85 and still swinging
Tommy Vig szerzői és előadói estjének lehettek boldog résztvevői, akik ellátogattak az iF Caféba október 14-én, szombaton este. Talán már a jazzma.hu olvasóinak is csak távoli emlék Stephan Grappelli 30 éves albuma, mely a cikk címét adta, de a mai estéről gondolkodva igen gyorsan beugrott a párhuzam: Grappelli és Vig esetében is hihetetlen a szám, mert még mindig csodálatos a zene előadásukban!
A hangverseny első számaként Tommy Vig szerzeménye hangzott el, melyet búcsú kompozíciónak definiált a szerző. Az előadók klasszikus végzettségű zenészek voltak: Györei Ildikó és Hörömpöli Anna hegedült, Gyurkovics Csaba brácsázott és Négyessy Katalin csellózott.
Az egytételes mű mozaikszerűen egymás mellé rakott, erőteljesen karakteres részekből épült fel, hangzása inkább a klasszikus kortárszene jellemzőit hordozta, ahogyan a zenén kívüli, mozgásos elemek is inkább ezt a világot idézték. A hol szinte drámai, hol kifejezetten humoros darabot szépen kidolgozva, intenzív jelenléttel játszották a zenészek, amit az alapvetően jazz iránt érdeklődő közönség is észrevett és tapsával ki is fejezte elismerését a nagyszerű előadásért.
A második egységben Joe Fritz klarinétossal duózott Tommy Vig. Nem könnyű vállalkozás ritmusszekció nélkül játszania két dallamhangszernek, de a zenészek profizmusát jelzi, hogy sikeresen megoldották ezt a feladatot: az erős frazír, a különleges súlyozás segítette a tájékozódást, természetesen a hallgatóságnak is. A négy klasszikus standard mellett egy saját kompozícióval is készültek Maloschik Róbertnek, de mivel az ajánlás címzettje sajnos nem tudott jelen lenni a hangversenyen, így ez a produkció végül elmaradt.
A koncert ezen pontján csatlakozott az előadókhoz Mia Kim, aki a magánéletben is hosszú évtizedek óta társa Tommy Vig-nek. A kettesben eljátszott „Autumn Leaves” után kvintetté bővült a zenekar:
Jeszenszky György ült a dobok mögé,
Csuhaj Barna Tibor bőgőzött, és visszatért Joe Fritz is a klarinétjával. Három számuk közül a legkülönlegesebb egy Tommy Vig által írt Petőfi-megzenésítés volt, melyet Mia magyarul énekelt, megindítóan.
A konferálásban azt mondta a művésznő, hogy ez a koncert a búcsúelőadása, és ezért ezt a dalt, amely az egyik legkedvesebb az általa énekeltek közül, mindenképpen műsorra szerette volna tűzni.
A kis elcsendesedés után egy parádés-pörgős számmal zárult a blokk, amelyben a házaspár mindkét tagja együtt vibrafonozott néhány ütem erejéig.
A koncert záró részében a vibrafon-bőgő-dob trió maradt a színpadon, és két standardet játszott búcsúzóul.
Az este a legjobb értelemben véve profi volt: a könnyed magabiztosságú hangszerjáték, a jazzes stílusosság, a showelemek finom használata mind-mind az elsőrangú játékosok sajátjai.
Bízunk benne, hogy a mai búcsúkoncertet még számos további „utolsó” fog követni.
