Nem tervezett tudósítás Balatonfüredről

Nyaralásból kifolyólag ugyan lemaradok a Black Diamond Big Band pénteki tatabányai koncertjéről, váratlanul mégsem maradtam élő jazz(es zene) nélkül. Történt ugyanis, hogy éppen esti sétára indultunk, amikor a szálloda Tagore sétány felé eső kijáratánál a zongorista Juhász Attilát pillantottam meg, így azonnal meg is kérdeztem egy hölgyet a szálloda személyzetéből, hogy jól sejtem-e, mi következik. Igen, élő zenével lepték meg a szálló vendégeit és a teraszon kívüli járókelőket. Mondhatni, titkos esemény szem- és fültanúi lehettünk, mivel sehol, semmilyen hirdetményt nem láttam az épületben és környékén.

Keményvonalas jazzhallgatók talán fanyalogtak volna, hogy "kommersz", meg "bárzene", vagy "tánczene" (többen táncoltak is, ami a jazz történetét ismerve nem idegen a műfajtól), én viszont örültem, hogy egy kicsit visszajött a Balatonra az az idő, amikor még emberek játszottak embereknek, hangszereken, nem pedig valami gépzene dübörgött.

A Nagy Magyar és Amerikai Daloskönyvek klasszikusait hallgathattuk Juhász Attila, Farkas Péter "Bubu" (basszusgitár), Földesi Attila (dobok) és Farkas Gábor Gábriel (ének) előadásában. A hangsúly a talán legérthetőbb és legemberibb "hangszeren", az éneken volt, de azért Juhász Attila is megengedett magának néhány szólót (a nem kifejezetten jazzközönség is megtapsolta), sőt a vége felé még a basszusgitáros is kapott külön megszólalási lehetőséget a hangszerén. Amellett, hogy nagyszerűen énekelt és zenei paródiákat is bemutatott, Gábriel a legtöbb dalhoz kedves, sokszor személyes történeteket is fűzött, és a közönséget is megénekeltette. Könnyed, de minőségi szórakoztatásban részesültünk egy szép nyári estén. Amint Gábriel a koncert végén elmondta, a nyár folyamán még többször is visszatérnek.

Köszönjük Annabella.