Sandro Roy, Roby Lakatos & Jermaine Landsberger Trio - Klee múzeum, Bern, Svájc (2019. szeptember 1.)
A berni Paul Klee múzeumban van egy nagyon szép kis színházterem, ahol néha koncerteket is rendeznek. Többnyire klasszikus zenész világsztárok lépnek fel, de tegnap este a Gypsy Jazz (vagy Gypsy Swing, vagy Hot Club Jazz) került a programba.
A Jermaine Landsberger Trio (Jermaine Landsberger - zongora, Joel Locher - bőgő, Guido May - dob) kíséretében lépett fel két hegedűs, a „rising star” 25 éves Sandro Roy, és egy „állócsillag”, a „mi” világjáró Lakatos Robink (a.k.a. „Roby Lakatos, the „fastest-fingered fiddler in the world”). Roby Lakatos, saját projektjein leginkább a klasszikus zenét, cigányzenét és jazzt egyesítő „gypsy fusion” stílust játssza, de a tegnapi koncert anyaga közelebb volt a klasszikus Django/Grappelli straight-ahead swing stílushoz. Többnyire Sandro legújabb lemezéről („Souvenir de Paris”) játszottak, pár Django Reinhardt és Henry Mancini standard-del kiegészítve.
Jermaine Landsberger triója abszolút profi „support-munkát végzett”, habár én szívesen meghallgattam volna legalább egy trió-darabot is, vagy valami Landsberger-szólózongorázást (vagy legalább egy hosszabb Landsberger-szólót...). Lakatos Robi néhány szám kivételével végig a színpadon volt, de – úgy vettem észre – nagyon figyelt arra, hogy Sandro maradjon a koncert középpontjában. Néha csak finoman kísért (sokszor pizzicato-val), néha rövidebb szólókra vállalkozott, és úgy istenigazából csak ritkán „engedte el magát” (kivétel: az egyik saját kompozíciója, a „Mama”). Sandro játékára nem lehet az égvilágon semmi panaszunk; hallatszik rajta a húsz év klasszikus zenei „kiképzés” is, és a gypsy „oldal” is, remekül intonál és tökéletes „swing feeling”-je van: könnyen meglehet, hogy pár év múlva ő fogja átvenni az európai jazzhegedülés (egyik) megüresedett trónját. De azért Robi hegedűjátéka, még így visszafogottabb formájában is „szebben csillogott”. (És a végén Robi – szerintem –nagyobb tapsot kapott Sandro-nál).
A két és fél órás koncert után volt még egy kis CD-árulás és „autogrammstunde” is a múzeum aulájában, ahol Roby is szorgalmasan aláírogatta Sandro lemezeit (még azokat is, amiken nem is játszik...)
