Térzene helyett fedett pályán a tatabányai Black Diamond Big Band
A péntek délután Tatabányán és környékén végigsöpört vihar és jégeső megismétlődésétől tartva a szervezők – többünk bánatára, de helyesen – nem kockáztattak, és bevitték A Vértes Agorájába az eredetileg szabad térre tervezett koncertet, amely az idén nyári Agora Zenei Esték nyitóprogramja volt. A helyszínváltozás – tekintettel az elsötétített nézőtérre – ellehetetlenítette a jegyzetelést, ezért most emlékezetből írok néhány keresetlen sort, kiegészítve a Ludányi Tomitól kapott listákkal. (A fényképezést viszont nem gátolták a körülmények, így a beszámolót Pohner László fotói teszik élvezetesebbé.)
A Black Diamond Big Band fennállásának mintegy 23 éve alatt valószínűleg 2021 az az év, amikor a legtöbbet lépnek/léptek fel hazai pályán. Ha jól számolom, rövid időn belül ez volt az ötödik itthoni koncertjük, és nem is akármilyen. Legutóbbi, júniusi tudósításom óta részben megújult a repertoár, néhány poszton változott a felállás, és a sok fehér inges zenekari tag közé abszolút jó értelemben vett sztárvendégként nemcsak színes ingével és sapkáival, hanem természetesen nagyszerű éneklésével is színt hozott Berki Tamás. Mint mondják, két dudás nem fér meg egy csárdában, de két mókamester, azaz Berki Tamás és a zenekar művészeti vezetője Elek István szemmel láthatóan jól megfértek a színpadon.
A szép számú közönség tartalmas és nem rövid koncertnek, az élő zene pótolhatatlan varázsának lehetett szem- és fültanúja. Az ének mellett – nem szokatlan módon – Ludányi Tomi lopta el a showt, azaz vitte a prímet.
Ezúttal nemcsak alt- és szopránszaxofonon, hanem fuvolán és EWI-n is játszott, és most sem maradhatott el a ritmusszekció plusz Elek István és Tomi külön műsorszáma.
Ezen az estén – az alábbi felsorolás ellenére – nem a Tenor Madness-szel, hanem a Flintstones zenéjével örvendeztették meg a hallgatókat, amíg a többi fúvós egy kis pihenőt kapott.
Benny Goodman magyar hangja, azaz a zenekarvezető Ludányi Tamás nemcsak a napjainkban méltatlanul nélkülözött klarinéton, hanem baritonszaxofonon is vállalt egy szép szólót.
És a máskor szerényen pengető Fatuska Benjámin is kiemeltebb szerepet kapott – különösen egy blues számban. A ritmusszekcióban a bőgős Oláh Zoltántól hallottunk többet, mint máskor.
Visszagondolva a múltkori koncertre, amely szintén igen élvezetes volt, azt kell mondjam, hogy most sokkal jobban szólt a zenekar. Ennek több oka is lehet: akkor még a COVID miatti hosszú kihagyás után voltak, azóta már többet játszottak (és feltehetően próbáltak is) együtt, részben más darabokat tűztek műsorra, és ez a terem is mintha kedvezőbb hangzású helyszín lett volna.
Akik játszottak:
Ludányi Tamás - 1. alto
Kiss András - 2. alto
Elek István - 1. tenor
Laskay Zsolt - 2. tenor
Ludányi Tamás - bariton
Menyes Marcell - 1. harsona
Vörös Szabolcs - 2. harsona
Nagy Veronika - 3. harsona
Molnár Lajos - 4. harsona
Puskás Csaba - 1. trombita
Balogh Tibor - 2. trombita
Tihanyi Ádám - 3. trombita
Prokop Zsolt - 4. trombita
Wolford Benjámin - zongora
Fatuska Benjámin - gitár
Oláh Zoltán - bőgő
Laskay Péter - dob
Berki Tamás - ének
A (majdnem így megvalósult) műsorterv ez volt:
