Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 13. rész: Éles Gábor + Éles Máté

A januárban indult új sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.

Gábor: Milyen zeneiskolába jártál és ott kik voltak a gitár tanáraid?

Elsőként apukám tanított otthon a konyhában egyszerű harmóniafogásokra még alsós lehettem, emlékszem.

Később a nyolcvanas évek derekán édesanyám beíratott a csepeli zenesuliba, ahol Tamási Sándor lett a gitároktatóm. Ekkor kezdhettem a felső tagozatot a kispesti Pannonia úti általános iskolában.

Amikor komolyra fordult a zene és klasszikus gitározás felé való elkötelezettségem, 1993-ban, Mosóczi Miklós tanítványa lettem a nyolcadik és az ötödik kerületi zenesulikban, hol itt, hol ott.

1998-ban pedig szintén Mosóczi Miklós tanítványaként kezdem meg a főiskolai tanulmányaimat a Semmelweis utcában. 2002-ben diplomáztam.

A jazz műfajban két tanár segítette zenetanulásomat, egy-egy évig. Gyárfás István és Juhász Gábor.

Minden tanáromnak örök hálával tartozom.

Gábor: Mikor váltottál jazzre?

Nem váltottam igazán, mindig párhuzamosan futott zenei tanulmányaimban a klasszikus zene, a jazz, a blues a soul, a.progresszív rock, a funk, a groove. Kutatómunkámban mondhatni mind a mai napig, mindennapos a klasszikusgitár gyakorlása, gyönyörű jazz standardek elsajátítása, a hőn áhított bepop megértése, az őserő: a blues megélése a hangszeren, és mint zeneszerző kalandozok az egyediség tengerén, próbálva a saját zenémben rátalálni a konvencionális és meglepő zenei világok ötvözésére.  Játszottam swinget, bebopot, avantgard szabad zenét, klasszikus muzsikát, a triómban rengeteg saját nótát írtam, imádom a soult játszani, alternatív zenében is jelen voltam, népzenei jazzt is műveltem, most legkisebb fiam, Áron révén, ki a Bartók konziba nyert felvételt, a manouche-gipsy jazz is érint, ami a legleglegotthonosabb és legleglegnagyobb ideám az a blues. Egy lakatlan szigetre, vagy egy ismeretlen bolygóra biztos csak egy 12 ütemes 12/8-os blueskört vinnék magammal, na és Segovia felvételeket.

Gábor: 2000 tavaszán rendeztem a Bartók Rádióban a Zoller Attila Jazz Gitár Tehetségkutató Versenyt? Milyen emlékeid vannak arról?

Nagyon kedvesek. Örök hálával tartozom Robi neked, hogy játszhattam akkor, s ott. Egy komplett, galaktikus világnyílás volt szakmailag, emberileg is. Hálás vagyok, hogy része lehettem.

Gábor: Felléptettelek a Magyar Rádió Márványtermében, a Zsámbék Jazz Openen és a Debreceni Jazz Napokon is. Ezekre emlékszel?

Mindegyik fantasztikus volt. A debreceni fellépés nem valósult meg a COVID vírus miatt, de a márványos teremben játszhattam több ízben. A gitárverseny révén, Fekete István szülinapi koncertjén, s tanítványaim is játszhattak, köztük Anna lányom és Áron fiam is a biatorbágyi Pászti Miklós Zenesuli által rendezett klasszikus gitárfesztivál gálaműsorában. Ebben a zenesuliban tanítok majd 30 éve.

A jazzopen Zsámbékon jazzes pályám kezdetén álomszerű volt, kitűnő kollegákkal: Ferge Béla, Lutz János, s még sokan mások. Szívfájdalmam, hogy a márványterem azt hiszem, már nem üzemel.

A hatos stúdióban is volt  több adás, amit lehetőségként kaptam a sorstól, általad is volt egy klasszikus és jazz adás, aztán Becze Szilvi segítségével a biatorbágyi tanítványaim is játszhattak. Egy karácsonyi swinges koncert is rögzítésre került, ahol jót gitároztam, énekeltem.

Gábor: Mikor fedezted fel, hogy Máté tehetséges?

Kisiskolás lehetett Máté fiam, s gitárról dobra váltott. Egy régi magyar dobot kapott tőlem. Akkoriban volt egy régi Fiatom (850-es). Egy angol gyűjtő vette meg, annak az árából, s Cseh Balázs barátom segítségével jött a Medveczki dob, s Máté rákapott. Szerette. Sokat játszottunk otthon. 8 éves lehetett. Tán. Rajongott a dobért. Emlékszem Móré Attila kollegám hatalmas hatással volt rá. A triókoncerteket az első sorban levegődobolta végig. Volt is mosolygás.

Gábor: Emlékszel arra is, hogy amikor Máté 11-12 éves volt, kértél, hogy segítsek Máténak a felsőörsi Snétberger táborba bejutni?

