Életem jazzkoncertje – Dr. Nagy Sándor

Főszerkesztőnk a múlt héten levelet küldött honlapunk munkatársainak: írjunk életünk legnagyobb jazzkoncert élményéről. Amikor megkaptam az e-mail-t egyetlenegy alkalom ugrott be azonnal! Pedig az eltelt több, mint négy évtized alatt megszámlálhatatlan koncertet láttam-hallottam. Utólag kezdtek gyűlni emlékeimben a jobbnál jobb estek - de úgy gondolom, hogy nem lehet véletlen, ami történt. Montreux Jazz Festival, 2004. július 14-e, éjfél, Casino Barrière.

Negyedik alkalommal jártam a fesztiválon, ez volt a 38. jazz seregszemle a Genfi-tó partján.

Még nem létezett internetes jegyfoglalás, ma már nehéz elképzelni, hogy pénztárnál álljunk sorba. Hiába próbáltam jegyet venni, elővételben mind elkelt. A másik koncertteremben (Stravinski Auditorium) aznap a Shakti lépett fel: John McLaughlin, Zakir Hussain. Este 7-kor kezdődött, azt meghallgattam. Tíz perces séta a Casino, odamentem, hátha. John Scofield triója játszott "előzenekarként", kihallatszott a zene az épületből. Viszont jegyem továbbra sem volt. És akkor elárulom, hogy miért akartam bejutni a (következő) koncertre - a korabeli műsorfüzet segítségével:

A négy világsztár nem sűrűn játszott ebben a felállásban.
Végül úgy alakult, hogy a szünetben a kijárat és a buszmegálló közé helyezkedve el tudtam kérni egy távozó vendég jegyét. Éjfél felé járt, Claude Nobbs, az azóta elhunyt igazgató így konferált: "It's dream time - and the Dream-Quartet!" (A képek sajnos nem ott és akkor készültek, csak illusztrációk. Kivéve a kevésbé éles fotót Dave Holland-ról.)

Herbie Hancock & Wayne Shorter


Dave Holland


Brian Blade

A műsor:


A jegy:

Elképesztő tömeg volt, a széksorok között is ültek az emberek. Varázslatos zenét hallottunk, a mai napig emlékszem egy-egy részletre. Most, hogy a koncertről írok, eszembe jutott egy internetről "szerzett" felvétel: ugyanez a négyes 11 (!) nappal a Montreux-i fellépés előtt Párizsban játszott. Ezek a számok (is) képezték a műsort. Újra meghallgattam - azért így könnyebb volt emlékezni.