Keresés

Hírek


IGAZI JAM SESSION KONCERT, AVAGY AZ ELEK ISTVÁN QUARTET FEAT. BACSÓ KRISTÓF PROJEKT A CAFE BUDAPEST FESZTIVÁL KERETÉBEN A BJC SZÍNPADÁN 2017. OKTÓBER 14-ÉN SZÖVEG: MÁRTON ATTILA FOTÓK: SOMOGYI ÁRPÁD

Aki odafigyel a hazai jazz történéseire, annak feltűnt, hogy a zenei palettán évtizedek óta jelenlévő Elek Pista három éve saját együttest hozott létre, és azóta a legváltozatosabb projektekkel szerepelt már. Ezúttal Bacsó Kristóf volt a vendégművész, de Pista tanítványai révén igazi jam alakult ki a pódiumon.

Ahogyan említettem Pista igazán régi „motoros”, már csak kora miatt is, amely egyáltalán nem látszik rajta, aktivitása pedig a fiatalokat is lekörözi. Vettem a fáradtságot és megnéztem, hogy az Elek Quartet debütálása óta (BJC, 2015. január 15.) nem kevesebb, mint tíz (!) koncertjéről számoltunk be ezeken a hasábokon, amelyek színhelyei a BJC mellett a Háló, a Kultea és a Kombó is voltak. A vendégművészek pedig Pocsai Kriszta (négy alkalommal is), valamint Deseő Csaba, Borbély Mihály és Gyárfás István. De ez még nem minden, hiszen további három koncerten is főszereplő-szólista volt Pista: a Finucci Bros-szal, a Budapest Jazz  Orchestra-val, és a saját 60. születésnapi buliján, ahol  összesen vagy harminc zenész barátja játszott vele. (És akkor még nem említettem a tavalyi Debreceni Bor- és Jazz Napokat…) A rekord beszámoló mennyiségből azért az is mindjárt kiderül, hogy Pista nem csupán egyik kedvenc muzsikusom, de barátjának is mondhatom magam.

A cél most nem lehet Pista rendkívül színes zenei életrajzát felvázolni, sem „leltározni” sokoldalúságát, annál is kevésbé, mert főszerkesztőnk október 4-én közölt koncertelőzetese (amely még könnyen megtalálható honlapunkon) a legfontosabb információkat közölte vele kapcsolatban. Azt azért mindenképpen elmondanám, hogy már az ezredforduló tájékán is megcsodáltam tenorozását a CoolActive együttesben, majd a Budapest Jazz Orchestra-nak a neves fekete-amerikai énekessel, Kevin Mahogany-vel készített „Everything’s Alright” című lemezéről is volt szerencsém írni, amin ő dirigálta a big bandet. Igazán nagyon megörültem, amikor 2015. január 15-én végre bemutatta saját nevén „futó” kvartett formációját, amelyben Weisz János zongorázott, Molnár Péter bőgőzött és Cseh Balázs dobolt. (A szombati koncerten annyi változás volt, hogy Pusztai Csaba ült a doboknál.)

A vendégművész (aki egyben tanár társ is), Bacsó Kristóf is sok-sok formációban szerepelt már, nem is beszélve saját együtteseiről. A Modern Art Orchestra oszlopos tagja, és kitűnő komponista is. Erről elég csak annyit elmondani, hogy létezik egy „Circular” című album, amelyen a MAO Kristóf szerzeményeit adja elő. De a saját együtteseiben sem „hozott anyagból” dolgozik. (Kedvencem a kvartettjének „Alteregos” c. CD-je , még 2008-ból, meg a tavalyi „Pannon Blue” a Triad-del.) Legutóbb mindössze két hete láttam az alapvetően altszaxofonos Kristófot tenoron, mégpedig a MAO hat zenészéből alakult együttesben, amikor is John Coltrane „Blue Train” c. klasszikus albumát, majd Trane „Atlantic-korszakának” veretes kompozícióit „rekonstruálták” az Opusban. Újabban többször játszik tenorszaxofonon, most is ez történt, bár olykor a szoprán is előkerült.

