Keresés

Hírek


AZ ÖRÖKIFJÚ TOMMY ÉS BARÁTAI REMEK HANGULATBAN ÜNNEPELTÉK A MAGYAR IRODALOM NAGYJAIT SZOMBATON (SZEPTEMBER 2-ÁN) ESTE A BUDAPEST JAZZ CLUB SZÍNPADÁN SZÖVEG: MÁRTON ATTILA FOTÓK: DESEŐ CSABA

Mint arról lapunk olvasói is értesülhettek előzetesünkből, Vig Tommy, aki a magyar irodalom igazi rajongója, régi tervét valósította meg, amikor a magyar irodalom nagyjai iránti tiszteletét saját eszközeivel, azaz zenében kívánta kifejezni.

A tizenegy éve itthon élő vibrafonos-zeneszerző-hangszerelő ötven éves sikeres amerikai pályát mondhat magáénak. Ahogyan oly’ sokszor megállapítottuk: sokoldalúságát csak aktivitása múlja felül. Először is tudni kell, hogy a vibrafon mellett kiváló dobos is, hiszen „csodagyermekként” a 40-as években még dobosként lett ismert és híres. De azóta is többször beült, akár nagyzenekarokba is, a dobszerelésbe.

Komponistaként számos nagyformátumú művet jegyez, az utóbbi években – már itthon született – munkákra gondolva például az „Aranyszimfóniák”, a „Riói aranyálmok”, vagy a „Vibrafonverseny”.

A hangszerelés pedig alighanem legkedvesebb tevékenységei közé tartozik. Stílszerűen a „The Time Travellers” (azaz Időutazók) című lemezén megcsinálta például azt a bravúrt, hogy korábban még Amerikában kvartett felállásban rögzített felvételeiből egy csokorra valót oly módon újított meg a stúdióban, hogy hangszereléseivel és három hazai zenész közreműködésével tette még színesebbé a produkciót!

Tegnap este is mindhárom szerepkörben otthon volt, hiszen vibrafonon játszott, dobolt, vezényelte a kilenctagú „kis big band”-et saját szerzeményeit adva elő, és persze a hangszereléseket is ő jegyezte.

A tegnapi koncert „előzetese” volt az az egyenes TV-adás, amelyre egy héttel korábban, augusztus 27-én vasárnap délelőtt került sor az M5 adó „Hétvégi belépő” című műsorában. Dobos Evelin és Bősze Ádám beszélgetett Tommyval és Miával az irodalom szeretetéről és a várható koncertélményről, majd ízelítőképpen előadták Petőfi „Füstbement terv” c. költeményét, Tommy megzenésítésében. Érdekesség volt, hogy Mia magyar nyelvű énekét Tommy zongorán kísérte, Joe Fritz (azaz Fritz József) klarinétozott. Tommy nevetve jegyezte meg, hogy miközben a magyar énekesnők is többnyire angolul énekelnek, Mia viszont magyarul.

Fritz Józsit megemlítve máris a koncerten fellépő muzsikusoknál tartunk, hiszen ő is azon Nonet-nek volt a tagja, amely tegnap a BJC-ben játszott. Tehát: Tommy vibrafonozott és dobolt, Mia énekelt, Joe Fritz klarinétozott, Pecze Balázs trombitált, Csapó Krisztián (harsona) és Ördögh Krisztián (baritonszaxofon) képviselte még a fúvósokat, majd Cseke Gábor (zongora), Csuhaj Barna Tibor (bőgő), Jeszenszky György (dob) mellett Zsoldos Béla ütőhangszerei is növelték a formáció „ütőképességét”. (Olykor vibrafonozott, bongó-dobokon és a hangzást színesítő kis átmérőjű cintányérokon is játszott.)

A koncert remek volt, nagy meglepetés még számomra is, pedig én meglehetősen figyelemmel kísérem Tommy tevékenységét, különösen hazaköltözése óta. Az lepett meg, hogy az eddigi többtételes művekhez viszonyítva ez még swingesebb, jazzesebb volt. Remek kompozíciók, hangszerelések követték egymást, igazán „márkás” előadók tolmácsolásában. Itt jegyzem meg, hogy mindannyian tetszetős uniformist viseltek, ahogyan az még egy „kis big band”-nek is dukál, mégpedig fekete öltönyt vörös (de nem úttörő) nyakkendővel.

