Keresés

Hírek


Csendből szó - Váczi Eszter az Opus-ban

2017. május 18-a, Budapest Music Center - Opus Jazz Club, Váczi Eszter és a Quartet. Készül a negyedik lemez: "Mégsem múlik el" - remélem, ezzel nagy titkot nem árultam el. Tavaly már megjelent egy négy számos CD (ugyanez a címe - erről olvashattak honlapunkon). Most a régi dalok mellett hallhattuk az újakat is - majdnem lemezbemutató koncert.

Álom és valóság - egymással szemben, vagy inkább egymás mellett? Aki ismeri Eszter költészetét - nem lepődik meg. De, talán mégis. Mert megint sok újat tud mondani - művészi magasságokban járó verseivel; egyre érettebb, érzékenyebb, élettel teli hangjával; és az összeszokott zenekar nagyszerű, jellegzetes kíséretével.
Gondolatainkat kitöltik a múlt és a jelen történései - meg kell-e osztanunk másokkal, dalba kell-e foglalnunk, egyáltalán kell-e másoknak is az a bölcsességnek hitt mondandó, amit az előadóművész, író, újságíró vagy kritikus közölni szeretne?
Azt hiszem, igen. És nem azért, hogy egy bizonyos, meghatározott utat mutasson, eltántoríthatatlanul (hú, de szép szó!) a jó(nak vélt) irányról - hanem, hogy segítsen megtalálni azt az igazi szépséget, lelki gazdagságot, valódi értéket, amit sokan keresnek általában a
művészetekben, és a saját életük során.
Váczi Eszter (régi és új) dalait hallgatva folyamatosan gondolkodásra "kényszerülünk". A magam részéről szívesen teszem. Remélem, nem vagyok egyedül.
A zavaros álmok könyörtelenek tudnak lenni: már éppen elhinnénk, hogy túl vagyunk életünk nehéz időszakán - aztán kiderül, hogy mégsem múlnak el nyomtalanul a fájó, meghatározó korábbi történések. Nem tudunk legyinteni a múltra. Éjszakánként gyakran megjelennek a "gonosz táncot járó ördögök" - emlékeket felidézni.
Viszont ezekből a belső vívódásokból kristályosodhat ki a legtisztább művészet.
A valóság egyszerű dolgaiban sikerül-e megtalálni a szépséget?
Egy pohár finom vörösborban, egy tavaszias november délelőttben, egy kisbolt családias légkörében, vagy például Szimonetta gömbölyű mosolyában - és Váczi Eszter dalaiban.
A valóság; az álom (amely eltűnik a becsukódó ajtó mögött) - és a csend... Minden a helyére kerül majd egyszer.
Egy nyaralás - és a megmaradt emlékek, amelyek bennünk élnek. Jöhet-e váratlanul a reggel?
Keresnünk kell-e egy életen át, van-e remény, hogy megtaláljuk "Őt", akivel együtt tudnánk nevetni? (Bár valahol azt olvastam, hogy aki nevetni tud, az már nem hajlandó elmélyülni, mert a dolgok mélyén nincsen semmi humoros. Hát...)
Biztos, hogy csak a távolit, az elérhetetlent lehet a csalódás veszélye nélkül szeretni? Válaszra váró (?) kérdések.
Szólnak a dalok. Hallgatjuk, élvezzük - tovább gondoljuk. Legalább is megpróbáljuk... De nem az számít, hogy mi volt a múltban és mi lesz a jövőben, hanem az út a fontos.
Váczi Eszter és a Quartet koncertje egy szép májusi csütörtök este - teltházzal.

I. rész
1. Kerkyra
2. Ott leszek
3. Így utazom
4. Egy perc
5. Tegnap
6. Szimonetta
7. Mit tennél a helyemben?

II. rész
1. Isten veled
2. Belső tenger
3. Ők is elindulnak
4. És a csend...
5. Carrousel
6. Milyen kár
7. Voltak órák
Ráadás: Mégsem múlik el

Váczi Eszter - ének
Gátos Iván - zongora, Fender Rhodes, szintetizátor, melodika
Schneider Zoltán - gitár
Gátos Bálint - basszusgitár
Gyenge Lajos - dob

Jól éreztem magam az Opus-ban, "...aztán megyek is, mert várnak..."


image1.jpg


image2.jpg


image3.jpg


image4.jpg


image5.jpg


image6.jpg


image7.jpg


image8.jpg


image9.jpg


image10.jpg


image11.jpg


image12.jpg


image13.jpg


image14.jpg


image15.jpg


Vissza a hírekhez