egyrészt nehéz, mert egyedül kell a közönség figyelmét fenntartani - másrészt azért kicsit könnyebb, mert alkalmazkodás nélkül, a saját gondolatokat, érzéseket közvetlenül lehet közölni. Bindertől nem áll távol az előbbiekben fejtegetett téma, sőt talán így tudja a legjobban kifejezni magát.
A bevezetőben elmondta, hogy szeptember óta négy különböző lemezt vettek fel - ilyen még nem volt! És, hogy felírta magának egy papírra, mit fog ma játszani - aztán ráírta, hogy "mégse". Mert inkább improvizál - aztán ami jön. Így is lett.
Egy húsz perces rögtönzés nyitja a koncertet - érzelmes, dallamos, könnyen emészthető. A következő szám lendületesebb, visszanyúl a múltba. Majd egymást váltják a kellemes, szép, régebbi kompozíciók a kissé agresszívabb, kortárszenei elemekkel átszőtt, vagy éppen egy népdalra emlékeztető darabok. Ihletett, átélt, gondosan megformált előadásban.
Kár, hogy csak egy órában. Én még szívesen hallgattam volna a (főleg) "régi hangokat"...


image1.JPG


image2.JPG


image3.JPG


image4.JPG


image5.JPG


image6.JPG


image7.JPG


Vissza a hírekhez