Egyszer volt… Zsámbék Jazz Open – 51. rész – Das Ungarische-Deutsche Projekt (2005. június 24.)

Ahogy azt a sorozat 0. részében jeleztem, döntő többségében a Zsámbéki Romtemplom melletti füves dombon rendeztük a koncerteket.

2005 nyitóestjének harmadik, egyben záró részében egy magyar-német vegyes csapat lépett fel.

Ezt felkérésemre a zongorista Jónás Rezső (1967) toborozta, hisz ő több éven át élt és zenélt Stuttgartban.

Egy kívánságom volt, hogy a Frankfurt elővárosában élő szaxofonos, Németh János (1946) is benne legyen a zenekarban.

Rezső mindenképpen kedvezni akart nekem, hisz egyik kedvenc basszusgitárosomat, Horváth „Plútó” Józsefet (1980) is beválogatta.

A „szín németek” közül a Frankfurtban született gitáros, Torsten de Winkel (1965), és a Darmstadtban született dobos reménység Tobias Backhaus (1984) jött Zsámbékra.

Két Németh János kompozícióval kezdődött a koncert, amit egybe játszottak a muzsikusok:

„Blues Zs” és „Speed I”. Ez egy 27 és fél perces bemelegítő szám volt.

Utána Torsten de Winkel szerzeménye jött: „Lieblingslied”.

Befejezésül két Jónás Rezső darab szólalt meg: „Swing Dance” (ebben Németh Jancsi szopránszaxofonon játszott) és "Black Cat”.

Ez kb. 70 perc tömény és osztályon felüli jazz volt.

De a közönség addig-addig tapsolt és füttyögött, amíg a fiúk visszajöttek és egy ráadás számot is játszottak.

Ez pedig egy újabb Jónás Rezső téma volt: „Schwartze-Zug”.