Keresés

Hírek


Nyilvános lemezfelvétel a Fonóban - Tóth Viktor Tercett feat. Gareth Williams

"Hej de, zölderdőbe de magos..."? Nem, nem Ferenczi Gyurka. Akkor Dresch-áhitat? Nem, az sem. Akkor mi lesz a Fonóban?

Fekete Misivel és Géczi Gáborral a Fonó koncerttermének előterében futottam össze szombaton este. Mindhárman éhesen jöttünk, jó jazzre éhesen. A Civil Rádió korábbi és jelenlegi munkatársát a zenén keresztül ismertem meg. (Misivel egy jazz koncerten találkoztunk először, Gábor pedig többször készített beharangozó anyagokat a hajléktalanoperát népszerűsítendő) Velük együtt ültünk be a 35-40 érdeklődőt vonzó nyilvános lemezfelvételre.

A rengeteg kábel és mikrofon nem zavarta a közönséget. Sok kütyü között zene nem vész el, csak majd a lemezre kerülve átalakul. Mi meg, akik ott voltunk majd döntnökként elmondjuk a korongot hallgatva: pont így szólt a zenekar azon az áprilisi szombaton, vagy bezzegelünk, ez azé' élőben jobb volt. De legyen polemizálásunk tárgya egyelőre a jövő muzsikája.

Orbán Gyuri kapcsán két dolog - mint mindig - azonnal feltűnt. Az egyik, hogy nagyon jó bőgő sound-dal szólaltatja meg hangszerét. A másik pedig az volt, hogy ő minden alkalommal úgy játszik a hangszerén, mintha a párja lenne, akit táncba visz. Hazánk egyik legjobb jazzbőgősét, már csak a fenti két "dolog" miatt is érdemes mind megnézni, mind meghallgatni élőben.

Hodek Dávid a szokásos baseballsapka mögül hozta a "sísapka" és egyéb megfejthető, esetenként megfejthetetlen ritmusokat. (A "sísapka ritmus"-t egészen biztosan mindenki ismeri. Amióta az egykor a Kőbányai Zenei Stúdióban tanuló gitáros haverom ezt így mondta, azóta én is így nevezem ezt az alapvető cintányér játékot: "A swing-kíséret ritmusára gyakran úgy tanítják a dobost, hogy ismételgesse magában a „sísapka” szót, amíg ráérez a lüktetésére."

Ha Tóth Viktorral a fellépő ruhájában találkoznánk az utcán és nem lenne Nála a szaxofonja, akkor azt gondolnánk, valamilyen spirituális tanító jön épp velünk szembe. (Alapból értelmetlen a felvetés, mert egyrészt MINDIG nála van az altója, másrészt, ha jól tudom, így öltözködik a normál hétköznapokon is…)

A vendég zongorista ugyanúgy 19:40-re  érkezett a Sztregova utcába, mint jómagam. Gareth Williams ugyanolyan határozott volt megjelenésében, mint a zongorázásban. Látszólag (hangsúlyozom látszólag) nem érdekelte semmi és senki, csak leült a billentyűkhöz és játszott.

Természetesen az összeszokott trió kezdte az estét. A zongora a második daltól kapcsolódott be. A következő kellemes, medium swing tempójú kompozíciót sem untuk. Nekem kifejezetten tetszettek ebben a dalban a zenekari kiállások (stop time) és az újra meg-meginduló, sodró zene. Nem különben a bőgő vs. altszaxofon duó rész. Egy szép balladával folytatták, amelyben természetesen a nagyszerű dobos, Hodek Dávid seprűvel kísérte a bandát. Annak érdekében, hogy biztosan ne ábránduljunk ki a korántsem egysíkú kettő-négyben lüktető zenéből, a következő funky-groove-os szerzeményben az egyeken meg a hármakon volt a hangsúly.

Személyes élményem és észrevételem, hogy számomra fontos a harmónia hangszer jelenléte egy jazz combo formációban is. A Hodek Dávid által timpaniverőkkel kísért következő kompozícióban is megmutatkozott az, hogy Gareth Williams remek választás volt erre a lemezfelvételre. (Nem mintha hazánkban nem lenne elég nagyszerű jazz zongorista, de a zenésztársak kiválasztását hagyjuk is a zenekar vezetőjére, Tóth Viktorra és az érintett muzsikusokra.)

Az altó-dob duó kezdéshez pár kör múlva a zongora-bőgő egyszerre robbant be. A latinos lüktetésű, kellemes kompozícióban dobszólót is hallhattunk. A közönség a vendég zongorista improvizációját itt, a hetedik dalban "merte" először megtapsolni, amit Williams udvarias fejbólintással rögtön lereagált.

A következő dalban ismét a szaxofon kezdett a dobbal, majd fokozatosan a bőgő és a harmóniahangszer is beúszott. Orbán György szó szerint és átvitt értelemben hatalmas hangon szólózott a közönség nagy örömére.

Az egész koncertet jellemezte az, hogy vetésforgószerűen váltották egymást a groove-os dalok, a balladák, a medium, vagy uptempójú swingek. (Ez mondjuk általában is így szokott lenni jazz koncerteken, de itt szembe- és fülbeötlő volt ez a sokszínűség.)

A ráadásban az "Again & Again" slágert hallhatta az érdeklődő közönség. A legutolsó, megérdemelt visszataps után a trió muzsikált, mivel a zongorista kolléga kitartóan kereste a kompozíció harmóniamenetét tartalmazó papirost, de paksamétájának sokszori átnézését követően sem találta meg. Tóth Viktor zenekarvezető zseniálisan oldotta meg a szituációt. Orbán György bőgőszólója körének legvégén elcsente a "kottát" kollégájának állványról és egy gyors mozdulattal Gareth Williams elé rakta, aki ütemegyre ült le a zongorához és abban a pillanatban már improvizált is.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lemez lesz ebből a remek atmoszférájú nyilvános felvételből. A koncert után elégedetten köszöntünk el jazzrajongó ismerőseimmel egymástól.

Köszönjük a fotókat Révész Róbertnek!


-mg-1039.JPG


-mg-1056.JPG


-mg-1135.JPG


-mg-1156.JPG


-mg-1173.JPG


-mg-1221.jpg


-mg-1279.JPG


-mg-1298.JPG


-mg-1351.JPG


Vissza a hírekhez