Akiket mi (me and my lovely wife Gabriella) hoztunk Magyarországra! – 35. rész: Stefano di Battista (2003. július 18.)
A következő hetekben a zsámbéki külföldi fellépőkkel folytatom sorozatomat!
Oláh Kálcsi 2003 tavaszán felhívott Bartók Rádiós szobámban és megkérdezte, meghívnám-e hozzá az olasz szaxofonost, Stefano di Battistta-t (1969) a nyári zsámbéki koncertre? Mondtam, utána nézek a dolognak. És aki ismer engem, az tudja, nem szarozok… hanem egyből neki állok!
Kiderítettem, ki Stefano menedzsere és írtam neki e-mailt, hogy július közepén tudna-e jönni Budapestre, és hogy mennyi a gázsija?
Hát a pali nem volt szívbajos, és 6.000 eurót + 2 repülőjegyet + 2 két éjszakát külön-külön szobában + étkezést kért, mindössze…
Én meg kapásból válaszoltan, hogy 2.000 eurónál többet nem szánok erre a projektre.
Napokig nem jött válasz, majd újrajelentkezett a menedzser, ha szerzek még egy fellépést, akkor vállalják.
Azonnal felhívtam Kirchkeszner Ágnest, a Millenáris Park akkori igazgatónőjét, hogy érdekli-e? Érdekelte!
Így 2003. július 17-én a Millenáris Parkban lépett fel, másnap pedig a Zsámbék Jazz Open-en az Oláh Kálmán Trio feat. Stefano di Battista.
2003. július 18-án reggel csengett Gabi mobilja (nekem akkor még nem volt…), és Ági mondta áradozva, hogy nagyon jól sikerült az előző este náluk, totál teltház volt és a közönségnek is nagyon tetszett. Többször vissza tapsolták őket. Örültem a hírnek.
Dél körül megint csöngött a telefon, OK volt benne, és azt találta mondani, hogy csak akkor jönnek ki Zsámbékra, ha az ő triójának fejenként 100.000 forintot fizetek, és a Fellegi Szalonból bérelek neki egy normális zongorát! Erre mondtam neki, felejtse el. És még hozzá tettem: „Kálcsi, akkor szartál utoljára, ha délután 5-re nem vagytok a Romteplomnál!”
Gondolom, az elmúlt 21 évben párszor volt WC-n, mert a megadott időben megjelentek a soundchek-en!
Mivel előttük is olaszok léptek fel (akiket az Olasz Intézet hozott!), a palermói Vinum de Cupa (Mauro Schiavone – zongora, Giuseppe Urso – dob), így az ő utolsó számukhoz Stefano is beszállt.
Aztán jött az ő részük!
Az első számot az Oláh Kálmán Trio (OK – zongora, Egri János – bőgő, Németh Ferenc (New York) – dob) játszotta.
Utána jött a színpadra a római szaxofonos, Stefano di Battista. Az OK Trio-val 4 számot adtak elő.
Számomra a legemlékezetesebb az utolsó előtti volt. Ekkor mát 10 óra is elmúlt és hiába volt napközben 35 fok, ekkor már csak 18 fok volt. Erre Kálcsi egy 8 perces zongora bevetetőt játszott a „Blue in Green” elé. Miközben a színpadon várt a beszállásra az a di Battistuta, akivel a Blue Note 1997-ben kötött szerződést 5 (öt, you know!) lemezre!
Viszont Stefano ezt úriemberként nem azzal viszonozta, hogy lefújta a magyarokat a színpadról…
Egyébként a közönség tombolt, ráadást követelt, de csak az én szép elbocsájtó üzenetemet hallották.
