Keresés

Lemezpolc kritika:
Snétberger, Ferenc - Titok


Snétberger, Ferenc: Titok 2017. április 19., Gáspár Károly

snetberger-ferenc-titok.jpg

Snétberger Ferenc - Titok (ECM - Hangvető)


„Erre vártam!”

Húsvét hétfőn írom eme sorokat. 41 éves (megkopaszodott) fejjel már nem járok locsolkodni, kritikát kreálni viszont tán még tudok hajlott korom ellenére, ünnepnapon is.

Az 1969-ben Manfred Eicher által alapított ECM kiadó albumai -azt gondolom- jól passzolnak pirossal jelzett dátumokhoz. Van ezeknek az anyagoknak valami megfoghatatlanul keserédes és szakrális hangulata, melybe szerelmes vagyok immáron úgy két évtizede.

Még inkább inspirált zenehallgatás, majd „billentyűzet ragadás ügyileg”, hogy egy zseniális magyar muzsikus új, az ECM gondozásában megjelent korongját kaptam meg Maloschik Róbert főszerkesztő úrtól „kivesézés” céljából. A „Titok” című lemezről van szó (ami 2017. április 21-én fog megjelenni…), és Snétberger Ferencről!

Persze nem ez az első alkalom, hogy a gitárosnak az exkluzív német cég adja ki CD-jét, hiszen tavaly tavasszal látott napvilágot debütáló felvétele Eicher-éknél, mégpedig a budapesti Zeneakadémián 2013-ban adott szólóestjét tartalmazó „In Concert”. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy arról is én írhattam, természetesen itt a JazzMa.hu-n.

Mielőtt ecsetelném benyomásaimat a „Titok” kapcsán, engedjék meg, hogy néhány szót ejtsek arról, mit is jelent egy jazzistának, ha az ECM veszi szárnyai alá. Ha röviden akarok fogalmazni: ez a(z egyik) csúcs! Csak a legegyénibb stílussal rendelkező amerikai és európai muzsikusok kaptak/kapnak lehetőséget a társaságnál, hogy bemutassák művészetüket. Előremutató, úttörő zenészekre „vadászik” Eicher -csapatával egyetemben-, és rendre megtalálják Őket, bárhol éljenek!

Hála Istennek ráleltek az évtizedek óta Berlinben élő, de itthon szintén aktív Snétberger Ferencre is! Szerény véleményem szerint, már régen csörögnie kellett volna telefonjának, a vonal másik végén a nagy Manfred-del, de ez így tökéletes, és büszkeség minden magyar jazz zenész számára!

Nos, a fenséges „In Concert” után -bevallom őszintén- nagyon vártam, hogy kijöjjön egy triós anyag Feritől. Úgy tűnik a próféta szólt belőlem, mert ez most megtörtént! (Ezentúl hívjanak Carlus Nostradamus-nak!) Snétberger 2015 májusában vonult stúdióba Oslo-ban Anders Jormin norvég bőgőssel és Joey Baron amerikai dobossal. A ritmusszekció tagjait nem egy nagyszerű ECM lemezen (is) hallhatjuk.

A „Titok” 13 dalról lebbenti fel a fátylat, amelyek kivétel nélkül Snétberger Ferenc kompozíciói. Számomra az album hangulatát a címadó „Titok” mellett, a „Fairytale” („Tündérmese”), és az „Álom” jellemzi leginkább. Persze nagyon nehéz feladat volna csak egyet-kettőt kiragadni a repertoárból, hiszen úgy épülnek egymásra a szerzemények, mint a tökéletesen összeillesztett téglák, egy pompás palota falait alkotva. A fent említett „bittersweet feeling”-en kívül áthatja -talán a Húsvét miatt jutott eszembe- a Hit, Remény és Szeretet. Ha hívő hallgatja, megerősíti hitében, ha ateista, felhívja figyelmét, mennyi szépség van világunkban a kézzel fogható, materiális dolgokon kívül.

Ekkora szívvel-lélekkel nagyon, de nagyon kevesen játszanak hangszerükön, mint Snétberger Ferenc! Ha már ECM, a szaxofonos fenoménhoz, Jan Garbarek-hez tudom hasonlítani. Mindketten azt az ajándékot kapták Istentől, vagy a Sorstól, hogy egy hang lejátszása után azonnal megismerhetőek és összetéveszthetetlenek! Jóleső borzongás fut végig az emberen, miközben füleibe jutnak a mesés hangok, hogy aztán egész testét bejárják, átmelegítsék.

Egyetlen hiányérzetem van a „Titok”-kal kapcsolatban. A címadó szám mindössze 2 perc 18 másodpercig tart, pedig úgy vélem/érzem, még lehetett/kellett volna fokozni a kissé free-be hajló, lüktető, repetitív darabot. Adódik a poén: titok számomra, hogy miért ilyen rövidke a „Titok”...

Egy új ECM lemez, melynek „főhőse, és még címe is magyar, ráadásul világszínvonalú, „ezt mindenképpen hallani kell” kategóriájú zenei anyag! Hallgassuk!


Snétberger Ferenc: Titok (ECM 2017)

1. Cou Cou

2. Titok

3. Kék Kerék

4. Rambling

5. Orange Tango

6. Fairytale

7. Álom

8. Leolo

9. Ease

10. Renaissance

11. Clown

12. Rush

13. Inference


Snétberger Ferenc - gitár

Anders Jormin - bőgő

Joey Baron - dob


Vissza a lemezhez