Emlékezés a 90 éve született Szabó Gáborra
Március 13-án, néhány nappal a március 8-i születésnapja után teltházas koncerttel emlékeztek meg a BJC-ben Szabó Gábor (1936. március 8.–1982. február 26.) gitárosról, aki a legismertebb, leghíresebb magyar zenészként szerepel a jazz történelmében.
Ezt az elismerést nem Magyarországról érte el, hanem az USA-ban, mivel 1956-ban távozott hazánkból. A Berklee College of Music elvégzése után előbb Chico Hamilton dobos, majd Charles Lloyd szaxofonos együttesében alapozta meg hírnevét, 1966-ban pedig már saját neve alatt jelent meg lemeze az Impulse! kiadónál.
A Down Beat kritikusai szavazatai alapján a Rising Star kategóriában 1964-ben az első helyet érdemelte ki Zoller Attilával holtversenyben. 1967-ben pedig a magazin címoldalára került a jazzről vallott véleményével: „Az a fajta jazz, amit eddig ismertünk – meghalt.”
Az emlékkoncerten a következő muzsikusok léptek fel:
Gyárfás István – gitár
Kispál Gyula – gitár
Négyessy Barnabás – gitár
Fonay Tibor – bőgő, basszusgitár
Gyárfás Attila – dob
Bár Szabó Gábor esetében nem tudok három gitáros felállásokról, de együtteseiben gyakran játszott ritmusgitáros is, valamint dobos mellett több ütőhangszeres is, akiket Gyárfás Attila most egy személyben pótolt. Gyárfás Istvánt és Fonay Tibort szerintem nem kell bemutatni az olvasóknak, Kispál Gyula a Szabó Gábor emlékét őrző Rambler zenekar vezetője, Négyessy Barnabás pedig a Babos Gitárverseny különdíjasa.
1981-ben a Hungaroton adta ki Szabó Gábor Amerikában felvett lemez anyagát „Femme Fatale” címmel.
Nem ez az album a gitáros életművének csúcspontja, mindenesetre ezen lemez címadó dala volt az emlékkoncert első kompozíciója.
A másodiknak elhangzott darab visszavitt a múltba, egészen 1956-ig, mivel akkor rögzítették vele még Budapesten a „Stalintown Blues”-t, ami a forradalom napjai alatt Willis Conover Jazz Hour műsorában került adásba. (A Stalintown elnevezés Sztálinvárost, a mai Dunaújvárost jelenti, ahol Szabó Gábor többször is fellépett.) A hanganyag 2016-ban CD-n is megjelent „Revolutionary Jazz” cím alatt az USA nagykövetségének segítségével, amely felkarolta a JazzMa.hu ötletét.
Az első két kompozíció elhangzása után egy érdekes beszélgetés következett Deseő Csaba hegedűművésszel, aki 1974-ben Szabó Gábor első hazalátogatásakor Kovács Gyula lakásán találkozott vele és két koncertet is szervezett az akkor még Magyarországon kevéssé ismert – egyébként már világhírű – gitárossal.
Szabó Gábor popszám feldolgozásainak egyikével, a „Sealed with a Kiss”-szel (Peter Udell, Gary Geld) folytatódott a koncert. A darab eredetileg a „Gabor Szabó 1969” lemezen jelent meg, az album még a Billboard listájára is felkerült.
A következő darab kapcsán ismét vissza kell térni a gitáros 1974-es magyarországi látogatásához, amikor szeptember 14-én a Magyar Rádió 8-as stúdiójában készített néhány felvételt magyar zenészekkel. A felvételt a Magyar Televízió is rögzítette és beszélgetésekkel kiegészítve TV műsor készült belőle:
https://www.youtube.com/watch?v=s4rS6bQe-5Q
A zenei felvételek sok-sok évvel később CD-n is megjelentek 500 példányban.
A népzenei ihletésű „Thirteen” a rádiós programban is szerepelt, és ez volt BJC-s koncert következő darabja.
Utána pedig egy latin darabot hallhattunk, mégpedig Antonio Carlos Jobim szerzeményét, a „Zingaro”-t, amely ugyancsak megtalálható a „Femme Fatale” lemezen.
A koncert első része Szabó régi zenésztársának, Charles Lloyd-nak a slágerével, a „Sombrero Sam”-mel zárult, amely egyébként az 1974-es rádiós koncertnek a programjában is szerepelt.
A második rész a „Mizrab” című darabbal kezdődött, amelynek eredetije az 1973-ban megjelent azonos elnevezésű albumon jelent meg.
Ezután az 1972-es „Small World” lemezen található „Impression of My Country” szólalt meg az est zenekarának tolmácsolásában.
Ismét hallhattunk egy Szabó Gáborra visszaemlékező beszélgetést, mégpedig Gyémánt László festőművésszel, aki a képzőművészeti középiskolában évfolyamtársa volt a fiatal gitárosnak.
A beszélgetés után egy egyveleget játszott a zenekar, amelyben a Charles Lloyd korszakból a „Lady Gabor”, a Chico Hamilton időszakból a „Conquistadores”, és egy standard darab, a „Stella by Starlight” (Victor Young) szerepelt.
A három különböző kompozíció közötti összekapcsolást pedig előbb egy bőgő-, majd egy dobszólóval oldotta meg a zenekar.
Befejezésül a George Benson által világsikerre vitt „Breezin’”-t hallhattuk, amely hivatalosan Bobby Womack-nek – Szabó Gábor zenésztársának – a szerzeménye, de visszaemlékezések szerint Szabónak is jelentős része volt a darab megírásában.
Mint már az elején írtam, abszolút teltház volt a BJC-ben, hozzáértő közönséggel. A zenészek nagyot játszottak, szuper egy koncert volt. A nagy taps után még visszajött a zenekar és adott egy ráadást, de utána sajnos már vége lett az előadásnak, pedig mindenki nagyon szívesen maradt volna még.
