Kikkel beszéltem? – 96. rész: Amina Claudine Myers (face to face - 2009. szeptember 6., Debrecen - Nagytemplom)
Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!
Hűha, ezt meg kifelejtettem!
A 38. Debreceni Jazz Napokra Turi Gábor meghívta Amina Claudine Myers (1942) amerikai jazz zongorista-orgonistát.
Ez még mind semmi, de az ő koncertjét a főtéren álló Református Nagytemplomban rendezte meg.
Mivel én voltam a fesztivál MC-je, nemcsak Gábor, de a feleségem, Szász Gabriella is tartott attól, hogy nem alkalomhoz illően fogok-e viselkedni...
Nos, a kezdet jól sikerült, hisz bemutatkozáskor nagyon udvarias voltam az afro-amerikai hölggyel, aki kezdettől fogva szimpatizált velem.
Viszont mikor meglátta az orgonához felvezető meredek lépcsősort, akkor így fordult hozzám: „Robert may I ask you push up my bottoms?” Először nem hittem el, hogy ezt mondja nekem. Ilyenre még senki sem kért. Persze értettem, hogy úgy véli, a segítségem nélkül képtelen lesz feljutni a karzatra, ahol az orgona van. Miután magamhoz tértem, azt mondtam neki: „OK but you must promise me that you won’t lurch. Because it would be a deadly moment for the two of us.” Ezen Amina úgy el kezdett nevetni, hogy nem tudott elindulni felfelé. Aztán csak elindultunk, én hátulról két kézzel nyomtam felfelé. Konkrétan beleizzadtam.
Fent a karzaton belekarolva odavezettem az orgonához. Miután leült, megkért, jelezzek neki, mikor kezdheti. Aztán a mellvédhez léptem és felkonferáltam a művésznőt. Majd hozzá fordultam és ennyit mondtam neki: „Let’s go!”. Aztán gyorsan lementem a lépcsőn és leültem Gabi mellé.
A hangverseny után ismét fel a lépcsőn, jött utánam Turi Gábor is. A fotó akkor készült.
Miután óvatosan levezettem a lépcsősoron, Amina a következőket mondta: „Thanks for all Robert. I hope we will meet again in the future.”
Azóta sem találkoztunk…
