A free jazz kiemelkedő alakjai - 19. rész: DON PULLEN
1960. december 21-e (éppen tavaly volt hatvan éve), New York City, A&R Stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a "Free Jazz - A Collective Improvisation" című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene több évtizedre visszatekintő történelmében. A sorozat minden hónap második hétfőjén megjelenő részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be. Tizenkilencedik rész: Don Pullen.
Az amerikai zongorista, orgonista DON Gabriel PULLEN 1941. december 25-én zenészcsaládba született, korán "megismerkedett" későbbi hangszerével. Eleinte a templomi muzsika és a blues vonzotta, később váltott jazz-re.
1964-ben először Chicago-ba, majd New York-ba költözött. Megismerkedett a dobos, ütőhangszeres Milford Graves-szel, akivel a Yale Egyetemen 1966-ban duókoncertet adtak - ezt az SRP nevű cég két lemez formájában jelentette meg.
Érdeklődése - már fiatal korában - az avantgárd felé irányult. Megtanult Hammond orgonán is játszani, a hatvanas évek második felében és a hetvenes évek elején nem szerepelt lemezfelvételeken - kevésbé ismert muzsikusokkal és énekesekkkel koncertezett, majd rövid ideig a bőgős, zeneszerző Charles Mingus zenekarában játszott.
1975-ben jelent meg a "Solo Piano Album" (Sackville) című kiadványa, amelyen már a rá jellemző stílusban hallható. A korabeli kritikusok perkusszívnak és merészen kalandosnak titulálják játékát ("percussive and adventurous"). Különlegessége, hogy a darabokat lágyan, finoman kezdi - aztán fokozatosan kőkemény improvizációra vált.
Ugyanebben az évben először készített felvételeket a tenorszaxofonos, fuvolista George Adams-szel, akivel évtizedes együttműködés következett - ez volt a George Adams/Don Pullen Quartet – számtalan koncert és több, mint tíz album formájában.
A hetvenes évek közepén-második felében zenésztársai voltak még: Sam Rivers, Randy Brecker, Michal Urbaniak, Don Moye, Joseph Jarman, és David Murray - mások mellett.
1977-ben fontos állomás következett DP életében: először lépett fel a Montreux Jazz Festival-on. A koncertet az Atlantic kiadó jelentette meg ("Montreux Concert"), közreműködtek:Jeff Berlin (basszusgitár), Steve Jordan (dob), valamint Raphael Cruz és Sammy Figueroa (ütőhangszerek).
1978-ban látott napvilágot a "Warriors" (Black Saint) című album. A quartet-ben Chico Freeman tenorszaxofonozott, Fred Hopkins bőgőzött, és Bobby Battle dobolt.
A nyolcvanas évek végén két nagyszerű triófelvételt adott ki DP a Blue Note gondozásában. 1989-ben jelent meg az egyik "New Beginnings" címmel, Gary Peacock bőgőzött, és Tony Williams dobolt.
A másik a "Random Thoughts" (1990) - James Genus (bőgő), és Lewis Nash (dob) közreműködésével.
"ABC" - azaz "African Brazilian Connection" - a kilencvenes évek első felében ebben a társulásban találjuk Pullen-t az altszaxofonos, fuvolista Carlos Ward mellett. Egyik stúdiófelvetelük, az "Ode to Life" (Blue Note, 1993). /Még előtte lemezt készített az Art Ensemble of Chicago-val 1991-ben ("Fundamental Destiny"), és John Scofield-dal ("Live 3 Ways", 1990)./
1993-ban visszatért Montreux-be ("Live...Again: Live at Montreux" (Blue Note) - már betegen. 1992-ben limfómát diagnosztizáltak nála (a nyirokrendszer daganatos betegsége). Egy ideig még folytatta a zenélést, készített lemezt is, majd 1995. április 22-én 53 éves korában elhunyt.
Azonnal felismerhető, egyéni játéka a felvételeken tovább él.
