Akiket mi (me and my lovely wife Gabriella) hoztunk Magyarországra! – 21. rész: Chris Potter és a Dresch Quartet először a BJC-ben (2011. augusztus 21.)
Bóna Laci barátom, a Budapest Jazz Club tulajdonos-programigazgatója 2011 januárjában megkért, hogy segítsek nekik olyan nemcsak Magyarországon világsztároknak kikiáltott amerikai jazzmuzsikusokat keresni, akik igazi nagy nevek, és hajlandók jazzklubokban is fellépni. Áprilisban aztán elhoztam nekik Mike Stern-t (1953), májusban Kurt Elling-et (1967) (aki ennek köszönhetően életében először járt Magyarországon!), júliusban Ravi Coltrane-t (1965), augusztusban pedig Chris Potter-t (1971).
Természetesen ennek is volt egy kis előtörténete!
1996 őszén hallottam először Chris Potter-ről „Unspoken” CD-je kapcsán. A lemezt többször is meghallgattam, és tökre leájultam attól, hogy az akkor mindössze 25 éves amerikai fiatalember hogyan szaxofonozik. Karsai Gyula segítségével a 27 évvel ezelőtti októberben össze is jött az interjú:
Chris azóta is emlegeti, hogy Európából én voltam az első, aki „phoner”-t készített vele!
És aki kíváncsi rá, hogy milyen a lemez, azoknak ajánlom az alábbi linket:
https://www.youtube.com/watch?v=xvuOJ2xAdd4&list=PLXlq4LVUyCx5NQKZea2ENYjQdluwGYRzD
Aztán a Magyar Jazz Szövetség 2006. évi közgyűlésén a Városligeti fasorban megismerkedtem egy fiatal hölggyel, aki pont mellém ült. Oszt jól elbeszélgettünk.
Kiderült Nagy Ildikó a neve és Hartyándi Jenő munkatársa a Mediawave fesztiválon, és az is, hogy habár győri lány, már Budapesten lakik. Sőt tagja a European Jazz Network-nek is. Rögtön felajánlottam neki, készítsen nekem egy sorozatot, melynek keretében bemutathatja az európai országok jazzéletét a Bartók Rádióban. Angliával akarta kezdeni, de mondtam neki, Andorra az első európai ország a szoros abc-ben. Erre Ildikó szerzett andorrai jazzfelvételeket!
Aztán 2007 tavaszán Ildikó bejelentette New York-ba szeretne utazni 10 napra, hogy az ottani jazzklubokba elmenve az épp fellépő zenészekkel interjút készítsen, és abból egy újabb sorozat indulhatna a Bartók Rádióban. De ehhez amerikai vízumot kellett szerezni. Amikor Ildikó bement az amerikai nagykövetségre, elsőre elutasították. Akkoriban nem nagyon szerették arrafelé, ha fiatal magyar nők Amerikába akartak menni… Ezért írtam neki egy ajánlót Bartók Rádiós pecséttel, amiben leszögeztem, hogy én küldöm Ildikót a Big Apple-be riportok készítésére, amiből aztán a Bartók Rádióban műsorok készülnek. És hogy garantálom, a 10 nap leteltével visszatér Magyarországra. Erre már megkapta a vízumot!
És amikor visszajött, akkor elárulta nekem, hogy már Mrs. Chris Potter! Ennek nagyon örültem. Közös kislányuk Anna 2008-ban született! (Kiderült, hogy Dave Holland együttesének tagjaként a 2005. évi Mediawave-en járt Chris és akkor szerettek egymásba Ildikóval!)
Aztán 2007-ben a Magyar Rádió akkori fura urainak „agymenése” volt: kitalálták, hogy szeptembertől a külsősöket „bujtatott státusz”-nak nyilvánítják. Ezen határozat értelmében Nagy Ildikó is „bs”-nek minősült (5.000 forintot kapott a kéthetenként jelentkező műsoráért, tehát havi 10.000 forintot!) Így munkakapcsolatunk megszakadt.
Többször is próbáltam meghívni Chris Potter-t a Zsámbék Jazz Openekre, de nyáron mindig turnézott és csak augusztusban tudott Magyarországra jönni, az meg nekem már késő volt, mivel a Zsámbék Jazz Openek június végétől július végéig tartottak.
Így aztán 2011 augusztusában rábeszéltem Bóna Lacit, hogy léptesse fel Chris-t a Dresch Quartet-tel a BJC-ben.
És a koncert utáni napon már meg is jelent a beszámolóm:
https://www.jazzma.hu/hirek/2011/08/30/a-budapest-jazz-clubbol-jelentem-chrismisi/
Plusz Koléner Anita képriportja is!