Igen! Robi, igen. Te kerestél meg, s ajánlottad a központ lehetőségeit. Hálával tartozunk. Úgy gondolom, itt vált Máté elkötelezett jazzistává, s az ódon műfaj elkötelezett művelőjévé. A jazz itt ejtette rabul a szó legpozitívabb értelmében. Itt számos nagy zenésztől tanulhatott. Szendőfi Pétertől, s Snétberger Tonytól. Az Egressy iskolában pedíg a kiváló dobos és pedagógus tanította Pusztai Csaba.

Máté: Az apukád gitáros, hogy hogy te a dobot választottad?

Természetesen én is gitározni kezdtem elsőként, de valahogy kisgyerekként is a dob érdekelt már.

Máté: Milyen élmény volt a Snétberger tábor?

Nagyon sokat kaptam tőle, 2017-től 2019-ig voltam ott. Remek tanárokat/zenészeket ismerhettem meg ott.

Máté: Ki javasolta, hogy a Egressy jazzkonziba jelentkezz? Ott ki volt a dob tanárod?

Valószínűleg apu javasolta, hogy az Egressy-be menjek. Balázs Elemér, Kőfalvi Csaba és Pusztai Csaba voltak a dobtanáraim, mindhármójuktól nagyon sokat tanultam. 

Máté: És a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékén ki tanított dobolni?

Még jelenleg is oda járok, Gyárfás Attila, Jeszenszky György és Csízi Laci tanítanak/tanítottak. 

Gábor: Mikor játszottál először közönség előtt Mátéval?

Jót kérdezel Robi. Valószínű valamilyen tanítványkoncertem lehetett, vagy Czakó Peti kollegám által szervezett koncert lehetett itt Tinnyén, vagy Perbálon, szóval itt a térségben valahol. Konkrétan most nem emlékszem, melyiket nevezzük elsőnek.

Máté: Te hogy emlékszel arra?

Hogy melyik volt az első, azt nem tudom már, de amelyik emlékezetesen megmaradt az az, amikor tizennégy évesen, apuval és Oláh Zolival játszottunk a biatorbágyi Chaplin kávézóban. Emlékszem, hogy nagyon jól éreztem magam és nagy megtiszteltetés volt, hogy jazz-t játszhatok ilyen kiváló zenészekkel.

Gábor: A triódon kívül játszol más jazz formációkban is?

Igen. Van a Czakó Peti által életet kapó zenekar az Éles Gábor Fine Handmade Jazz, ahol a jazz swinges oldala az erős, itt Máté dobol, Fekete Pisti trombitál. Érdekesség, hogy Áron fiam is kezd beszállni ebbe a formációba, Anna lányom meg gyakran jön és játszik gyönyörű klasszikus gitárzenét két jazzes szám között.

Kisérem, s kicsit a gitár-részeket kidolgozom Hodosi Enikő énekesnő saját projektjében, ami Manoya néven fut. Brit jellegű progresszív alternatív zene Enikőé, nagyon szeretem. Most fog indulni, hogy számomra a legsoulosabb énekesnő zenekarában fogok játszani. Debütálásom majd augusztusra tehető így még várat magára a konkrétum.

A biatorbágyi Erkel Ferenc Fesztiválon az Erkel vonósötössel is együttműködöm, Bolyki Andrással dolgozunk fel jazz, s popzenét, idén is nem oly sokára újra felcsendülhet a vonószene és a zeném ötvözése.

Máté: A zeneakadémiás korszakod előtt kiknek a zenekarában játszottál?

Számos zenekarban játszottam előtte is, Szakcsi Lakatos Róbert triójában doboltam akkor, a Tűzkő Salamon Quintetben is benne voltam már. Ifjabb Szakcsi Lakatos Bélával is számos alkalommal játszottam.

Máté: És a zeneakadémia éveid alatt kikkel léptél fel?

Számos kiváló magyar és külföldi jazz zenésszel volt szerencsém játszani, mint például Jim Rotondi, Fabio Miano, Oláh Kálmán, Szakcsi Lakatos Róbert, Szakcsi Jr., Bolla Gábor, Tony Lakatos, Oláh Krisztián, Bacsó Kristóf, Tóth Viktor, stb.

Máté: Mikor alakítottad meg a saját triódat, és kik a tagjai?

Pár éve, mindig is szerettem trióban játszani, harmónia hangszer nélkül. Jelenleg Suke Sándor és Uher-Győrfi Bálint van benne. 

Gábor: Mikor várható az új lemezed?

Most januárban jelent meg a Versmegzenésedések No. 1. lemezen 12 versfeldolgozással, Mihalik Ábel dobol, és hangmérnök, s producer a lemezen, a többit próbáltam magam csinálni: a dalszerzést, a gitárokat, a basszusgitárt, a vokálokat, lead énekeket, s producingot is. Szabó Dávid kollegám működik még közre billentyűn. Nagyon kevés minőségi jazzsoulfunk zene van összekötve a magyar irodalommal, ez egy különleges ritkaság. Nagyon büszke vagyok rá, mint dalszerző, mint gitáros énekes, s mint összeszervező. A jutúbén elérhető lemez.

Gábor-Máté: Mikor léptek fel ismét egymással?

Most szombaton Pilisborosjenőn!