Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 32. rész: id. Botos Lajos + Botos Ferenc = Frank Botos + Botos Lajos + Botos Róbert = Robi Botos

A 2025 januárjában indult sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.

id. Lajos: Volt a felmenőid között zenész? Esetleg jazz zenész?

id. Lajos: Ki és miért nevezett el Pettyesnek?

id. Lajos: A dob volt az első hangszered?

id. Lajos: Jártál zeneiskolába? És ha igen akkor kik voltak a dobtanáraid?

id. Lajos: 1997. május 23-án léptettem fel először a Jazz a Márványteremben sorozatomban a fiaidat Botos Brothers nevén. Te is ott voltál és a koncert után meghívtál a feleségemmel a Fontana Áruházba, ahol együtt játszottál a fiaiddal. Emlékszel még erre?

id. Lajos: Az itthoni jazz zenészek közül kikkel játszottál?

id. Lajos: Mikor vetted észre, hogy Feri fiad tehetséges dobos?

Feri: Erre Te hogyan emlékszel?

Volt egy piros dob szerelés otthon és sírtam Anyunak, hogy ültessen oda. 2 éves lehettem. Utána Anyu elfordult én pedig beestem a dobokhoz és eltört a bal csuklóm, röviden így emlékszem :)

id. Lajos: És mikor vetted észre, hogy Lajos fiad milyen jól basszusgitározik?

Lajos: Erre Te hogyan emlékszel?

Eleve Apu javasolta a basszusgitárt... Akkoriban Pastorius és Marcus Miller hatása elkerülhetetlen volt...

Apánk zenei ízlése, kitartó gyakorlása, zene szeretete mindanyiunkra életre szóló hatással volt.
Olyan volt az otthonunk, mint egy amerikai zeneiskola, tele volt hangszerekkel és jobbnál jobb muzsikusokkal.

Sokszor  muzsikálás előtt, vagy után igazi jam session volt!!!

Feri: Neked az első hangszered a dob volt?

Igen, de amikor meghallottam a zongorát, vagy a bőgőt, akkor mindig szerettem volna gyakorolni azon is.

Feri: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a dobtanáraid?

Jártam Nyíregyházán a Jó Csaba tanár úrhoz az ottani zeneiskolába klasszikus ütős szakra. Utána Pesten a Postás jazz előkészítőre Nesztor Ivánhoz, aztán a konziba Kovács Gyula bácsival.

Feri: Mikor kezdtél a jazz iránt érdeklődni?

Nagyon kis koromban meghallottam az első lemezeket otthon és azonnal rákattantam.

Feri: Kikkel játszottál először jazzt?

Szakcsi Lakatos Róbert, Barcza Horváth József. Talán 14-15 évesek lehettek. Utána együtt játszottunk sokáig.

Feri: És utána?

Aztán ebből a trióból mindannyian be kerültünk a legnagyobb nevekhez otthon. Én játszottam a Szakcsi Béla bácsival, meg Torma Rudolffal, így trióban évekig jártam az országot velük. Játszottam a Gadó Gábor Trióban. Laktos Ablakos Dezsővel, mikor hazament Amerikából. Kovács Andor, Deseő Csaba, Berkes Balázs, Pleszkán Frigyes, Vukán György, Oláh Kálmán Kálcsi, Juhász Gábor, Gyárfás Pisti, Lakatos Tóni, Lakatos Robi. És hát sorolhatnám az egész magyar jazzélet vezető alakjait.

Feri: Mesélnél a Jazz Juniors-ról?

Életem egyik legnagyszerűbb élménye volt együtt muzsikálni a Szakcsi Robival, Fekete-Kovács Kornéllal és Barcza Horváth Józseffel. Azon kívül, hogy minden díjat elhoztunk velem, ott egy életre szóló élmény történt, mert az ottani nagyon híres Janus Muniak szaxofonos elvitt muzsikálni. Nagyon nagy megtiszteltetés volt. A Jazz Juniors egy nagyon nagy lehetőség volt belepillantani a jazz európai körébe. Nagyon sok zenekar volt és megmondom őszintén, nagyon büszke voltam, hogy minden díjat elhozott a zenekar. És hát akkora jazz volt a Szakcsi Robi, a Kornél meg a Barcza, hogy nem volt nehéz elhozni a legjobb dobos címet. Mai napig büszke vagyok, hogy ilyen zenészekkel játszottam.

