Kikkel beszéltem? – 97. rész: Victor Bailey (face to face - 2011. október 21-22., Budapest Jazz Club)
Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!
Bóna Laci barátom, a Budapest Jazz Club tulajdonos-programigazgatója 2011 januárjában megkért, hogy segítsek nekik olyan nemcsak Magyarországon világsztároknak kikiáltott amerikai jazzmuzsikusokat keresni, akik igazi nagy nevek, és hajlandók jazzklubokban is fellépni.
Áprilisban aztán elhoztam nekik Mike Stern-t (1953), májusban Kurt Elling-et (1967) (aki ennek köszönhetően életében először járt Magyarországon!), júliusban Ravi Coltrane-t (1965), augusztusban Chris Potter-t (1971), októberben pedig Victor Bailey-t (1960-2016).
Természetesen ennek is volt egy kis előtörténete!
Történt ugyanis, hogy 1995. június 1-én a Petőfi Csarnokban lépett fel a Bailey Hakim Project. A beálló próbán haverkodtunk össze… A többi kiolvasható szegedi tudósítónk visszaemlékezéséből. Figyelmüket különösem a cikk végén zárójelben olvasható jegyzetemre vessék!
Aztán 16 évvel később írtam Victor Bailey-nek egy levelet, hogy jöjjön ismét Budapestre, de ezúttal egy jazzklubba. Azt írta válaszul, nagyon szívesen, de vegyem fel az ügynökével a kapcsolatot, aki épp elkezdte szervezni az őszi európai turnéját.
Írtam hát az ügynöknek. Vele csak az volt a baj, hogy nem akart 6.000 USD alá menni. Válaszlevelemben megírtam, hogy a BJC-ben 4-5 ezer dollárokért lépnek fel az amerikai jazz világsztárok. Erre azt válaszolta, hogy akkor hajlandó engedni, ha két egymást követő napon léphet fel Bailey és kapnak szállást + étkezést. Írtam, hogy erről tárgyalnom kell a BJC vezetőségével. Beszéltem Bóna Lacival, aki kissé ódzkodott az ügytől, mert náluk ilyen még nem volt. Mondtam neki, ne rinyáljon, biztos a siker, két totál teltházat garantálok neki! Kissé hitetlenkedett, de aztán belement. Ez volt az első eset, mikor két egymást követő napon ugyanazon fellépőkkel ment a koncert Budapest Jazz Clubban. És mindez potom tízezer dollárjába került a BJC-nek!
Sajnos, Bailey már nagyon rossz állapotban volt a lábait megtámadó izomsorvadás miatt. Csak bottal tudott menni, de azért széles mosollyal az arcán azt mondta nekem: „Good to see you again Robert.” Sokat nem tudtunk beszélgetni, mert a slepp elsodorta…
Állni már nem tudott, így egy széken ülve játszott. (5 év múlva meg is halt!) Viszont a keze az szenzációsan pengette a húrokat.
Volt még egy érdekessége a két estnek, tudniillik Bailey zongoristája az 1983-ban a jazzkonzi elvégzése után Amerikába települt Horváth Péter volt, akinek szülei híres magyar slágerénekesek voltak. Anyukája, Mátrai Zsuzsa ott ült az első sorban.