Tommy kedvesen, humorosan, szellemesen konferált mindvégig, és az éppen szóbanforgó irodalmi nagyságra vonatkozó idézetekkel is fűszerezte mondanivalóját.

Elsőként Ady Endrére emlékeztető rövidebb westcoast hangzású darab csendült fel, majd az Arany János bicentenárium tiszteletére írott művet hallhattuk. A fő témát – amely a Toldiból vett „Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg…” kifejezését reprezentálta – külön is bemutatták a fúvósok, majd a tétel komplett lejátszása során Csapó Krisztián harsona-, Csuhaj Barna Tibor bőgő- és Cseke Gábor zongoraszólója dobta fel a hangulatot. A Karinthy-tétel előtt Tommy elmondta, hogy ahogyan a Mester a humorban, úgy ő a zenében nem ismer tréfát. Ebben a fúvósokat és egy briliáns Cseke-szólót követően Tommy először a vibrafonon szólózott, majd a színpadon lévő második dobszereléshez ült és Jeszivel vívott dobpárbajt. Petőfire két tétel is emlékeztetett: a zenekari rész a „Talpra magyar”-t idézte, míg Mia a „Füstbement terv” c. költeményt adta elő. De még a jó öreg amerikai standard, a „Night and Day” is elhangzott Mia előadásában zenekari kísérettel. Mia persze vibrafonon is megmutatta tudását, nagy ovációt kiváltva virtuóz játékával.

Szünet után elsőként Tommy nagy kedvencére, Rejtő Jenőre (P. Howard) emlékeztünk, aki a nyilas rémuralomnak esett áldozatául. Tommy bevezetőjében hangsúlyozta, hogy Rejtő műveiben igen mély gondolatok fogalmazódnak meg a lektűr álruhája alatt. Illusztrációképpen felolvasta Sír /a/ felirat c. versét. Nagy vibrafonszóló után zongora-, bőgő- és baritonszaxofon-szólók követték egymást. A második félidő első és utolsó (ráadás) száma elárulta Tommy két nagy idolját az amerikai jazzben: Gillespie-t és Monk-ot. Ha már Rejtő kiemelkedően kedvence (már csak fanyar humora okán is), akkor a rá emlékező darabban Gillespie hatása is megnyilvánult, míg a záró szám kifejezetten Monk szerzemény volt.

Rejtőt követően Tommy József Attilára emlékezett meg a Mama c. költemény sorait idézve: „Akkor még őszinte gyermek voltam/Ordítottam, toporzékoltam/Hagyja a dagadt ruhát másra/Engem vigyen fel a padlásra”. Nagy swingelés és Pecze Balázs remek trombitaszólója maradt meg az emlékezetemben, valamint újabb dobpárbaj. Végül Jókai Mór zárta az irodalmárok sorát Csapó, Cseke, Csuhaj Barna szólóival. Pecze Balázs pedig elővette a szárnykürtöt is, amin ő éppen olyan kiváló, mint trombitán. A második félidőt is Mia zárta két vokális számmal: Michel Legrand örökbecsű darabja a Cherbourgi esernyőkből az „I Will Wait for You” volt az első, majd a „Bye Bye Blackbird” következett, amelyben nemcsak vibrafonozott, de lejőve a színpadról még többeket meg is énekeltetett. A vastaps hatására Monk „Rhythm-A-Ning” c. közismert dallamát kezdte el Tommy a vibrafonon, majd mind a négy fúvós remek szólóival teljesedett ki a ráadás szám és ért véget a forró hangulatú, nagysikerű est.


2017-09-02-tommy-vig-bjc-003-large.JPG


2017-09-02-tommy-vig-bjc-008-large.JPG


2017-09-02-tommy-vig-bjc-012-large.JPG


2017-09-02-tommy-vig-bjc-020-large.JPG


2017-09-02-tommy-vig-bjc-022-large.JPG


2017-09-02-tommy-vig-bjc-026-large.JPG


2017-09-02-tommy-vig-bjc-028-large.JPG


2017-09-02-tommy-vig-bjc-032-large.JPG


2017-09-02-tommy-vig-bjc-035-large.JPG


Vissza a hírekhez