Az utazás meg akkora érzés volt, hogy nincsenek szavak. Nagyon remélem, hogy még egy lemezt valahogy összehozunk. Most már az lesz a nevünk, hogy Jazz Nyugdíjasok :))))

Feri: 1999-ben 29 évesen családostól kiköltöztél Kanadába. Miért épp Torronto-ba mentél?

Robikám ezen én is elgondolkodtam, és csak annyit tudok mondani, hogy akkor ez volt előttem és nagyon fiatal voltam. A Robi  előbb kijött, és  két hét múlva követtem. Akkoriban nagyon sok roma kijött, csak sajnos nem az én baráti köröm  :)

Toronto egy nagyon jó város, de sajnos a magyarországi barátokat meg a pesti légkört azt nem tudtuk kihozni, nagyon hiányzik.

Feri: Egyből befogadott az ottani jazz közeg?

Igen, nagyon segítőkészek és figyelmesek voltak.

Egy olyan 2-3 hónapja lehettem itt, amikor felhívott a Phill Dwyer szaxofonos, hogy akarok-e játszani a jazz fesztiválon Joe Sealy-vel és Paul Novotny-val (Du Maruier International Jazz Festival Toronto 1999),

Utána lehívott a Dave Young, Pat LaBarbara, Don Thompson, Kirk MacDonald, Mike Murley, Michael Stewart, Phil Dwyer, Hugh Fraser, Jake Langley, Steve Wallace, Kirk Lightsey, Bernie Senensky, Stan Fomin, Shawan Nykwist, Neil Swanson, Gene Dinovi, David Braid, Lorne Lofsky, Shelley Berger, Nancy Walker, meg hát sokan mások, akikre most nem emlékszem.

Közben tanulhattam a Jim Backley-nél, aki egy legendás kanadai jazz dob tanár, aki szinte minden nagy nevet tanított Amerikában. Egy évig tanított, utána azt mondta, hogy menyek játszani. Ez volt, ezt csinálta mindenkivel. Utána tudtam meg:)

Feri: Milyen időközönként tudsz hazajönni zenélni?

Sajnos nekem nem jött össze elég gyakran, szívem szerint minden évben mennék. Remélem, minél előbb látlak titeket.

Lajos: A basszusgitár volt az első hangszered?

Igen, bár hároméves koromban már gitárt kértem szülinapomra, mégis, csak hatodikos koromban kezdtem basszusgitározni.

Lajos: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a bőgő, illetve basszusgitár tanáraid?
Kiváló tanároktól tanultam basszusgitározni. Magánúton Egri Jánostól tanultam, és a Rózsa Ferenc utcai zeneiskolában Boros József volt a tanárom.
Majd a legendás Postás Jazz konziban Kunos Ferenc tanár úrhoz jártam.
Bőgőzni később kezdtem, amikor apósomtól, Oláh Bélától,  aki cigányzenész volt, kaptam egy bőgőt,  és Ő tanított nekem a vonózást, klasszikus etűdöket, stb…
De Kanadában volt szerencsém személyesen konzultálni a fantasztikus Dave Young-gal, Don Thompson-nal,  Robert Hurst-tel, Neil Swainson-nal, Roberto Occhipinti-vel.
Robival rendszeresen bejártam a Hamber College-ra, ahol mintegy vendéghallgatóként sok-sok világhírű zenész workshopján ott lehettem, sőt a csodálatos Barry Harris óráin is ott lehettem.

Lajos: Kikkel játszottál először jazzt?

Mivel Feri testvérem nagyon fiatalon az ország legkiválóbb jazz zenészeivel játszott, és mivel a próbák sokszor a lakásunkban voltak, körülvett a zene.
Az első jazz-fúzió trióban Ferivel és  Gyémánt Losó  Bandival játszottunk. Ezzel a trióval énekelt akkoriban Cserháti Zsuzsa is.
De énekesként a Lakatos Palival és Vince Palival fémjelzett Relax együttesben vettem részt.
Gyárfás Istvánnal több formációban is játszottunk, de Szakcsi Robival, Borlai Gergővel és Halper Lászlóval is készítettem felvételt.

Lajos: És azóta?

Később Hangya Nagy Józsival, Oláh Anti szaxofonosokkal, id. és ifj. Cséki Kálmánnal, Jáger Bandival, Pataj Gyuri zongoristákkal dolgoztam együtt.
Szende Gáborral, Szula Miklóssal, Takács Zsolttal (Freedom zenekar) készült keresztény szóló lemezem, "A Hit Jót Vár" (2011).
Kanadában: Miután Robi és Feri emigráltak, majd sikeresek lettek Kanadában, rendszeresen meghívtak engem turnékra, lemezfelvételekre, stb…
2001-ben jelent meg Kanadában a „Botos Brothers” című CD, (Robi Botos, Frank Botos, Pat LaBarbera, Don Thomson), melyen bőgőzök és éneklek.
2009-ben Toronto-ban Gary Burton & Pat Metheny Four Seasons Centre-beli koncertjén előzenekarként testvéreimmel, Botos Ferivel és Robival.
Branford Marsalis előzenekaraként a Koerner Hall -ban.
John McDermott, Guido Basso, Dave Young, Tim Ries.
Robi Botos triójában a  Grammy-díjas Horacio 'El Negro' Hernandez és Larnell Lewis oldalán. Volt lehetőségem játszani  Cory Henry-vel.
Jojo Bowden kanadai dobos „Voices in My Head” című lemezén is én bőgőzök (2012).
Játszottam a The Blackburn Brothers-szel, Elmer Ferrer, Alexis Baro, Amhed Mitchel, Luis Deniz, Michael Dunston, Andrew Stewart. 
Bill McBurnie, Fernando Tavares,  Enrique Loyola, Michael Massaro, stb…
Jelenleg az ifjú titán, Varga Tivadar trójával készült új albumán éneklek Gayer Ferenccel és Wesely Jánossal, de szerepel rajta Roby Lakatos is (!).
Tivadarral több formációban rendszeresen játszunk még a szaxofonos Kovács Lacival is.

Lajos: Te mettől meddig éltél Kanadában?

2011-től 2017-ig éltünk kinn.

id. Lajos: És mikor vetted észre, hogy Robi fiad tehetséges zongorista?

Robi: Neked a zongora volt az első hangszered? Mert amikor 1997 májusában felléptettelek, ott nem csak zongoráztál, hanem doboltál is.

Mint a legtöbb gyerek, én is inkább a dobhoz húzódtam először, de hamar megszerettem a zongorát is. Az élet különböző fordulatai miatt a dob háttérbe szorult, de soha nem tudtam igazán dönteni a kettő között. A mai napig nagyon szeretem a dobot, és az évek múlásával szeretnék egyre többet foglalkozni vele, mert hiányzik. De mivel a zongora lett a fő hangszerem és előnyös volt szóló, vagy duó formában is, ez mindig előnybe van. Viszont a dobolás valószínűleg a leghasznosabb dolog a zongorázásomban.

A régi lakásunkban Apám miatt olyan volt, mintha egy zeneiskolában nőttünk volna fel, ahol megfordult minden jó zenész és mindig szólt a zene.

Robi: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a zongoratanáraid?

Rövid ideig Horváth Zsuzsánál tanultam a Postás Zeneiskolában, majd a Vasutasok Szakszervezetének Zeneiskolájába jártam a Rózsa Ferenc utcában Csermely Kati nénihez és vele töltöttem néhány évet, amíg el nem kezdtem aktívan vendéglátózni és jazzt is játszani.

És id. Szakcsi Lakatos Bélával és Oláh Kálmánnal is volt fejenként 1 zongoraórám.

Robi: 1998 tavaszán rendeztem a Bartók Rádióban a Füsti Balogh Gábor Jazz zongora Tehetségkutató Versenyt? Emlékszel még arra?

Igen, természetesen emlékszem. Akkoriban ez nagyon fontos esemény volt a hazai jazzéletben, az én életemben is. Úgy érzem, ki is alakított egy jó képet az akkori magyar zongorista generáció szintjéről.

Robi: 1998-ban 20 évesen Te is családostól költöztél ki Kanadába. Rögtön befogadott a Toronto-i jazzélet?

1998.  december 6-án érkeztem Kanadába. Nem volt könnyű az indulás, de szerencsére hamar be tudtam kapcsolódni a különböző zenei körökbe, mert nagyon befogadóan álltak hozzám. Eleinte sokféle stílusban játszottam: jazz, latin, funk, R&B, gospel, blues, swing, ami óriási iskola volt számomra.

Robi: Kint kikkel játszottál?

Nagyon sok hatalmas zenésszel volt szerencsém együtt játszani. Többek között Pat LaBarbera-val, Guido Basso-val, Peter Appleyard-dal, Dave Young-gal, Jeff Healey-vel, Ed Bickert-tel, Archie Alleyne-nel, Norman Marshall Villeneuve-vel, Jackie Richardson-nal, Molly Johnson-nal, és még sok más nagyon jó zenésszel.

