JazzMa

Friss Hírek

AMP – 20242024. május 12.
Takase, Aki: Forte2024. május 06.

Lemezpolc kritika:
Time for Three - Time for Three

Time for Three: Time for Three 2014. november 30., Dennert Árpád

time-for-three-time-for-three.jpg

Time for Three - Time for Three (Universal – Universal Hungary)


A következőkben bemutatott album nem jazz lemez! A formációt három igen tehetséges fiatal, amerikai klasszikus zenész hozta létre. A Philadelphia-ból származó Nick Kendall, Zach De Pue (hegedű) és Ranaan Meyer (nagybőgő) alkotta trió egyre nagyobb népszerűségnek örvend mind az Egyesült Államokban, mind Európában.

2003-as megalakulásuk óta – mely egy rögtönzött jam session alkalmával történt - a fent említett album a negyedik lemezük. (Érdekes, hogy az elsőnek, mely 2004-ben jelent meg, pont ugyanez volt a címe.)

A zenekar előszeretettel dolgoz fel sikeres pop dalokat, de saját kompozíciók is szép számmal születnek, a pop, a country, a jazz és rengeteg más stílus is hatással van rájuk, így rendkívül színes zenei palettán mozognak. Önmagukat klasszikus műveltségű garázs zenekarnak nevezik.

Mindhárman tagjai az  Indianapolis Symphony Orchestra-nak, amellyel mint tagok és mint a zenekar elé álló szólista trió is szerepelnek.

Éppen úgy esett, hogy egy vidéki út alkalmával a kocsiban hallgattam meg először az idén megjelent albumot. Tessenek elhinni, ezek a fiúk remek utazózenét írnak és ezt most a szó legnemesebb értelmében gondolom! Minden dalnak van egy speciális hangulata, remek zene vezetéshez. Persze azután itthon is meghallgattam és ahhoz is nagyon jó! Némelyik dal egy-egy normális film zenéjéhez is kiváló volna, ez is eszembe jutott zenehallgatás közben. A klasszikus műveltségük nagyon hallatszik, nem csak a hangszeres tudásukban, de a saját kompozícióikban is. Gyönyörű motívumok váltják egymást, a felvételek minősége pazar, nagyon szépen szól minden szám.

A triót kiegészítő muzsikusok mellé két vendéget is hívtak a lemezre, Joshua Radin énekel néhány számban, őszintén szólva én jól meglennék nélküle is, Branford Marsalis nélkül viszont nem, ő a ’Queen of Voodoo’ című szerzeményben tenorozik a tőle megszokott zseniális módon.

Mindenképpen igényes hallgatóságnak készült ez az album, hallgassák Önök is a kocsiban, vagy otthon, ahogy tetszik, nem fognak csalódni.


Vissza a lemezhez