"Gyere velem Montreux-be mielőtt meghalok!" (Bajusz Károly emlékére)

A címben idézett szöveg nem kitaláció - néhány évvel ezelőtt hangzott el. Komolyan kell ezt venni? Elgondolkodtatott, de elfogadtam a "meghívást", bár furcsa érzéseket keltett bennem. Ma már - sajnos - értelmet nyert az akkori kérés. Karcsi többé nem ül ott a klubok és koncerttermek nézői között.

Régebbi ismeretség volt a miénk, de egy közös (azóta szintén elhunyt) barát hozta össze a mi Montreux-i utazásainkat. Aztán számtalan budapesti és bécsi koncert következett, az együtt látott-hallott nevesebb zenészek felsorolásának nincs értelme - és már nem is
érdekes...
Bajusz Károly óriási zenerajongó volt - sajnos már csak múlt időben.
Hallgatta és támogatta is a zenészeket - több műfajt kedvelt, de a mi közös témánk természetesen a jazz volt. Vitáztunk néha, de a lényeg: a zene szeretete áthatta beszélgetéseinket. Ösztönösen ráérzett a jó dolgokra, finom ízléssel szólt hozzá a műfajhoz.
Még a járvány előtt elhatároztuk: fiatal, magyar jazz-zenészeket fogunk ezentúl koncerteken hallgatni. Most ez - több okból is - nagyon távolinak tűnik...
Két kép a múltból: Gáspár Karcsi koncertjén, az Opus Jazz Clubban készült az egyik - véletlenül mindketten rajta vagyunk a dobos Varga Bendegúzzal együtt.

Majd 2019-ben én nem, de ő ott volt a Montreux Jazz Festival-on, az eddigi utolsón.

Nyugodj békében Barátom, nagyon hiányzol majd mellőlem - ha még lesz egyszer, valamikor koncert!