Már a koncert előtt feltűnt, hogy a színpadon a nádfúvósok valóságos arzenálja csillog-villog: három bariton-, ugyanennyi alt- és tenor-, sőt egy szopránszaxofon is.  Emlékezve az áprilisi hasonló koncertre (Borbély Misi vendégszereplésével) tudtuk, hogy a második szettben ezúttal is „beszállnak” Pista tanítványai, így tehát indokolt volt a hangszerparádé. De még a „bebocsátásra” várakozva kedves régi ismerős tűnt fel: az éppen itthon tartózkodó Németh János, aki fontos szerepet játszott a hazai modern jazz kibontakozásánál a 60-as években. Ő is kíváncsi volt a nagy szaxofonos seregszemlére…

Pista altszaxofonnal indított, egyenként szólította a kvartett tagjait a színpadra és egy lendületes örökzöld  (I Can’t Give You Anything but Love) előadásával  alapozta meg a jó hangulatot a zsúfolásig megtelt teremben. Nemcsak remekül konferált, de mindjárt az első szám után megköszönte Susszer Balázsnak a hangosítást, hát volt is mit megköszönni, mert a sok hangszerhez mikrofonerdő is csatlakozott. Másodikként a Gene Ammons-Sonny Stitt szaxofontandem mintájára már Bacsó Kristóf tenorozásával adták elő a fergeteges „Blues Up & Down”-t, hatalmas szólókkal, szaxofon „párbeszédekkel”.  John Coltrane-nek a „Blue Train” című lemezéről  ismert „Moment’s Notice” c. remeke következett, amit az Opusban is előadtak a MAO-ból létrehozott szextett tagjai, köztük Kristóf is. (A mindkét koncerten velem lévő Marci unokám bezzeg rögtön tudta, én egy korai Atlantic lemezre tippeltem. Szóval jön az utánpótlás!) A kéttenoros Notice-t a jó öreg „Cherokee” követte, amelyben már Pista baritont ragadott. Külön említést érdemel a két fúvós intrója, de remek szólóik is sejtetni engedték, hogy még mekkora nádfúvós kavalkád várható. Az említett tavaszi, Borbély Misi vendégjátékával elhangzott koncerthez hasonlóan, itt Kristóf egy kompozíciója kapott helyet: a „Nocturne”, egy szép, himnikus ballada (két tenoron), (a szám a „MAO Plays the Music of Kristóf Bacsó” c. BMC lemezen hallható).  Az első félidőt egy újabb Coltrane-szám, a „Grand Central” zárta.

A szünet után Charlie Parker közismert „Now’s the Time” c. darabjával indított a várva várt „bariton summit”: Elek Pista, Magda Zsolt és Almássy Márton. Ezt követte egy „Miles Davis-blokk”: először az „All Blues” (ritmusszekció nélkül három bariton és Bacsó Kristóf szopránjátékával), majd a „So What” ugyancsak a négy fúvóssal indítva, aztán a ritmusszekció is „beavatkozott”. Kristóf ebben is szopránon „főszerepelt”. Clifford Brown „Joy Spring”-jében Hoffer Miklós tenorozott, így öt szaxofon volt a pódiumon, persze mindenki nagy szólókat adott elő. Már követni sem volt könnyű a szaxofonosok parádéját. De ekkor jött a nagy ász: Joe Zawinul „Birdland”-je, ritmusszekció nélkül – Hoffer helyén Raboczki Balázzsal (aki altózott). Novemberben a BJC vendége lesz Dr. Lonnie Smith Hammond-orgonista, aki George Benson és Ronnie Cuber baritonos számára írta a „Ready and Able” c. frenetikus számát. Na, ezzel zárt a csapat. Eszméletlen siker, vastaps. Pista ravaszul ráadásnak a Ready-t indította újra – egy rövidebb változatban. Be kellett látnunk, hogy egyszer minden véget ér, és ha elfáradtak a zenészek, azon nincs mit csodálkozni.

Utoljára, de nem utolsósorban el kell mondani, hogy az Elek Quartet ritmusszekciója végig brillírozott, bár a főszerep most az összesen hat (!) szaxofonoson volt. Néhány szép, jól felépített szólót mindegyiküktől hallhattunk, tehát Weisz Jánostól a zongorán, Molnár Pétertől a bőgőn és a Cseh Balázs helyén, jó keményen doboló Pusztai Csabától. Nagy este volt, akár jam session-nek is beillett. Kíváncsian várjuk, hogy ki lesz Pista következő vendége. Mert az ilyen „vendégeskedések”  (jó angol kifejezéssel „featuring” röviden feat.) többnyire koncerteken valósulnak meg, és az élő zenét semmi sem helyettesítheti, ha még nem mondtam volna.


elek-istvan-quartet-20171014-s-001.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-002.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-003.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-004.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-005.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-016.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-018.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-025.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-029.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-033.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-036.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-038.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-041.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-048.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-049.jpg


elek-istvan-quartet-20171014-s-050.jpg



Vissza a hírekhez