Kikkel beszéltem? – 100. rész: Joshua Redman (face to face - 2012. február 15. Budapest Jazz Club)
Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!
Bóna Laci barátom, a Budapest Jazz Club tulajdonos-programigazgatója 2011 januárjában megkért, hogy segítsek nekik olyan nemcsak Magyarországon világsztároknak kikiáltott amerikai jazzmuzsikusokat keresni, akik igazi nagy nevek, és hajlandók jazzklubokban is fellépni. Áprilisban aztán elhoztam nekik Mike Stern-t (1953), májusban Kurt Elling-et (1967) (aki ennek köszönhetően életében először járt Magyarországon!), júliusban Ravi Coltrane-t (1965), augusztusban Chris Potter-t (1971), októberben Victor Bailey-t (1960-2016), novemberben pedig Miguel Zenón-t (1976) (aki ennek köszönhetően életében először járt Magyarországon!), és Stacey Kent-et (1968) is!
Aztán az akkori BJC „három nyulak”: Bóna László, Sár Csaba (aki akkor már ügyvéd volt, de előtte gitárosként együtt játszott Bónával, aki dobolt) és Susszer Zoltán, leültek velem tárgyalni a folytatásról. Hagytam magam, de mondtam csak akkor, ha továbbra is tökingyen (pár üveg kólájukba került mindössze!) hozhatom nekik a világsztárokat! Oszt én futószalagon hoztam nekik 2012 tavaszán is a nagy neveket. Elsőként Joshua Redman-t (1969).
Természetesen ennek is volt egy kis előzménye!
Eredetileg a James Farm nevű formációjáról tárgyaltam Joshua menedzsmentjével, de a zongorista Aaron Parks kéztörése miatt inkább a Joshua Redman Trio-t ajánlották. Egyből elfogadtam, persze csak nyomott áron! Aztán a Budapest Jazz Club részéről Keleti Kristóf megkötötte velük a szerződést.
Aztán robbant a jazzbomba: a DownBeat magazin 2012 februári példányában megjelent egy cikk, amely a világ 200 legjobb jazzklubját sorolta fel. És lássanak csodát, a Budapest Jazz Club szerepelt ezen a listán! (Nem álszerénykedem, szerintem az általam idehozott amerikai világsztárok hatására!)
1 héttel a koncert előtt a BJC három tulajdonosa nem volt túl vidám, mert addig alig száz jegyet vettek az emberek elővételben. Mivel azonban 2012. február 15-én annyira totál teltház volt, hogy még a földszinti székeket is fel kellett hozni és még a fal mellett is álltak a jazzrajongók, így egyikük Susszer Zoltán hálásan szorongatta a kezemet, hogy megint ilyen jót „beszéltem rájuk”.
A „zsufi” miatt me and my lovely wife Gabriella a hangosító állásból élveztük végig a koncertet. Oda fiunk, Márk jóvoltából –aki akkor hangmérnökként ott dolgozott - mehettünk fel, aki elmondta, hogy az amerikai hangmérnök mindent elállított a BJC digitális keverőpultján…
Egyébként a trió tagjai is kitettek magukért: Joshua Redman Selmer endorser, így ha hiszik, ha nem, nem hozott magával egyetlen szaxofont sem. Így végül Bolla Gábor apukája, Béla saját hangszerüzletéből hozta a csöveket. Reuben Rogers beérte Orbán Gyuri bőgőjével. A dobos, Gregory Hutchinson kicsit hisztisebb volt, neki teljesen új bőröket kellett venni a „drum kit”-re.
Azt meg Keleti Kristóf, a BJC szűkszavú PR-osa (Please welcome on stage the Joshua Redman Trio!) mesélte el nekem, hogy kedden reggel 8-ra kellett Joshua-éknak kimenni a reptérre Koppenhágában, ahol közölték velük, hogy a járatot törölték, mert időközben megszűnt a MALÉV. Gondolom, volt rendesen „fuck”-olás, meg „shit”-ezés… Aztán fehér hangmérnök/road manager-ük sitty-sutty elintézte, hogy Frankfurtba repüljenek. Onnan Münchenbe „szálltak” egy helyközi járattal, ahonnan „fapadozva” landoltak délután/este 6 órakor Ferihegyen. That’s it, ahogy a műveletlen skót mondja.
Azt meg majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy a koncert előtt backstage-en váltottam néhány mondatot Joshua-val, aki nagyon kedvesen beszélgetett velem. Mielőtt a siserehad le nem csapott rá…
Én meg ezt írtam másnap:
https://www.jazzma.hu/hirek/2012/02/17/itt-jart-joshua-kiraly-avagy-no-jo-akkor-most-szint-vallok/
Február 16-án, a koncert másnapján Hivatásos Jazzrajongó írása is megjelent Sánta Csaba fotóival: