ELMARAD IDÉN A BÁNKI JAZZFESZTIVÁL
Minden év június utolsó hétvégéjén kezdődött a Nógrád megyei Bánki-tó partján a swing zene ünnepe. Az ünnepélyes megnyitó után, páratlan környezetben, pénteken és szombaton este hét órakor indultak az éjfélbe nyúló események, a természet adta lehetőségeket jól kihasználó, tóra épült színpadon. Aki egyszer belekóstolt a fesztivál varázslatos légkörébe, visszavágyik ide, legyen zenész, vagy jazzrajongó. Feledhetetlen pillanatok, profi szervezés, és persze csodálatos zene. Idén viszont a jubileumi XV. elmarad, jövőre kerül megrendezésre. Az okokról Karacs Ferencet, a Louis Armstrong Jazzfesztivál megálmodóját, és a fesztivált szervező Swing Jazz Kultúráért Alapítvány létrehozóját kérdeztem.
Karacs Ferenc Dezron Douglas és Alvin Queen társaságában a Csík Gusztáv Trio fellépése után
Elsőként egy rövid kérdés. Tényleg nem lesz idén fesztivál?
Az idei fesztivál ki fog maradni, mert most nagyon nagy fába vágtuk a fejszét, egy 400 fős művészeti központot szeretnénk a Bánki-tó partján építeni. A munkálatok el is indultak, jelenleg a közbeszerzési eljárások folynak. Remélhetőleg egy, másfél éven belül felépítjük ezt a központot, ami ki fogja segíteni esős időben a fesztivált, így az nem maradhat el az időjárás miatt. Aki ismeri Bánkot, a nagy parkoló melletti 6000 négyzetméteres területre épül a multifunkcionális művészeti központ, amelynek a nevét még nem tudjuk, de remélem, hamarosan kitaláljuk, és a név valamilyen formában természetesen a jazzre fog hajazni. Régi tervem volt ez, decemberben nyertük el a pályázatot, amin két évig dolgoztunk, úgy határoztunk, hogy erőinket erre a kivitelezésre összpontosítanánk ebben az évben, mert a XV. fesztivál lenne, és a tizenötödiknek nagyon méltó, ünnepélyes, nagy fesztiválnak kell lennie.
A Bánki-tó és a parkoló jelenleg
A fesztivál idején tehát tartalék, vagyis esőhelyszín lesz. Az év többi napján művelődési házként fog üzemelni?
Nagyon nem szeretem ezt a szót. Azért mondtam a Művészeti Központot, mert őszintén szeretnénk magas minőségi tartalommal megtölteni az év 365 napjára. Ott áll majd a Tó Welness Hotel közelében, napközben rendezvényeket fogunk szervezni, sok cég tartozik állandó vendégeink közé, azok ott tarthatják konferenciáikat, tréningjeiket. Este meg a színházi előadásoktól, táncbemutatóktól kezdve a zenéig, a különböző művészeti előadások találhatnak otthonra benne.
Viszont ez az építkezés idén elvitte a pénzt a fesztiváltól…
Valóban, ez volt a fő ok, hogy idén elmarad. Úgy döntöttünk lejjebb nem adunk, viszont annyi erőnk nincsen, hogy az eddigi követelményeknek megfelelő szinten rendezzük az eseményt. Tartani akarjuk azt a nagyon magas színvonalat, ami már nemzetközi hírű, tavalyelőtt a Down Beat magazinban is megjelent a fesztiválról egy cikk.
