20 éve történt (2000) – Gyárfás István
A “szakma” kissé meglepődött, mikor Gyafit is betettem a zsűribe… A “jóindulatú” telefonok ellenére sem voltam hajlandó megváltoztatni döntésem. Már akkor is az egyik legjobb magyar gitárosnak tartottam őt!
1) Pont 20 éve történt... Emlékszel még valamire?
Természetesen a mai napig elevenen él bennem az az izgalom, ami körüllengte a Magyar Rádió Márványtermét. Nem sűrűn rendeznek hasonló eseményt, minden résztvevő számára ez élet-halál kérdés volt.
És be kell valljam, hogy ebből az izgalomból én magam is jócskán kivettem a részem. Izgultam, hogy helyesen és elfogulatlanul tudjak zsűrizni, izgultam a srácokért, akik közül addigra már szinte mindenkit ismertem. És természetesen az óriással, Pat Metheny-vel való találkozás sem volt közömbös számomra…
2) Miután mind a hét versenyző lejátszotta a két-két számot, a zsűri visszavonult pontozni. Emlékszel a körülményekre?
Igen, a zsűrizés is elevenen él bennem. Az elején az esemény szervezője, Maloschik Robi mondott néhány dolgot, majd átadta a szót a zsűri díszelnökének, Pat-nek. (Aki saját bevallása szerint soha nem vállal ilyen szerepet. Most is csupán egykori mentora, Zoller Attila miatt tett kivételt.)
Mindenki azt hitte, hogy jön a szokásos udvariassági megnyilvánulás: “Ooooh very cool! Gratulálok, ilyen színvonalas versenyen még nem voltam… Budapest gyönyörű… és csak így tovább…”). Ehhez képest valahogy így kezdte: “Lássuk csak! Vajon Zoller hogy vélekedne ebben a helyzetben? Ő biztosan az egyéni hangot, az eredetiséget keresné. Tehát Pusztai Tóni legyen a győztes!” Ezután jött a szavazás…
3) Neked melyik gyerek teljesítménye tetszett a legjobban?
A legmélyebb nyomot Tóni szólója hagyta bennem is, amit a “Stella by Starlight” elé játszott. Ebben az ad libitum gitár bevezetőben valami egészen eredetit hallhattunk, Tóni már-már a gitározás határait feszegette. Leesett az állunk!
Jól emlékszem Czirják Csabi gitárszólójára a “Moment Notice”–ben is, vérbeli jazz hangzás, remek time, kitűnő bebop frázisok. Érett produkció volt.
És persze Botos Józsi csupaszív játéka is nagyon megfogott. A finomsága, az érzékeny lelke, a muzikalitása. A közönség is oda volt érte!
4) Hogy viselkedett veletek Pat Metheny a zsűri amerikai díszelnöke?
Pat-tel a váróban találkoztam, amint épp egy piros gitárt nézegetett. Mint megtudtam ez volt a “gitárguru” Medgyesi Tibi felajánlása az egyik dobogós számára. Pat elégedett volt a Craftsman márkájú ES335 kópiával.
Erőt vettem magamon, és üdvözöltem a gitárhőst. Bemutatkoztam neki, és elmondtam, hogy mennyire örülök a találkozásnak. Ő nálam is barátságosabb hangot ütött meg, és kifejezte, hogy számára megtiszteltetés, hogy megismerhet engem... Hm... Az egymás iránti tiszteletnek ez a fajtája talán Magyarországon még nem honosodott meg teljesen... Pat végig úgy viselkedett, mint egy „közülünk való“.
5) Visszagondolva az akkori dolgokra, hogy érzed, ki futotta be a legnagyobb ívű pályát közülük?
Erre nem könnyű válaszolni, hiszen mindenki ment tovább a saját útján. Pusztai Tóni ezután még megnyert néhány világversenyt, és tudtommal Bécsbe költözött. Az interneten látok tőle felvételeket. Zseniálisak! Egykori tanítványom, Botos Józsi pedig családjával Kanadában, Toronto-ban telepedett le. Ígéretes pályáját ott folytatta.
Örömmel látom a többiek sikereit is! Czirják Csabi az utóbbi időszakban gyönyörű felvételeket készített triójával és Folk Sextet-jével, míg Párniczky Andris szintén komoly tényezővé vált a magyar jazzéletben Quartet-jével és a Nigun nevű formációjával. Rieger Attilától rendkívül ízléses és letisztult jazz-gitározást hallhatunk triójával és Rhodes Quartet-jével, míg Nagy Laci „Gitano“ néven, Kovács Andor pedig „Yonderboy“-jal ért el szép sikereket a pop szakmában.
Leszögezhetjük, hogy megérte megszervezni ezt a versenyt. Köszönet érte a szervezőknek és a támogatóknak! Azok a tehetséges srácok pedig időközben érett művészekké forrták ki magukat. Jó ezt látni! Örülök, hogy benne lehettem!
