"Svéd-Magyar 1:2" - John Venkiah Trio koncert a debreceni Nagyerdei Víztoronyban

Csütörtökön este az időjárás kegyeibe fogadta a koncertlátogatókat, a Nagyerdőben a tavaszi madárhangok és illatok lágy tavaszi zefír szárnyán csiklandozták fülünket-orrunkat... A koncert is remek - így a hallgatóság is lelkes - volt. A standard-ek és John szerzeményei ízlésesen váltogatva követték egymást. A közönség hálásan fogadta a 3 muzsikus hangulatos játékát.

Kalmár Zolit és svéd barátját kérdezgettem a koncert után:

Mennyiben más számodra hazai közönség előtt játszani, mint egy pesti klubban?

KZ: 2008 óta Budapesten élek és számomra mindig különleges élmény szülővárosomban, Debrecenben játszani. Egy olyan érzelmi pluszt nyújt számomra, ami szerintem az előadásunkra is rányomja bélyegét. Igazi öröm, ha ilyenkor eljönnek szüleim és néhány gyermekkori barátom, jó újra látni őket! Apám mindig a pipájával érkezik, hiába nem szabad évek óta vendéglátóhelyeken dohányozni. Édesanyámtól pedig egy rántott húsos szendvicset kaptam a hazaútra.

Az estéről, műsorról pár szót.

KZ: John szerzeményeit és az általunk közösen kiválasztott jazz standard-eket játszottunk felváltva, fele-fele arányban. Olyan örökzöldeket válogattunk, amelyeket nagyon szeretünk viszont kevesebbet hallani, pedig sok esetben szerintünk jobb szerzemények, mint egyik-másik sokat játszott standard. Ilyen volt a „Beatrice", Sam Rivers szerzeménye, vagy az „Invitation" (Bronislau Kaper), amit Joe Henderson-tól és Jaco Pastorius-tól hallgattam legszívesebben.

Hogy megy az idei Venkiah turné és mennyiben más, mint a korábbi?

KZ: Idén már 6 állomásos turnét sikerült leszervezni, míg másfél éve csak 3 koncertet adtunk. 2 koncert erejéig az általam vezetett trióból Zana Zoltán is csatlakozott, így a szigetszentmiklósi Nemcsak Jazzklubban és a Budapest Jazz Clubban kvartettként léptünk fel. Az is különbség, hogy idén John hamarosan megjelenő új lemezéről is válogattunk, így 6-8 szerzeménye is elhangzott az egyes koncerteken a standard-ek mellett.

A másfél évvel ezelőtti turnén is jártunk Debrecenben, az Incognito Clubban. Ez a koncert azért is emlékezetes volt, mert aznap született bátyám Dani fia és ettől, a zenénktől és nem kevés mennyiségű Jagermaistertől mámoros volt a koncert utáni hangulat. Így történt, hogy John betekintést nyerhetett gyermekkori törzshelyem, az Ibolya presszó sajátos világába, amit látnia kellett, mert szerintem hungaricum.

Hogyan ismerkedtetek meg John-nal?

KZ: 2012 októberében Londonban élő zongorista barátommal (Zsiga) New Yorkba látogattunk. 12 napot töltöttünk ott, napi 2-3 jazzkoncerten voltunk, ez volt az utazás elsődleges célja. John-nal a Smalls-ban találkoztunk először, aztán más koncerten is, végül a Fat Cat-ben egy jam session-ön zenéltünk is együtt egy kicsit. Már az első találkozáskor összebarátkoztunk, hasonló személyiség, mint Zsiga és én. A Smalls-ból egy irányba vezetett hazafelé az utunk, így John-nak alkalma nyílt megmutatni, hol a legolcsóbb Manhattan-ben a pizza.

Hazatérve tartottuk a kapcsolatot és egy hirtelen ötlet által vezérelve, kb. 3 év elteltével leszerveztem az első közös turnét, hogy újra láthassam és hallhassam.

Terveztek-e további együttműködést?