A Down Beat magazin cikke Oscar Peterson szoboravatójáról
A lányom a floridai Tampa-ban tanul nemzetközi gazdálkodás szakon. Az egyetemen kredit pontokat lehet gyűjteni, ha a diákok bemennek különböző előadásokra, van több előadás a jazzről is. Örömmel mondta, hogy mikor az amerikai előadó elkezdett a fesztiválokról beszélni, az európai neves fesztiválok, Montreux, Marciac, Umbria szerepének taglalása mellett, a mi eseményünket is a legjelentősebbek közé sorolta. Bánk híre Tampa-ba, Floridába is eljutott. Azt nem szeretnénk, ami sok fesztiválra jellemző Magyarországon, hogy vetésforgóban mindig ugyanazok játszanak. Mi a jazzt szerető közönséget szeretnénk szolgálni, a legmagasabb szintet szeretnénk hozni. Titkon elmondható, úgy szeretnénk majd avatni ezt a központot, hogy a világ legnevesebb zenészei tegyék tiszteletüket, jöjjenek el Bánkra, ebbe a kis Nógrád megyei faluba.
Remélem szép, napos időben élvezhetjük játékukat jövőre. Ámbár én esőben is csodálatos élményt élhettem át itt, a szervezők által pillanatok alatt kiosztott esőköpenyekbe bújt, vagy ernyőt bontó közönséggel együtt. Lisa Simone káprázatos hangja, és a zenekar nagyszerű játéka mindenkit magával ragadott, az eső pedig csak hullt, egyre hullt, de a hangulat forrósodott. Lisa minden eső elöl védő eszköz nélkül, mikrofonjával leugrott az ernyővel védett színpadról, és a nézőtér legfelső helyéig felmászva, sorról sorra lefelé haladva folytatta énekét. Talán a nap hősévé váló Lisa-nak köszönhető, hogy kitartása láttán, szinte mindenki a helyén maradva várta a folytatást. Tudom, fordulhatott volna rosszabbra is a dolog, és az esőköpenyosztás sem jelent megnyugtató megoldást. Viszont mit lehet tenni, ha a tavalyihoz hasonlóan, menet közben zúdul le az égi áldás?
Ének az esőben – Lisa Simone feledhetetlen koncertjének pillanatai
Tavaly egy hosszan kitartó esőt kellett átélnünk. Végül az eső nem tudott minket elmosni, annyira jó volt a zene, hogy az az ezer ember, aki ott ült a vízi színpad lelátóján kitartott, ott maradt végig, és élvezte a műsort. Tekintettel arra, hogy a 14 év alatt kétszer is volt ilyen, de a tavalyi nagyon kemény volt, ezért indítottuk el a művészeti központ építését. Annyira komoly a meteorológiai előrejelzés már, hogy két-három órával előbb tudjuk, hogy eső lesz. Akkor időben lefújjuk a szabadtéri koncertet, és mivel mind a két helyszínen a technika adott, a vízi színpadon mobil, az épülő központban fix technika lesz, a költözés gyorsan és zökkenőmentesen lebonyolódhat, csak a hangszereket kell átvinni.
Hogy tovább gonoszkodjak, a többi zenésszel ellentétben, a zongorista nem tudja a hóna alá csapni a hangszerét, és talán a dobos is így lesz vele…
Azon dolgozunk, hogy ott is legyen állandó zongora és dob felszerelés, így ezeket majd nem kell átcipelni.
Az eső valóban nem tud majd kifogni rajtunk. Az égből jövő problémák kipipálva, de ahogy tapasztaltam, léteznek földi problémák, amelyeket végre meg kéne oldani. Nevezetesen, az egyik, hogy Bánkra jószerivel kizárólag autóval lehet lejutni. A másik, hogy a fesztivál idejére lehetetlen szállást foglalni, én például tavaly már januárban próbálkoztam az interneten keresztül, de az összes panzióban erre az időpontra már minden hely foglalt volt. Gondolom, a visszajáró törzsvendégek évekre lefoglalták a szobákat. Ebből adódik, hogy az éjfélbe nyúló koncertek végén haza is kell jutni, az meg végképp csak autóval lehetséges. Lehetne ezen a két napon egy buszt akár Vácról a vonatmenetrendhez igazítva, vagy aminek jobban örülnék, Budapestről indítani, amely a végén vissza is visz?
