Kanizsa Gina koncertje Sarah Vaughan születésnapján
Sarah Vaughan amerikai jazzénekesnő (1924. március 27.–1990. április 3.) Ella Fitzgerald és Billie Holiday mellett valószínűleg a műfaj legjelentősebb énekes előadóinak egyike.
Március 27-én, az énekesnő 102. születésnapján Kanizsa Gina adott tiszteletére egy emlékműsort a BJC-ben. A program rendhagyó volt abban a tekintetben, hogy nemcsak Sarah Vaughan néhány emlékezetes produkciója került felidézésre, hanem Kanizsa Gina megemlékezett még néhány olyan személyről is, akinek mostanában volt/van/lesz a születésnapja.
Kanizsa Gina énekesnőt a következő összeállítású trió kísérte az est folyamán:
Cseke Gábor – zongora, Sárkány Sándor – bőgő, Richter Ambrus – dob.
A koncert elején négy szám hangzott Sarah Vaughan programjából, amelyeket az énekesnő pályafutása elején (is) énekelt. Erroll Garner örökzöldjével a „Misty”-vel (Erroll Garner–Johnny Burke) kezdtek, majd utána jött az „East of the Sun (and West of the Moon)” (Brooks Bowman), amely már 1950-ben felvételre került a művésznővel.
A „Black Coffee” (Sonny Burke–Paul Francis Webster) hajdanán a lemezkiadó popzenei irányultságot forszírozó hatására került a repertoárba, az „April in Paris” (Vernon Duke–Yip Harburg) pedig gyakorlatilag kötelező darab az énekesnőknél.
Az ezután jött két számmal három megemlékezés egyéb alkalmak apropóján. 40 éve 1986. október 2-án mutatták be a „Macskafogó” című animációs filmet és a film zeneszerzőjének, Deák Tamásnak (1928-2024) április 27-én lesz a születésnapja. Ebben a filmben hangzik el a „Vámpírszerenád”, amit „Lusta Dick búcsúja” címmel is emlegetnek (Deák Tamás–Hajnal István szerzeménye), amit most Kanizsa Gina énekével hallhattunk. A Macskafogó című film zenei- és vokális részleteit egyébként a Jazzation vokálegyüttes (amelyben Kanizsa Gina az alt szólamot énekli) egy bigband-del alkalmanként élőben is megszólaltatja a film vetítése alatt.
Az 1925. március 26-án született James Moody szaxofonos, fuvolista volt a következő a megidézett születésnaposok sorában, kinek emlékére a „Moody’s Mood for Love” (zene: Jimmy McHugh, James Moody–szöveg: Dorothy Fields, Eddie Jefferson) hangzott el. Ez a darab az „I’m in the Mood for Love” vocalese változata, James Moody szaxofonszólójára Eddie Jefferson írt szöveget.
Az első rész zárásaként Stephen Sondheim szerzeménye a „Send in the Clowns” hangzott el ének–zongora duó formában előadva.
A szünet után három szám hangzott Sarah Vaughan programjából, előbb a „Lullaby of Birdland” (George Shearing–George David Weiss) és a „Lover Man” (Jimmy Davis–Roger Ramirez–James Sherman) standardek, majd a könnyebb műfajok felé kacsingató „Whatever Lola Wants” (Richard Adler–Jerry Ross). Ez utóbbiban csak bőgő és dob kísérte Kanizsa Ginát, az énekbe pedig a közönség segített be.
Egy vocalese darabbal emlékeztek meg a fellépők az 1926. május 26-án született Miles Davis trombitásra, akinek „Four” című szerzeményére Jon Hendricks írt szöveget. A másik megidézett pedig az 1922. április 8-án született Carmen McRae énekes volt, akinek műsorából a „No More Blues” hangzott fel (Antonio Carlos Jobim–Vinícius de Moraes), amelynek angol nyelvű szövegét a már az előbbiekben is említett Jon Hendricks írta.
Kijárt a taps és az ováció az énekesnőnek és a zenekar tagjainak egyaránt, amit Ők egy ráadás szám előadásával háláltak meg, Sarah Vaughan felvételei közül a „Spring Can Really Hang You Up the Most” (Tommy Wolf–Fran Landesman) hangzott még fel.
