Mood Indigo az Opusban
Palágyi Ildikó zenekara (eredetileg Indigo Project) július 6-án este mutatkozott be Indigó néven az Opus Jazz Club színpadán, Ávéd János vendégszereplésével!
A zenekar neve Palágyi Ildikó énekesnő gyermekkori becenevéből származik, sajátos muzsikája pedig egyrészt a mai könnyűzene világából (borongós hangulatok néhol funkkal, néhol poppal fűszerezve), másrészt a jazz és az elektro kombinációjában gyökerezik. Vannak hasonló zenekarok, amik „hidegebben” szólnak; az Indigó hangzása viszont meleg és lírai, ettől eredeti. A kvartett akkordhangszere a gitár (Gyémánt Bálint kezében), ami tökéletesen passzol a dalok által megkívánt magasságok és mélységek hangsúlyozására; Bálint remek ráérzéssel keverte ki az odaillő soundokat effektjeiből, különleges, lebegős feelinget teremtve ezzel. Ildikó dalai érzékenyek, intimek és visszahúzódóak: csakúgy, mint énekhangja, amit ritkán engedett el igazán, de erre nem is lett volna szükség, mivel ez a puha és egzotikus hang ebben a zenei kontextusban a maga érzékenységében tud csak igazán érvényesülni. A ritmusszekcióban Bartók Vince basszusgitározott, ő is élt a pedálok adta lehetőségekkel, hangzása sok helyen a basszus-szintikre emlékeztetett. Szabó Dániel Ferenc pedig egy nagyon felkészült és technikás dobos, akinek nem okoz problémát a modern, gépi beatek imitálása.
Saját kompozíciók mellett felcsendült pár feldolgozás, például a „The Way I feel” Asa-tól, vagy az „Afro Blue” Glasper-es (Erykah Badu-s) változata; ezen nóták darabos, D’Angelo-s funkja ellensúlyozta a komolyságot. A koncert csúcspontja Ildikó szólóprodukciója volt, amiben egy norvég útinapló elevenedett meg: loopokból építkezett (sokan csinálják így mostanában), de Ildikó a szám végére önálló életre keltette a sávokat, és azokkal játszadozott csak, nyúzta, vonta, filterezte és modulálta saját hangát. Ez a fogás nemcsak a skandináv melankóliát idézte meg, hanem roppant eredeti része volt a bulinak.
A második szettben érkezett az est sztárvendége, Ávéd János (tenorszaxofon), akinek játéka tökéletesen illett a képbe, főleg a magyar nyelven felcsendülő, lélegzetelállítóan szép szerelmes dalban („Egymásban”) szólt líraian és gyönyörűen.
Új csillagok a kortárs jazz égboltján: érdemes meghallgatni az Indigót!
