Ezer lépés egy este alatt - Mil Pasos koncert a BJC-ben
Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy Mil Pasos koncert lesz a Budapest Jazz Club-ban. A BJC-ben rendszeresen előforduló jazz rajongókról valószínűleg nem mondható el ugyanez, hiszen egy szegedi zenekarról van szó, akiknek - ha nem tévedek - ez volt az első budapesti megjelenésük.
Emiatt nem mehetek el csak úgy amellett, hogy ne szánjak néhány sort a zenekar bemutatására. Korábban már megjelent egy írásom róluk itt, a JazzMa felületén, akkor a kislemezükről írtam, érdemes azt is átfutni a kontextus átláthatóságának érdekében. A Mil Pasos egy nyolc tagot számláló, kiváló tehetségekből álló együttes, melynek székhelye a napfény városa. Ehhez jól illik az, hogy egyik fő célkitűzésük a latin zene népszerűsítése, melyet elsősorban a jazz világával vegyítenek, de van ott mindenféle zenei inspiráció a Balkánról és a nagyvilágból.
A tagok név szerint: Raffai Évi (ének), Bauer Stevo (trombita), Szabados-Tóth Bálint (szaxofon), Pálinkó Péter (zongora), Virág Imre (gitár), Násztor Róbert (basszusgitár), Zatykó Gergő (ütőhangszerek), Csongrádi Ákos (dob). A csapat a tavalyi évben megnyerte az Öröm a Zene Tehetségkutató paksi fordulóját, amellyel bejutottak az idei nagydöntőbe, valamint nemrég felléptek a Rozé, Rizling és Jazz Napokon is Veszprémben.
A bemutatás része után azonban végre rátérek magára a koncertre. Jó volt látni, hogy bár nem egy rendszeres BJC fellépő állt a színpadon, a széksorok elég szépen megteltek. A repertoárt tekintve sikerült jól egyensúlyozni a zenekarnak a saját és az ismert dalok interpretációi között. Utóbbi esetében hallhattunk Bill Withers klasszikusokat, Amy Winehouse, Gnarls Barkley és Billie Eilish szerzeményt is. Ezek esetében sem bíztak semmit a véletlenre: sikerült igazán Mil Pasos-ossá tenni ezeket a dalokat.
A saját dalokat tekintve nekem az első blokk utolsó két dala volt kiemelkedő. Itt hangzott el a már kislemezként megjelent „Bolyongós” is. Nagy pozitívum a Mil Pasos-nál, hogy milyen bátran nyúlnak a hangszereléshez, a zenekar tagjai abszolút megkapják a teret az örömzenéléshez és jó hangulatot hoznak a színpadra. A mostani alkalomnál egy kicsit fáradtnak éreztem őket és talán emiatt nem volt meg az az átütő erő, valamint néha a hangkép összefolyt. Előfordult, hogy a különböző hangszerek inkább kioltották egy kicsit egymást ahelyett, hogy együtt szóltak volna.
A koncert mégis nagyon jól sikerült: Évi hangszínét ezer közül is gond nélkül fel lehetne ismerni és egy magabiztos jelenség a színpadon. A fúvós arrange-ok mindig nagyon rendben vannak, amihez társultak a kiváló improvizációk Stevotól és Bálinttól. Gergő szuperül hozta azt, ami miatt nagyon kell egy zenekarba a dob mellé az ütős kiegészítés. Ő, Ákossal és Robival karöltve biztos alapot hoztak a zenekarnak. A gitár és a zongora/billentyű témák Imitől és Petitől pedig mindig a dalok szívét és lelkét adják, amelyekkel a legkönnyebben lehet definiálni az előadott dalokat. Tehát most is volt minden, amitől jó tud lenni egy Mil Pasos koncert: változatos, izgalmas szólók, váratlan és kreatív zenekari hangszerelések, eklektikus zenei világ. Sokszor nehéz ülve maradni, amikor ennyire táncoltatni akarnak a dalok.
Összességében tehát nagyon jó hangulatot varázsolt a színpadra a Mil Pasos. Nagyon bízom benne, hogy legközelebb egy szezon közbeni időpontot is kiérdemelnek itt a srácok. A zenei anyag és a tehetség kétségtelenül megvan hozzá.
