Van feltámadás!

Szeptember 8-án a BJC-ben a Syrius együttes öt nagyszerű zenész „segítségével” újra éledt. Vidákovich Izsák tenorszaxofon, fuvola, Ludányi Tamás alt- és szopránszaxofon, EWI, Tempfli Erik zongora, orgona, Fonay Tibor basszusgitár, vokál, Benkó Ákos dob, ének. Ők a Syrius Legacy tagjai.

A zenekar 2 éve alakult Maloschik Robi ”bácsi” és szerető társa, Gabika segítségével, túlnyomórészt a Zeneakadémia végzős, illetve végzett tagjaiból. Ahogy a nevük is elárulja a néhai, egyetlen, különleges jazz-rock, fúziós formáció, a Syrius (ki az, aki ezt a nevet nem ismeri?) muzsikájának továbbéltetését tűzték ki céljukként. Azóta rengeteg koncerten szerettették meg az ifjabb generációval azt a zenét, amit 45 évvel ezelőtt, saját korukat messze meghaladva, a magyar jazz emblematikus alakjává legendássá tette őket. Tegyük hozzá, méltóképp, hiszen hozzájuk hasonló banda azóta sem alakult. Sajnos a kor kézivezérlésű médiavezérei sosem tudták őket elfogadni. Nekik ez a fajta muzsika idegen volt. Épphogy csak megtűrték, de kibontakozni már nem engedték őket. Egyetlen lemezük jelent meg „Az ördög álarcosbálja” címmel. Ennek az anyagát alkották újra a hitelesség igényével, a mai technika és nagyon sok invenció segítségével a fiatal zenészek. A zenei alap az eredeti zene, de ragyogó improvizációk segítségével friss, mai hangon szólalt meg a felélesztett banda. A koncert végén nagy meglepetésben lehetett része a lelkes hallgatóságnak, ugyanis készülő új lemezük (Széttört álmok szvit) anyagából játszottak egy közel harminc perces számot. Természetesen ennek is a legendás zenekar eddíg hivatalosan kiadatlan felvételei adják az alapot. Aki hallotta ezt, az biztosan izgatottan várja, hogy a boltokba kerüljön az új korong és megvásárolhassa.
Külön köszönet jár mentoruknak, Robi „bácsinak”, aki ezen új kiadványuknak a kiadásában is segítségükre van. Mellesleg éppen a napokban ünnepelte/ünnepeltük a születésnapját. Isten éltesse sokáig, és adja, hogy még sokáig segíthesse a magyar jazz felvirágzását!

(Na most már elég volt ebből! Gyűlölöm a személyi kultuszt! És ha valaki azt hinné, hogy a magyar jazzélet egyetlen absztinenseként egy pohár rozét tartok a kezemben, annak ismételten csalódnia kell! Az Ákos vett nekem egy üveg gyerekpezsgőt, you know! – A szerk.)