KZ: Mindenképpen! Ha nem is minden évben, de legalább 2 évente szeretnénk Magyarországon turnézni vele. Nagyon nagy élmény vele együtt muzsikálni. A zenében ugyanolyan, mint emberként. Árad belőle a szeretet, az adni akarás. Nagyon nyitott, hihetetlenül kreatív és ízléses minden, amit csinál.

A Te terveid a közeljövőre-jövőre? Esetleg újabb New York-i kiruccanás?

KZ: Szeretnék mielőbb visszatérni New York-ba minimum 1 hétre, valószínűleg John is csatlakozik.

*****

És most jönnek John Venkiah válaszai:

Who was your first jazz icon and why ...and who is today and why?
JV: OK! Hmm, difficult question. I listened a lot to Ella Fitzgerald, Billie Holliday and Dinah Washington as a child, that inspired me a lot.
My first jazz pianist who made a real impression was Abdullah Ibrahim, also - like the previous artists I mentioned - my mother played at home  when I was a child.
One solo-piano tune's melody and harmony enticed me to transcribe it (not writing down but playing), and that was an important step for me.
Since then my great icons have been many: of course the piano giants - Oscar Peterson, Chick Corea.
My favorites now are still two of those: Keith Jarrett and Brad Mehldau.
I usually mention that lots of things outside of the jazz world inspire me in my jazz playing and singing; from Michael Jackson to Sam Cooke.

Do you think it is important to learn all of your life or enough at your youg age?
JV: I think it's difficult not to learn all your life. Whatever you do, you always encounter new experiences, even if you don't have the intention of learning.
What I think it is important to keep an open mind to all kinds of new possibilities.
I don't practice half as much as I think I should, and for that I am somewhat disappointed with myself.
On the other hand I experience a lot of other things that inspire me in playing and composing, which I might not have considered if I practiced 8 hours a day.

How do you think of every day practice?
JV:  Everyday practice is difficult, haha :) But sure, I need to keep trying to have that goal in mind. When playing 5-10 gigs a week as it is during the summer, practicing is not an option, the day is just too short.
But sure, I think practicing every day is something that makes every musician better.
The definition of practicing, that's a different question.

Do you teach jazz? Have you got any students?
JV: I don't teach at the moment. I had a part time job for a year teaching small kids the piano
about 5 hours a week, which was great. I couldn't continue since I went on tour for too long last autumn.

What is your favourit place where you like to play best?
JV: There is a concert hall in Malmö, where I live, called Palladium. They have a grand piano
that I fell in love with and simply beautiful acoustics. I hope to have my release concert there this autumn.

Have you got enough concert possibilities?
JV: I play concerts frequently, but not many in my own name. Lots of the gigs are with bands I'm a part of; jazz, soul, latin, pop. I love to play different sorts of music.
Also I have frequent gigs at restaurants, hotels, parties, etc.
Although, of course, concerts with original groups always are first priority.
I wish I only had gigs with my own group, and two or three of my other groups, and could live on that.
As it is now, living as a musician for me means to take all kinds of work, which often means keeping too many things in your head at once, which can be very tiring at times.

How does it develop to workin on your next CD?
JV:  The next CD is coming along great! The mixing is almost finished, then all that's left is mastering, printing and booking the tour (the most difficult part...). I must say, I'm very happy with the CD.

What do you think about Hungary, Hungarian jazz musicians, clubs?
JV: Hungary seems to have a vivid jazz culture with lots of clubs. As I am not a big name, I wasn't expecting a real audience, but even in the small places there were people who seemed to really listen and appreciate the music. That made me happy.

How did you feel yourself in Debrecen?
JV: In Debrecen I felt we did the best concert of the whole tour so far.
There was a good, relaxed feeling throughout the concert, the audience was warm and friendly.

What dou you think about Hunarian audience? Food, wine,...???
JV: I mainly try to stay away from eating too much meat. Although after the first concert in Szigetszentmiklós, they had prepared an amazing buffet.
I ate lots of Hungarian sausages, meatloaf, cheeses, and of course had to try the local palinka.
In general, I think there is lots of great food and drink here in Hungary!

Thank you very much for the interview and I hope we can meet as soon as possible!

JV: Thank you man! Hey! Take care! Me, too!