Ezen is gondolkodtunk. Amikor elindítottuk még nem reméltük, hogy ez ilyen országos, sőt európai szintre kerül fesztiválunk a palettán. Megpróbáljuk buszokkal megoldani a problémát, segíteni az autóval nem rendelkezők lejutását, és hogy az autót vezető is megkóstolhassa a kitűnő bánki házi pálinkát a koncertek közben, annál is inkább, mert a szálláshelyeket nem bővítjük tovább. Nem akarjuk körbe építeni a tavat épületekkel, mert elveszne a természet adta szépsége. Newport-ban nagyon elterjedt volt a sátrazás, talán ez itt is divatba jön majd, de ezt csak halkan mondom, elsősorban buszokkal próbálunk megoldást találni.
Lenne végül egy „B” tervem, makacsul szeretném ugyanis, hogy idén is legalább egy nap élvezhesse a közönség a zenét ebben a csodálatos környezetben. Megértve a pénzügyi nehézségeket, most meglennénk nagy nevek, amerikai sztárok nélkül is, természetesen a jubileumi XV. sem ez lenne, de talán egy sordino, sorszám nélküli egynapos „Bánk Junior” beleférne a büdzsébe. Rengeteg tehetséges fiatal zenészünk van, akik külföldön is sorra nyerik a rangos díjakat, ráadásul ennek a fesztiválnak profiljába illő, mainstream zenét játszanak önmaguktól is. Nekik nagy inspirációt jelentene ezen a helyszínen játszani, és a színvonal nem esne, a közönség sem csalódna bennük. Elég lenne a Tó Wellness Hotel színpada is, és egy Bartók „konzi” elöl induló Ikarus buszba beférnének… Lehet, nem olyan nagy nevek csábítanának, mint az előző években, de egy nap alatt sokan megtanulnák a nevüket.
A nagy nevek ide hozatala nem azt jelentette, hogy mi csak őket szeretjük hallgatni, hanem az volt a cél, hogy azok a fiatalok, akik eljönnek, lássák, hallgassák őket, abban a környezetben barátságok szövődjenek, mint ahogy szövődtek is. Ezeket a fiatalokat ezek a nagy művészek nagyon sokfele hívták a világba. Annak idején így került ki például Antoine Trommelen, a bredai fesztivál szervezésében is tevékenykedő klarinétos-szaxofonos által Korb Attila Japánba. Sok ilyen kapcsolódási tőkét tudtak beváltani az itt játszott fiatal zenészek.
Antoine Trommelen Joe Murányival Bánkon, és névjegye a bredai fesztivál honlapján
De hogy a javaslatodra válaszoljak, nagyon jó az ötlet, de ezzel már el vagyunk késve. Olyan érzésem van, hogy a XV. jazzfesztivál rendezésébe be kell vonnunk téged Péter. És be is fogunk! Ezek nagy ötletek, örülök, hogy te, aki valamilyen szinten segítője vagy a magyar jazz művészeknek, meg akarod úgy szervezni, hogy minél szélesebb körhöz eljusson ez a fesztivál.
Köszönöm a megtiszteltetést! Ezeket a mondatokat felteszem a YouTube-ra, hogy szavadon fogjalak! De ha összetoborzom a srácokat, és júniusban felhívlak, hogy küldj értünk egy buszt, lesz Bánk Junior?
A jövőben nyitottak leszünk egy Bánk Junior napra, akár a Louis Armstrong fesztivál keretében is. Kidolgozzuk, megfelelően előkészítjük. Azt szeretjük, mikor minden profi módon olajozottan működik, ahogy eddig a kedves közönség és te is megtapasztalhattad. Maximalisták vagyunk. A mondás szerint az építészet megkövült zene. Én építész vagyok, most a zenével úgy foglakozunk, hogy a megkövült zenét rakjuk össze, ez lesz a Művészeti Központ.
A leendő multifunkcionális Művészeti Központ látványterve
