„Bár szomorúan nézem az István malmot” – The Abstract koncert a békéscsabai Meseház udvarán
Olyan a free jazz-t hallgatni, mint az otthoni gimnasztikába belekezdeni. Az első percek nagyon lassan telnek, de ha elkapod a lényegét, akkor egy másik dimenzióba húz át, és lehet, hogy egy jó másfél óráig nem enged el. Hasonlót éreztem csütörtök este a The Abstract játéka alatt is, a Meseházban.
Pengő Csabi vagy 20 zenekarban játszik. A koncert előtt beszélgettünk.
– Állítólag hazánkban kábé három író van, aki az írásból él meg. Ez miképp fest a zenészeknél? Hány zenekarban játszol?
– Sokban. De mindenki ezt csinálja.
– Persze nem is szabad a műfajokat összemosni, hiszen van, hogy egy író akár két évig is dolgozik egy köteten.
– A sok együttesben benne vannak a színházi előadások is.
– Van anyazenekarod?
– Nincs.
– Mikor szerettél bele ebbe csodálatos óriás hangszerbe?
– 16 évesen, 1990 környékén.
– Akkoriban már megfordult a fejedben, hogy valaha is zenész leszel?
– Nem, akkor még csak tetszett. Másfél évig Jánovszki Palihoz jártam basszusgitározni, majd az ő javaslatára mentem el Horváth Elekhez bőgőt tanulni. És hamar rájöttem, hogy nagyon érdekel ez a hangszer.
– Tudom, senki sem szokta megkérdezni, milyen érzés hazajönni?
– (nevet) Klassz… bár szomorúan nézem az István malmot.
Heidrich Roland, a The Abstract gitárosa a hangverseny előtt elmondta, élőben most játsszák először a januárban rögzített A Fine Line In Between című anyagukat. Az eredendően trió felállású csapatot két bitang erős fúvós is elkísérte Csabára.
Az elhangzott jazz etapok katartikus örvényei számtalanszor beszippantották a free világát is, ahonnan az együttes nem egyszer rockos csapáson tért vissza a kiindulóponthoz. Mindenesetre az audiális performansz vagy másfélórára odaszegelte a nézőket.
The Abstract:
Heidrich Roland - gitár
Pengő Csaba - bőgő
Sárvári-Kovács Zsolt – dob
Bonusz zenészek:
Ávéd János - tenor- és szopránszaxofon
Kováts Gergő - baritonszaxofon
És a közönség!
És a zene!
https://www.youtube.com/watch?v=-gCpdOMb0Kk