Keresés

Sztárinterjú


Sztárinterjú – Grencsó István 55! 2011. május 08., Maloschik Róbert

Grencsó Pistáról azt hiszem az 1980-as évek elején hallottam először, mikor is egy győri tehetségkutatón jazz kategóriában a Masina Jazz Csoport győzött, s mivel egy akkori rádiós kolléganőm, Salánki Hédi is valahogy belekeveredett a zsűribe, így Budapestig is elért a hangjuk. „The rest is history”, ahogy a műveletlen skót mondja…

grencso-istvan.jpg


MR: Pista, így 55 évesen egy rövid összegzést kérek Tőled. Szerinted, engedték, hogy kibontakozz, vagy állandóan falakba ütköztél?

GI: Szerintem nem foglalkoztak velem. Pontosabban azzal, amit csinálok.  Ugyan, ma „mindenki” improvizál, nyilatkozik a szabad zenélésről, improvizációs zenei táborokat hirdetnek…  kurzusokat tartanak, de valójában nem tudnak kiszabadulni egy tradicionális, zárt rendszerből. A kérdésed nyugodtan feltehetted volna jelen időben is. Nem tudom, mit jelent: kibontakozni a honi jazzpalettán…  A falak meg amúgy is  végigkísérnek, de nem csak a zenei környezetben…

MR: Sokáig Szabados Gyuri műhelyében tevékenykedtél, majd Dresch Misivel is volt külön közös projektetek. Mikor határoztad el, hogy saját lábadra állsz?

GI: A Szabados fémjelezte zenei csoportosulás csak szünetel, és remélem lesz még alkalma megszólalni. Nagyon erős, előremutató zenei sorozatot csináltunk a valamikori Kassák klubban a 80-as években. Sajnos kevéssé van dokumentálva, de volt… Mikor Pestre költöztem, kb. 1984-ben, hogy Misivel elkezdjünk dolgozni /akkortájt alapította meg a kvartettet/, nem akartam feladni saját dolgaimat. Tovább gondoltam a Masina jazz Csoport jövőjét, és abból nőtt ki az alap kollektíva. Benkő Robi -bőgő, Geröly Tomi -dobok, Kovács Katalin -ének, hegedű. Persze, már akkor is játszottunk a szólótól a szextettig különböző formációkban… Emellett dolgoztam Misivel és Gyurival is.

MR: Rögtön Kollektívában gondolkoztál? Lehet, hogy a Willem Breuker Kollektif volt a példaképed?

GI: Igen. Valahogy a nyitottságot akartam jelezni. Őket kicsivel később ismertem meg, és hallhattam élőben. Tanulságos volt.

MR: Milyen zenei gyökerekből táplálkoztál? Hogyan találtad meg saját hangod? Van ars poetica-d?

A 70-es években voltam a fiatalságnak abban a szakaszában, amikor a legtöbbet felszívja az ember. Érdekli minden művészeti ág, irányzat, stb. 1975-ben hallottam a Polish Jazz széria egyik lemezét. Annyira modern volt és szabad, teljesen megzakkantott. Akkor fogalmazódhattak meg bennem olyasféle kérdések:  hogy másolni, hasonlítani, vagy valami belülről jövő önálló gondolat… Mint mikor kedved van verset írni…A saját „látomásaidat” fogod, akarod „ kiírni”… … saját hangja, vigye haza… talán , mint öreg rádiós emlékszel erre a szlogenre?  A „Villa Negra” anyagtól gondolom, hogy van valami tettenérhető grencsós íz.  A „Fekete kenyér”, a „Dream Car” és persze ez a legfrissebb, a „Local Time” . Ars poetica? Röviden, talán ennyi: olyan zenéket játszani, olyan felvételeket készíteni, ami nem kiszolgál, nem megfelelni akar valami percdivatnak… nincsenek ideológiák. Zene van és békesség…

MR: A nemrég megjelent CD-den visszanyúlsz egy Amerikában az 1960-as, 70-es években alkalmazott módszerhez, vagyis a jazz-recitáláshoz. Igaz, 40-50 évvel ezelőtt az afro-amerikai költők jazz zenei kísérettel szavalták a verset, Nálad viszont a vers szerves része a muzsikának.

GI: Örülök, hogy így látod. Sikerült harmóniába hozni a szót és a zenét. Nagyon szépen eggyé válnak, és ez volt a cél. Lewis tökéletesen értette, és élte is amit akartunk.

MR: Mivel Te az avantgarde előadók közé vagy sorolva Magyarországon, nem gondolkodtál-e még azon, hogy a jövőben egyszer Ornette Coleman "Free Jazz" című LP-jén hallható "double quartet" formációt is kipróbálsz? Két szaxofonos már van, két bőgős is...

GI: Mindenki sorolva van valamihez. Kellenek a meghatározások… Négy éve csináltunk egy projektet, de látod olyannyira „falba” ütközött, hogy még hozzád sem ért el a híre. Double Grounds – azaz két sax, két harsona, két bőgő, két dob. Tobias Delius –tsa, Wolter Wierbos és Hans van Vliet –harsona, Benkő Róbert és Hock Ernő –bass, Jeszenszky Gyuri és Szabó Hunor – dobok.

MR: Rátérve a www.jazzma.hu által már március közepén "megkritizált" "Local Time"-ra, honnan az ismeretség  Lewis Jordan-nel?

GI: Egy korai MediaWave fesztiválon jött létre a személyes találkozó, de akkor még nem volt lehetőségünk hosszabb közös munkára. Négy éve erősödtek fel újra a közös rezonanciák, aminek gyümölcsei a BMC gondozásában megjelent két album. Sokat tett a dolgok létrejöttéért Hartyándi Jenő barátom.

MR: Van arra esély, hogy a lemezen hallható formáció hamarosan fellépjen hazánkban?

GI: Esély van, pénz nincs…

MR: És a Jordan nélküli Grencsó Open Collectiv mikor lép fel legközelebb? Egyáltalán a Quintet-et Open Collectiv-nek hívják?

GI: Két nevet használunk, ami a játékstílustól függ. Open illetve  Real Time Collectiv. Legközelebb május 13., péntek. Tervezünk egy „small” lemezbemutató koncertet a Jederman kávéházban. Ráday utca 58. Szeretettel várunk mindenkit. És persze az idei MediaWave. Június eleje, Szombathely…

MR: Befejezésül boldog születésnapot kívánok Neked és sok-sok ehhez hasonló, vagy még ennél is jobb Grencsó CD-t nekünk, jazzrajongóknak.


GI: Köszönöm a jókívánságokat. Neked is minden jót, és drukkolok a „jazzma” –nak.


Vissza az összes interjúhoz