Szalóky Ági, Ávéd János, Tóth István: Megszabadultam már…
Különleges koncertnek adott helyet a BMC Opus Klubja pénteken este. A felvezető ismertető jelezte, ez az előadás a Művészetek Völgyének 2024-es programjában a taliándörögdi református templomban hangzott el először.
Az Opus Klubban még a BMC megnyitása előtt jártam. Akkor először kicsit meglepett, s talán idegennek hatott a belső tér, de el kell ismernem sok év távlatából, remek választás volt, kiállta az idő próbáját. Ma is szinte minden produkcióhoz illik.
Szalóky Ági a műsor kezdetekor elmesélte honnan, milyen forrásból származnak az elhangzó énekek, s zenész társai bámulatos módon a mai kor hangszereivel idézték meg a régmúlt csodálatos egyházzenei műveit.
Az Opusban az előadások alatt enni, inni szoktak a vendégek. Olyannyira sikerült az előadóknak elvarázsolni a nézőket, hogy szinte hallani sem lehetett az evőeszközök zörgését és nem a hangerő, hanem azt mondhatnám, az áhítat miatt.
Méltathatnám a művészek fantasztikus tudását (ami természetesen meg van), de inkább azt mondanám, olyan előadást hoztak létre, ami kiszakította a jelenlévőket a kinti világból és egy belső odafigyelésre és egy hosszú ideig elkísérő élményre emlékezteti őket.
Elnézést a mellékelt fotókért, de nem vagyok a csúcstelefonok rajongója, és mint néző azt sem szeretem, amikor fotósok mászkálnak az előadás alatt. Tudom ez a munkájuk. (Ezen a koncerten meg végképp „bűn” lett volna.)
