Ablakos Lakatos Dezső ösztöndíj 2011 – Borbély Miklós

Borbély Mikit (1984) 1995 januárja óta ismerem. Épp decemberben lett 10 éves és Anyukája hozta el a Márványteremben 1995. január 23-án, amikor is Apukája, Borbély Mihály szokása szerint nagyon jókat szaxofonozott a Hardline Trió vendégeként. Aztán teltek-múltak az évek, s 2006. április 28-án, már mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékének szaxofonos növendéke lépett fel Polonyi Artemisz (ének), Ávéd János (szaxofon), Korb Attila (harsona), Lachegyi Máté (zongora), Földi gergely (gitár), Miklós Milán Márió (basszusgitár) és Kozma Hajnalka (dob) társaságában. Az év szeptemberében pedig Apukája 50. születésnapi koncertjén is szerepelhetett. Sőt, 2007. május 11-én ismét Borbély Mihállyal játszhatott az „Apák és fiúk” sorozatunkban. 2008. november 7-én a Borbély Miklós-Fenyvesi Márton Quintet-tel léptettem fel. Majd a Zsámbék Jazz Open 2009 zárónapján Molnár Sanyival közösen képviselték a fiatalságot a „Szaxofon-orgia” elnevezésű koncerten. És mivel Ablakossal nem sokkal halála előtt én készítettem az utolsó interjút, Miki a diplomamunkájába ezt a MaJazz cikket is belevette.

MR: Miki, hogyan jutott tudomására, hogy létezik az Ablakos Lakatos Dezső ösztöndíj?

BM: Úgy emlékszem, legelőször hallomásból jutott a fülembe pár évvel ezelőtt.

MR: Mikor adta be a pályázatot?

BM: Természetesen a jelentkezési határidő napján...

MR: Mikor jutott tudomására, hogy maga is a három idei kiválasztott között szerepel?

BM: Ez egy mókás történet. Fábián Juli írt egy üzenetet, hogy gratulál az ösztondíjhoz. Jópárszor megnéztem a hivatalos honlapon, hogy fent van-e már az eredmény, de nem láttam. Így visszakérdeztem, hogy honnan vette ezt az elképesztő ötletet?! Erre ő elárulta, hogy az egyik koncertje előtt, mintegy meglepetésként bejelentették, hogy ő is az idei díjazottak között van. Megkérdezte, ki a másik két szerencsés, és akkor elhangzott az én nevem is (Márkus Tibor kotyogta ki a Magyar Jazz Ünnepén – a szerk.). Nem tudta, hogy engem még nem értesítettek. Ezért bocsánatot kért a poéngyilkosságért, és megkért, ha felhívnak, tegyek úgy, mintha mit sem tudnék a dologról. Pár napig gyakoroltam, hogy kell "mitsemsejtve" telefont felvenni, erre írtak egy e-mailt... Esélyem sem volt meglepődni. 

MR: Mivel úgy tudom, hogy az ösztöndíjért cserébe egy év alatt 10 koncertet kell abszolválni Magyarország területén, hogyan tudja ezt megoldani most, hogy Hollandiában tanul?

BM: Igen, ezt még ki kell találnom. Már tervezgetem, kikkel, mit játsszak. Talán az a legkézenfekvőbb, hogy ha egy-két hétre hazautazom, több koncertet is játsszak. Legközelebb májusban szeretnék hazamenni egy hétre, de július végétől egy hónapot töltök otthon, ha minden igaz. Akkor több idő lesz a próbálásra, koncertezésre.

MR: Tudom, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékének végzőseként Ablakosból írta a diplomamunkáját (mivel én is segítettem magának, nagy örömömre szolgált, mikor a bíráló bizottság egyik tagja, Elek István tanár úr elárulta, hogy ilyen szenzációs diplomamunkával évek óta nem találkoztak...), milyen érzés most Ablakos ösztöndíjasnak lenni?

BM: Nagyon örulök ennek az ösztöndíjnak! A diplomamunkámmal én személy szerint nem voltam maradéktalanul elégedett. Elég sok információt gyűjtöttem össze Ablakossal, és a korabeli jazzhelyzettel kapcsolatban, amit nem volt egyszerű feldolgozni. Egy félévet csúsztam is a leadással. Sok ellentmondásos adattal kerültem szembe, és a zenei elemzésekkel sajnos már nem jutottam túl messzire. Mindenesetre érdekes volt ezzel a témával foglalkozni, sok mindent megértettem a hazai jazzélettel kapcsolatban. Úgy érzem, van egyfajta generációs szakadék, vagy hogy is nevezzem, amit nehéz áthidalni. Ablakosnak és kortársainak leginkább a politikai rendszer által adódott nehézségekkel kellet megküzdeniük. Sokáig csak titokban zajlottak a „jam”-ek. A felvételek beszerzése külön kaland volt. Sokat küzdöttek, és sokat tettek a műfaj meghonosításáért, amiért mindenképp tiszteletet érdemelnek. A fiatal generációnak úgymond már minden a rendelkezésére áll. Az információ végtelen. És emiatt néhányan az idősebb generáció tagjai közül úgy érzik, ma már nincs igazán "miértje" a zenélésnek. Nincs miért küzdeni, nincsenek különösebb nehézségek. Minden a rendelkezésünkre áll, felvételek, különböző iskolák, és mi nem kockáztatunk, mert nem a tilosban zajlanak a dolgok. Én úgy gondolom, a mai generációnak másfajta nehézségekkel kell megküzdeniük. Épp a töméntelen mennyiségű információ az, amivel meg kell küzdenünk. Mert a sok információ, ha nem rendezik el, előbb utóbb káosszá válik. És ha az ember fejében nincs rend, nem is tud rendezetten játszani. És mivel jazzt már számos zeneiskolában, konziban, és főiskolai, egyetemi szinten is lehet tanulni, ennek eredményeképpen sokkal többen döntenek a jazzelés mellett, mint régen. Emiatt aztán a "verseny" is nagyobb. Nincs túl sok klub, viszont van egy nagycsomó jó zenész. Összegezve tehát úgy érzem, a nehézségek nem tűntek el, csak a régi nehezségek helyébe más jellegű nehézségek léptek. Én legalabbis erre a következtetésre jutottam. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megköszönjem eddigi tanáraimnak a munkájukat, legfőképp szaxofontanáraimnak, Borbély Mihálynak, Bacsó Kristófnak, és Elek Istvánnak! Remélem, nekik is örömet szerez a tény, hogy egykori tanítványukként díjazott vagyok.

MR: Egyáltalán felhasználhatja ezt a pénzt a kinti tanulmányai finanszírozására?

BM: Természetesen! Amszterdam nem egy olcsó hely. Csak ha már elkezd beindulni az ember élete, akkor az itteni kereset már elegendő egy normális megélhetéshez. Itt úgy működik a rendszer, hogy ha egy diák dolgozik legalább heti nyolc órát, akkor kap az államtól egy 250 eurós tanulmányi támogatást minden hónapban, amit szülői kereseti igazolással akár meg is duplázhat. De amíg erre nem jogosult egy tanuló, addig elég küzdelmesek tudnak lenni a mindennapok.

MR: Mik a közeljövő tervei?

BM: Most egy saját zenekar létrehozásán dolgozom, saját szerzeményeket szeretnék játszani. Most ez a legfontosabb. Aztán a dolgok időközben alakulnak, ismerkedem a zenészekkel, már vannak is konkrét projektek alakulóban.