GONDOLATAIM - 2019 augusztus (IV/9.)
A sorozat előző részei "Gondolataim a jazz-ről" címmel jelentek meg három évig. A havi napló folytatódik (természetesen a jazz-ről): évfordulók, születésnapok, megemlékezések, koncertek, lemezek röviden - vagy egy kicsit hosszabban -, ahogy egy jazzrajongó látja. Negyedik évfolyam - kilencedik rész.
|
Egy 1961-ben rögzített felvétel (sokadszorra történő) meghallgatásával emlékeztem meg az amerikai zenekarvezető, zongorista, zeneszerző, hangszerelő STANley Newcomb KENTON halálának negyvenedik évfordulójára. 1979. augusztus 25-én, 67 esztendős korában hunyt el (agyi történés következtében), a hagyományos (standard) és az újító (innovatív) bigbandek irányításának mestere volt. Az említett lemez: "Adventures in Blues" (Capitol); a szopránszaxofonos Gene Roland szerzeményeit hallgathatjuk 23 tagú zenekar előadásában.
2008. szeptember 20-a, MOL Jazz Fesztivál, Budapest, Közraktár-sátor. John Coltrane egykori (1960-as évek közepe) dobosának nagyszerű quintetje játszott, a főszereplő az amerikai dobos Robert Patterson, ismertebb nevén RASHIED ALI volt. Josh Evans - trombita, Lawrence Clark - tenorszaxofon, Greg Murphy - zongora, Joris Teepe - bőgő; talán kevésbé ismert muzsikusok, de a zene magával ragadott. A koncert után megkerestem RA-t - a mai napig előttem van csodálkozó arca: hogyan kerülhetett az öltözőmbe ez az ember? (Nem állított meg senki...)
2019. augusztus 13-án lett volna száz (100!) esztendős az angol zongorista Sir GEORGE Albert SHEARING. Vakon született, munkás szülei kilencedik gyermeke volt - mindezek ellenére már három éves korában kezdhetett ismerkedni hangszerével. Hosszú, több mint hét évtizedes (!) pályafutása során olyan zenésztársai voltak, mint például: Stéphane Grappelli, Oscar Pettiford, Toots Thielemans, Jim Hall, vagy Niels-Henning Ørsted Pedersen. 91 esztendősen, 2011-ben hunyt el. (Egy szólózongora felvételét hallgattam meg tiszteletére: "My Favorite Things"; TELARC, 1997).
Augusztus 4-én töltötte be a 75. életévét a svéd zongorista BOBO (Bo) Gustav STENSON, aki leginkább Sonny Rollins, Stan Getz, Jan Garbarek, vagy Charles Lloyd "mellől" lehet ismerős. Most mégis az (eddigi) utolsó önálló albumát javaslom: "Contra la Indecisión", (ECM, 2018). Anders Jormin - bőgő, Jon Fält - dob; letisztult, érzékeny muzsika.
Még két háromnegyed évszázados!
A másik 75 éves: JOHN Douglas SURMAN angol szoprán- és baritonszaxofonos, basszusklarinétos, akitől nem áll távol az avantgárd (sem). Eddigi utolsó CD-je remek "munka":
Isten éltesse a (08.23-án) hatvan esztendős francia bőgőst, BRUNO CHEVILLON-t! (Ajánlat: Stephan Oliva - "Jade Vision" /Owl Records, 2001/.)
Kvíz-kérdés lehetne: 2019. augusztus 20-án lett negyven éves, angol zongorista, énekes - és időnként "tornacipőben" ugrál a hangszerén? Az utóbbi kitétel után egyértelmű: JAMIE CULLUM! Már két évtizede (!) a színpadon - pop-jazz, swing - népszerű előadó, többnyire egyéni feldolgozásaival. (Személyes élmény: jó tíz évvel ezelőtt egy Montreux-i koncerten lejött a színpadról, és pár méterre tőlem egy széken állva énekelt...)
"Már" harminc esztendős az amerikai (haiti és francia gyökerekkel "rendelkező") CÉCILE Sophie MCLORIN SALVANT. Többszörös Grammy-díjas - én mégis nagyon várom, hogy "megfogjon"...
Végül: augusztus 29-én mutatták be Budapesten az új Miles Davis dokumentumfilmet: "Birth of the Cool" - közel két óra, természetesen sok zenével. "Látnok, innovátor és alkotó..." - írják róla az előzetesben, szerintem annál sokkal több...
(Legvégül: nem számoltam meg, de azt hiszem, hogy először nincsenek többségben a "Gondolataim..."-ban az amerikai muzsikusok!) |
|
|