Robi: És mi volt pár év múlva Montreux-ben? Hogy ismerkedtél össze Oscar Peterson-nal? És annak mi lett a következménye?

Az emigráció folyamata hosszú és nehéz volt, éveken át nem tudtam elhagyni Kanadát. Eredetileg New Yorkba szerettem volna költözni, vagy legalább hosszabb időt ott tölteni, de a körülmények, különösen családosként, más irányba tereltek.
Amikor végül beneveztem a Montreux-i Jazz Zongoraversenyre, azt azzal a céllal tettem, hogy valamennyire behozzam az elveszett éveket. A versenyt megnyertem, ennek köszönhetően Oscar Peterson előtt játszhattam a Stravinski Hall-ban. Ott ismerkedtünk meg közelebbről.
Ez meghatározó mérföldkő volt az életemben. Azóta számos Oscar Peterson-hoz kötődő koncerten és projektben vehettem részt, a Peterson család és management támogatásával, ami számomra hatalmas megtiszteltetés.

Robi: Kikkel készítettél jazzlemezt Kanadában?

A “Botos Brothers” volt az első kanadai lemezem, amin a saját zeném lett felvéve a két bátyámmal, Ferivel és Lajossal, és vendégek Pat LaBarbera, Don Thompson és Attila Darvas  játszottak velünk. Ez nagy zajt kevert Kanadában és nagyon jól fogadták. Ez a felvétel végülis a gyerekkori és az addigi életnek volt a szüleménye. Nagy terveink voltak, meghívásokat is kaptunk New Yorkba, és a Universal Music is rákapott a “brothers” ötletre, de sajnos az élet közbe szólt. Örülök, hogy legalább ez a felvétel meg lett örökítve, és dolgozom a remastered verzión, hogy fent is maradjon.
A többi lemezeim:
Place to Place – Botos Feri dobol, Darvas Attila bőgőzik és basszusgitározik.
Movin’ Forward – Jeff “Tain” Watts, Robert Hurst, Seamus Blake.
Old Soul – Larnell Lewis, Lionel Loueke, Mike Downes, Cory Henry, Seamus Blake, Ingrid Jensen.
Emellett rengeteg lemezen közreműködtem zenekari tagként is, nemcsak jazzben. Többek között Dave Young-gal, Joey DeFrancesco-val, Steve Gadd-del, Michael Brecker-rel, Toots Thielemans-szal, Benny Golson-nal, Terri Lyne Carrington-nal, Ian Thomas-szal, Vinnie Colaiuta-val, Molly Johnson-nal, Blue Rodeo-val, Charlie Watts-szal, Tim Ries-szel, Lisa Fischer-rel, Darryl Jones-szal.

Robi: Milyen időközönként tudsz hazajönni zenélni?

Sajnos nem túl gyakran. Bízom benne, hogy a jövőben több lehetőség lesz rá.

Robi: 2005-ben milyen volt játszani Avishai Cohen-nel Zsámbékon?

Nagyon nagy megtiszteltetés és öröm volt Avishai Cohen-nel együtt játszani. Mindig is nagyon szerettem a zenéjét és a bőgőzését.

Robi: Mikor jössz legközelebb?
Jelenleg őszi európai dátumok szervezés alatt állnak, és ismét remélem, hogy ezek között magyarországi fellépés is lesz.

Robi: Lesz idén Botos Father with the Botos Brothers koncert?
Egy ilyen koncert megszervezéséhez sok tényezőnek kell együtt állnia sok területen. Tavaly Nyíregyházán a szülő helyemen volt szerencsénk együtt játszani édesapámmal és Lajossal, ami nagyon különleges élmény volt. Reméljük, hogy lesz még hasonló alkalom a jövőben.

id. Lajos: Te mikor és miért költöztél ki Toronto-ba?

id. Lajos: 2024 nyarán itthon jártál. Kikkel léptél fel az iF Caféban?

Feri: 2005 nyarán a Debreceni Jazz Napokon Sonny Fortune-nel léptél fel. Azóta hányszor jártál itthon?

Azt hiszem 2-szer, vagy 3-szor.

Feri: Az utóbbi időkben mi történt Veled?

Elvégeztem a BA Bachelor of Music-ot a Humber Collage-ban. 2023-ban fejeztem he.